55 évvel ezelőtt, egy különleges pillanatban jött létre a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, amely azóta is elkötelezetten őrzi és népszerűsíti a hagyományos néptánc értékeit.

1969 őszén, zenekar kísérete nélkül, csupán egy zongora társaságában indította el próbáit a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. Első fellépésükre a Csemadok Vontszemű János és zenekara került meghívásra. Akkoriban még nem rendelkeztek saját kosztümökkel, így kölcsönzöttek ruhákat, amelyekre az első műsorukhoz szükségük volt. Ez az esemény indította el azt az utat, amely idén 55 éves jubileumhoz vezetett. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes oszlopos tagjaival, Gál Györggyel és Gál Évával folytattunk beszélgetést, hogy felfedezzük a múlt és a jelen összefonódását.

Pozsonyban, 1969 őszén Quittner János koreográfus és Petöcz Sárszögi Csilla, a Népművelési Intézet munkatársa, elhatározták, hogy megszólítanak néhány fiatal táncost, akik korábban az Ifjú Szivek és a Csallóközi Néptáncegyüttes tagjaiként tevékenykedtek. Quittner János, aki akkor a Csemadok Központi Bizottságának alkalmazottja volt, a nagyteremben, egy zongorista kíséretében kezdett el táncot tanítani az összegyűlt vegyes társaságnak, saját koreográfiáit bemutatva.

- osztotta meg emlékeit lapunkkal a házaspár. A társaság nagyon gyorsan sajátította el az anyagot, így néhány hónap alatt már 5-6 előadásra volt képes. Zenekaruk és viseletük sem volt, így hát kölcsön kapott ruhákban, zongora kíséretével mutatták be első műsorukat.

Ezzel a nem várt eredménnyel elérték, hogy a Csemadok szerződtesse a vásárúti Vontszemű Jánost és zenekarát. Innen számolhatjuk a Szőttes történetét. Ezen az első fellépésen Petőcz Sárszögi Csilla, Gál Éva, Varga Mária, Bungyi Zsóka, Donáth Daniella és Lelovics Anna szerepelt. A férfi részleget Quittner János mellett Csóka Imre, Gútay László, Sebök Géza és Banyák Gyula képezték. Gál György a katonai szolgálat letöltése után csatlakozott a csapathoz. Ág Tibor művészeti vezetése alatt elsődleges céljuk a magyar paraszti tánc- és zenekultúra művelése volt. Az új együttes kis létszámának az volt az előnye, hogy kis kultúrházakban is tudták őket szerepeltetni. Már 1970-ben bejárták az egész magyarlakta vidéket a Csallóköztől egész Királyhelmecig.

Kezdetektől fogva egy különleges megközelítéssel álltunk színpadra a magyar népművészet dalainak és táncainak bemutatásakor. Ez a stílus nemcsak a hazai közönséget vonzotta, hanem a helyi szlovák szakma figyelmét is felkeltette. Neves kritikusok és folkloristák írtak rólunk, akik elismerően nyilatkoztak a produkcióinkról. Ennek eredményeként meghívást kaptunk a nemzetközi hírű folklórfesztiválra, amely a morvaországi Strážnice festői parkjában zajlott, és itt osztatlan sikert arattunk.

- osztotta meg lapunkkal Gál György és Gál Éva.