116 évvel ezelőtt, 1909. május 5-én látta meg a napvilágot Radnóti Miklós, a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Költészetével és életművével mély nyomot hagyott a magyar kultúrában, így emléke örökké élni fog.
116 évvel ezelőtt született Radnóti Miklós, a XX. század egyik magyar költőóriása, a Nyugat harmadik nemzedékének tagja.
Miklós élete tragikus fordulatokkal kezdődött: édesanyja, Grosz Ilona és ikertestvére születésekor életüket vesztették, amiért a költő egész életében mély bűntudatot érzett. A család, amely kezdetben háromtagú volt - Jakab, Miklós és nővére, Klára - nem sokáig maradt egyedül, hiszen az özvegy édesapja újranősült, Molnár Ilona oldalán próbálta újraépíteni az életét. Ám a sors kegyetlen volt, hiszen Miklós mindössze 12 évesen elveszítette édesapját, Glatter Jakabot. Ekkor derült ki számára a szomorú igazság: Ilona nem az igazi édesanyja, Ágika pedig csupán féltestvére. Ezt követően anyai nagybátyja, Grosz Dezső, a tekintélyes textilkereskedő vette szárnyai alá, és támogatta őt a nehéz időkben.
1927-ben érettségizett, majd 1 évig Liberecben tanult tovább textilipari szakon. A numerus clausus miatt Budapesten nem vették fel az egyetemre, így Szegeden tanult tovább magyar-francia szakon.
1931 nyarán Párizs varázslatos városában töltötte idejét. Két évvel később, 1933-ban látta napvilágot harmadik könyve, amely a "Lábadozó szél" címet viseli.
Radnóti Miklós 1934-ben szerezte meg bölcsészdoktorátusát, amely során Kaffka Margit művészeti fejlődését elemezte. Ezt követően, egy év múlva, tanári oklevelet is kapott, ám a korabeli jogszabályok miatt nem tudta gyakorolni a tanári hivatását. 1935. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit, akivel később közös életet építettek. 1936-ban magántanárként és alkalmi irodalmi tevékenysége révén kereste meg a mindennapi megélhetését. Ekkoriban sorra jelentek meg művei: 1935-ben az „Újhold”, majd 1936-ban a „Járkálj csak, halálraítélt!”, végül 1938-ban a „Meredek út” című kötetei. Ugyanebben az évben elnyerte a Baumgarten-díjat is. 1940-ben pedig megjelent az „Ikrek hava” című könyve, amely tovább gazdagította irodalmi életét.
A költő verseiben felsejlő halálfélelem nem volt véletlen. 1940-től munkaszolgálatra kötelezték. Noha 1943-ban barátai próbáltak közbenjárni érdekében – és ebben az évben meg is keresztelkedett –, 1944 májusának végén újból behívták. Vácról Szerbiába szállították, ahonnan már soha nem tért vissza.
1944. november 9-én, a visszavonuló gyalogmenet során Abdánál, több társával együtt, tragikus módon életét vesztette, amikor agyonlőtték őket.
Auschwitz falai között 1944-ben sokan találkoztak végzetükkel.
"A legmagasabb szintű teljesítmény nyújtása, a magyar és európai értékek képviselete, a költészet folyamatos megosztása – úgy érzem, ez egy igencsak jelentős feladat."
- vallotta a költő, akinek rövid életútja alatt számos sikert ért el.
Az abdai tömegsír exhumálásakor találták meg a költő utolsó verseit, a ma már Bori notesz néven elhíresült füzetben.
