Hát persze, itt egy egyedi változat: "Most, hogy elértük a 6-7-es szintet, ideje egy jó nevetésre is! Ne hagyd ki a mókát!"
2025 áprilisa talán minden eddiginél őrültebb fordulatot hozott a mémkultúrában. Egyetlen ikonikussá vált mondat miatt fiatalok tömegei váltottak mozijegyet, majd okoztak rendszerint káoszt az Egy Minecraft-film vetítésén. Kék cipőben szereplő, AI által generált cápa és ehhez hasonló lények váltak az életünk részévé, újabban pedig az a vicc, ha egymás után kimondja valaki a hatos és a hetes számot. A brainrot (agyrohasztás) tartalmakban kár bármilyen mögöttes jelentést keresni, a koncentrációnak viszont olyan gyomrost ad, hogy abból nehéz talpra állni.
Z-generációs fiatalemberként (25 évesen) egyre inkább nehezen tudom követni az internet világának változásait. Az elmúlt 10-15 évben a mémkultúra drámai átalakuláson ment keresztül. Kezdetben a klasszikus, valóban vicces, gondosan szerkesztett képek domináltak, de ahogy teltek az évek, úgy a 2010-es évek végére megérkezett a dankmém-hullám – amit ma már inkább shitpostként emlegetünk. Itt sokszor nem is a vicc volt a lényeg, hanem az, hogy a dolog abszurditása önmagában humoros. Egyik kedvenc példám erre Dobrev Klára arcképe, alatta csupán annyival, hogy: "MrBeast". Ez a fajta humor nem csupán szórakoztató, hanem meg is kérdőjelezi, hogy mi számít valójában viccesnek a digitális térben.
Ma viszont ott tartunk, hogy az áprilisban bemutatott Egy Minecraft film vetítése igazi különlegességgel bír. Már önmagában is meglepő, hogy a világszerte népszerű játékból egy félig élőszereplős nagyjátékfilm készült. A fiatalok, még Magyarországon is, öltönyben érkeznek a moziba, hogy részesei legyenek ennek a szürreális élménynek. És amikor a film végén Steve (Jack Black) elkiáltja magát, hogy "chicken jockey" (csirke zsoké), a nézők euforikus állapotba kerülnek: popcornt, üdítőket hajigálnak a levegőbe, és hangosan üvöltenek az izgalomtól. Volt, aki annyira beleélte magát, hogy élő csirkét hozott magával a moziterembe, míg mások a levegőbe lőttek, hogy megünnepeljék ezt a fergeteges pillanatot.
Még Orbánt is meglátogatta a brainrot
Sajnos vagy sem, áprilisban nem csupán egy különös esemény történt. Először is, a profi sportklubok TikTok- és Instagram-felületein bukkantam rá olyan rövid videókra, amelyek végén egy rejtélyes figura, Spijuniro Golubiro tűnt fel. Ő egy mesterséges intelligencia által generált horvát galamb, akit detektívkabátban és kamerával öltöztettek fel (igen, kedves olvasó, jól látja). Egy kis kutatás után kiderült, hogy ezek a fiktív, teljesen abszurd karakterek elözönlik az internetet, különösen az "olasz" vonal, mint például Tralalero Tralala, aki egy kékcipős cápa. És ha valaki azt gondolná, hogy az olasz agyrohasztás tényleg ennyire elérte a célját, érdemes megemlíteni, hogy 2025 májusában Orbán Viktor TikTok-oldalán is feltűnt egy hasonló figura, Tung Tung Tung Tung Sahur.
Most pedig elérkeztünk a legújabb őrülethez: 67. Pontosabban 6-7 (six, seven). Hogy mi ebben a vicces? Ha kimondod egymás után, hogy hat-hét. Hogy ez miért vicces? Gyakorlatilag senki sem tudja, mégis ez az új világtrend. Általános iskolás tanárok tanítják az egyjegyű számokat a gyerekeknek, a hat-hét kimondása után katartikus nevetés tör ki az osztályban. Paige Bueckers női kosárlabdázó elmondja egy sajtótájékoztatón, hogy olyan, mintha már legalább hat-hét éve itt lenne a csapatánál. Mindkét videó ennek köszönhetően óriási népszerűségnek örvendett. Nemrég még Szijjártó Péter is megpróbált erre a trendvonatra felülni, és előszedte a TikTok-oldalán egy régi, angol interjúját, ahol kimondta a bűvös kifejezést. Amerikában a Fox 5 tévécsatornán külön műsoridőt szenteltek annak, hogy elmagyarázzák, mit jelent a 6-7, miután volt olyan fiatal, aki az arcára tetováltatta ezt a két számot.
Ha nagyon görcsösen kéne megmagyarázni, honnan ered a 6-7 mém, a "történészek" két jelentős mementót találtak: egyrész egy Skrilla nevű rapper, a Doot Doot névre keresztelt remekművében használja ezt a "kifejezést", másrészről egy amerikai kissrác a kamerába üvöltve, furcsa kézmozdulattal megfűszerezve kiabálja: 6-7.
A Z-generáció: a komolytalanság mesterei A Z-generáció, a digitális világ gyermekei, gyakran vádolják a komolytalansággal. De valójában mi rejlik mögötte? Ez a fiatalok csoportja nem csupán a mémek és TikTok-videók világában él, hanem kreatív módon közelít a komoly témákhoz is. Számukra a humor és a szórakozás eszközként szolgál, hogy felhívják a figyelmet a társadalmi problémákra, vagy éppen ellenkezőleg, hogy elkerüljék a felnőttek világának súlyos terheit. A Z-generáció tagjai nem félnek a határok átlépésétől, és gyakran használják a szarkazmust, hogy kifejezzék véleményüket. Számukra a komolytalanság nem feltétlenül a felelőtlenség jele, hanem inkább egyfajta védekezési mechanizmus, amellyel próbálják feldolgozni a világ kihívásait. Tehát talán érdemes más szemszögből is megvizsgálni őket: a komolytalanság mögött sokszor mély gondolatok és érzések húzódnak meg, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket.
Első lépésként alaposan körülnéztem a családom és barátaim körében, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a 6-7 közeli ismerősöm közül csupán néhányan vannak igazán képben a legújabb trendekkel. Különösen a 18 éves unokatesóm tűnik a legaktívabbnak ezen a téren. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy Z-generációs tagként nekem is komoly kihívást jelent lépést tartani a világ folyamatosan változó eseményeivel. Ez pedig nem éppen a legbiztatóbb jövőképet festi elénk.
A Z-generáció, ha őszintén akarok fogalmazni, elég laza és sokszor komolytalan. Olyan fiatalok, akik ráadásul nem ismeretlenek a nehéz helyzetekben, nyilvánosan parodizálják az olyan komoly kérdéseket, mint az orosz-ukrán vagy az izraeli-palesztin konfliktus. Az a fajta hozzáállás és keserűség, ami az idősebb generációkban gyakran megjelenik (gondoljunk csak a tipikus kommentekre: "XY több milliót keres influenszerként, miközben én a gyárban napi 12 órát dolgozom, és csak 300 ezer forintot keresek"), egyre inkább háttérbe szorul a fiatalabbak világában. Ők általában lazábban, derűsebben viszonyulnak az élethez és a kihívásokhoz.
Ezt a kérdést hosszasan lehetne elemezni, de ha visszatérünk az internetes mémkultúrára, manapság úgy tűnik, hogy a viccek készítői nem fektetnek túl sok energiát a tartalom kidolgozásába. Sok esetben a humor forrása inkább az, hogy a poénok látszólag érthetetlenek, és éppen ez adja meg számukra a különös bájt.
Összességében, hiába tűnik ártalmatlan jelenségnek, ez a fajta új irányvonal kifejezetten romboló hatással van a koncentrációra. Elképzelni is nehéz egy olyan világot, ahol már az is sikernek számít, ha egy egyperces TikTok-videó végére a nézők 40 százalékát meg tudod tartani – mindez igazán félelmetes. A tartalmak özönlenek, annyira, hogy a maradék 60 százalék azt érzi, nincs ideje egy egyperces videóra sem, hiába izgalmas a téma vagy a felütés. Egy influenszernek mindössze 2 másodperce (!) van arra, hogy meggyőzze a közönséget arról, hogy érdemes végignézni a tartalmát. De mit tud befogadni a megvadult, ingerérzékeny agy, és mi az, amire felkapja a fejét? Egy 6-7 másodperces klip, amiben egy kék cipőt viselő, háromlábú cápa szerepel.
