A francia kormány bukása után most a német vezetés is összeomlott - vajon milyen fejlemények várnak ránk a következő időszakban?

Semmi meglepetés nem történt, ahogy várható volt, Olaf Scholz német kancellár elbukta a maga ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt, ezzel immáron hivatalosan is megbukott a német kormány. A szavazás előtt a kancellár 25 percben érvelt elméletileg kormánya életben tartása mellett, valójában azonban a képviselőknek elmondott szavai a választókhoz szóló kortesbeszéd volt maga mellett a február 23-án esedékes előrehozott választáson.

December 16-án, hétfőn a Bundestagban szavazásra került Olaf Scholz kancellár által benyújtott bizalmatlansági indítvány. Miután a Christian Lindner irányítása alatt álló liberális FDP november 6-án kilépett a kormányzati együttműködésből, a koalíció a Szociáldemokrata Pártra (SPD) és a Zöldekre szűkült, amely már nem rendelkezett parlamenti többséggel. Ahogy az várható volt, a szavazás során a 717 jelen lévő képviselő közül 206-an támogatták, míg 394-en elutasították az indítványt, és 116-an tartózkodtak a szavazástól.

Bár egy ideig volt ok aggodalomra azzal kapcsolatban, hogy a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) esetleg Scholz kormányzását támogatná, hiszen Alice Weidel és Timo Chrupalla által vezetett párt a szavazás előtt arról nyilatkozott, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzet indokolttá tenné, ha Scholz szeptemberig folytatná mandátumát, amikor is eredetileg a szövetségi választásokat tervezték.

Az SPD képviselői a támogatásukról biztosították, míg a Zöldek inkább tartózkodtak a szavazástól. Ezzel szemben az uniópártok, amelyek a jobbközép kereszténydemokrata CDU/CSU-t képviselik, valamint az FDP, amely a kormányból kilépett, és a szélsőbaloldali Die Linke is megvonta a bizalmat Scholztól. Így a kancellár nem tudta elérni a maradásához szükséges 367 szavazatot, ahogyan azt előre tervezte.

Mielőtt a képviselők megkezdték volna a vitát Scholz ügyéről, és egyesével szavaztak volna a sorsáról, az immár bukott kancellár huszonöt perces beszédét mondta el, amelyben próbálta megvédeni saját magát és kormányát. Azonban mivel a megmaradt SPD-Zöldek-kormány már megállapodott az uniópártokkal az előrehozott választások időpontjáról, a mostani szavazás csupán egy formalitásnak bizonyult.

Scholz beszédét formálisan ugyan a képviselőtársainak szánja, de valójában a választókhoz fordul, hiszen a kormány novemberi bukása óta szinte minden párt megkezdte kampányát. Az uniópártok, az SPD, a Zöldek és az AfD már kijelölték kancellárjelöltjeiket, és ezen a héten a legtöbb párt programbemutatóit is tartja, jelezve, hogy az politikai verseny egyre élesebb.

A kancellár beszédét azzal kezdte, hogy odaszúrt Lindnernek és az FDP-nek, azzal vádolva meg őt és pártját, hogy szabotálták a saját kormányukat, és a színjáték, amit játszottak, az nemcsak a kormánynak, hanem magának a demokráciának ártott.

Beszédében különös figyelmet szentelt az elmúlt héten bejelentett jóléti intézkedéseknek, kiemelve az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését öt százalékra, a minimálbér 15 euróra emelését, valamint a megújuló energiaforrásokra alapozott infrastruktúra-fejlesztési programját. Ezen intézkedéseket még a Bundestag feloszlatása előtt kívánja elfogadtatni. Közben éles kritikát fogalmazott meg Friedrich Merz és a CDU gazdasági programjával szemben, amelyet szerinte nemcsak hogy nem őszinte, de igazságtalan is. Scholz hangsúlyozta, hogy az uniópártok a nyugdíjkorhatár emelésére készülnek - ezen a ponton a parlamenti vitában az uniópártok képviselői gyakran közbeszóltak, sőt, fújolással is jelezték nemtetszésüket.

Kijelentette, hogy soha nem küldene német katonát Ukrajnába, és nem szándékozik eszkalálni a konfliktust. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a háború következtében Németországnak növelnie kell a katonai költségvetését. Ezzel egyértelműen Merz kritikájára utalt, aki már régóta bírálja a kancellárt amiatt, hogy eddig nem biztosított Taurus rakétákat Kijev számára.

Utána Friedrich Merz felszólalását azzal kezdte, Scholz sokat beszélt az eredményeiről, miközben az FDP-ről csak rosszakat mondott, de az uniópártok kancellárjelöltje szerint az FDP is hozzájárult ezek eléréséhez - igaz, Merz szerint olyan sok pozitívumot nem látni mint a kancellár szerint.

Merz beszédének végén kifejtette, hogy Németország versenyképességi kihívásokkal néz szembe. Úgy véli, hogy a német munkavállalók évente 200 órával kevesebb időt töltenek el a munkában, mint a svájci kollégáik, és ez a helyzet sürgős változtatásokat igényel.

Robert Habeck zöld alkancellár és gazdasági miniszter felszólalásában leginkább Angela Merkel által rájuk hagyott helyzetet hibáztatta a sikertelenségért, valamint Scholzhoz hasonlóan szerinte FDP szabotálta a kormány munkáját, miközben szerinte Európában máshol, például Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában és Hollandiában is elég széles kormánykoalíciók működnek együtt.

amikor a német gazdasági növekedést az olcsó orosz energiaforrásokhoz kötötte, amit a kormánynak az ukrajnai háború miatt le kellett cserélnie. Azonban Habeck szerint az AfD jelenti a legnagyobb veszélyt a német gazdaságra, mivel szerinte a szélsőjobboldali párt rasszizmusa elküldené a képzett migránsokat.

Christian Lindner, az FDP pártelnöke a számára rendelkezésre álló időt azzal töltötte ki nagyrészt, hogy Scholz gazdaságpolitikáját kritizálja - szerinte például az élelmiszeráfa csökkentése hiba, mert egyrészt nem szükséges, másrészt nem hoz létre új munkahelyeket, ellenben rendkívül csökkenti a szövetségi állam bevételeit.

Ezért a további gazdasági visszaesés elkerülése érdekében szerinte elengedhetetlen a politikai átalakulás.

Alice Weidel, az AfD társelnöke és a szélsőjobboldali párt kancellárjelöltje, beszédében egy sötét képet festett Németország jövőjéről. Állítása szerint a leköszönő kormány rossz állapotban adja át a hatalmat, ami súlyosan érintheti az ország gazdasági jövőjét. Weidel kiemelte, hogy az autóipar válságjeleit mutatja, míg a vegyipar a magas energiaárak miatt menekül a német határokon kívülre. Ráadásul, a beszédében arra is figyelmeztetett, hogy az országot egyre inkább elárasztják a követelőző migránsok, akik szerinte nem tisztelik a helyi értékeket és normákat.

Szerinte Szíriában a rezsimváltás miatt vissza kell küldeni azokat, akik a háború elől menekültek, a gazdaság hanyatlása pedig Scholz mellett Habecknek köszönhető, aki ki akarja vezetni a belső égésű motorokat és leállították az atomerőműket.

Szerinte a valódi átalakulás kulcsa az AfD, mivel úgy véli, hogy egy fekete-zöld kormánykoalíció (CDU/CSU és a Zöldek) háborúpárti irányvonalat képvisel, míg a baloldal lépései végső soron Németország romlását eredményezik.

Ahogy azt már korábban kifejtettük, a kormány parlamenti többségének elvesztése után Scholz is kénytelen volt szembenézni a politikai bukásával. Ennek következményeként megállapodott a CDU elnökével, Friedrich Merz-cel az előrehozott választások lebonyolításáról. Fontos megjegyezni, hogy a német kancellár vagy az elnök nem oszlathatja fel a Bundestagot önkényesen, így a német kormány bukása egy jól szervezett és átgondolt folyamat keretein belül zajlott le.

Miután a képviselők megvonták a bizalmat Scholztól és kormányától, Scholz arra fogja kérni Frank-Walter Steinmeier elnököt, hogy oszlassa fel a Bundestagot, majd írja ki az előrehozott választásokat. Erre Steinmeiernek 21 napja van, majd a feloszlatás után legkésőbb 60 nap múlva új választásokat kell tartani. Azonban mivel már november közepe óta biztos a február 23-i időpont, ezért csakúgy, mint a hétfői szavazás, ezek is csak formalitások - Steinmeier december 27-én fogja feloszlatni a Bundestagot és kiírni az új szövetségi választást.

A feloszlatásig a Bundestag továbbra is ülésezik és törvényeket fogadhat el, míg Scholzék ügyvivő kormány élén vezetik, valamint képviselik Németországot a nemzetközi porondon - azonban a szövetségi kormány helyzete miatt mind Annalena Bearbock külügyminiszter az EU Külügyek Tanácsában hétfőn, valamint a kancellár súlya is csökken az EU tagállamainak állam- és kormányfőinek utolsó, ezen a héten esedékes EU-csúcsán.

A lehető leghamarabb esedékes időpontot Friedrich Merz harcolta ki, mivel véleménye szerint Donald Trump amerikai elnök megválasztása új kihívások elé állította Németországot és az Európai Uniót, akiknek nem maradt vesztegetnivaló ideje. A német és francia kormányok megbukása miatt az EU nem tudott megfelelően felkészülni a republikánus elnök esetleges visszatérésére, és a vele kapcsolatosan felmerülő büntetővámok ügyében sem.

Már mindegyik párt megnevezte kancellárjelöltjét, a héten pedig több párt is bemutatja programját. Az elmúlt hetekben részben a kampány miatt beszélt Scholz Vlagyimir Putyin orosz elnökkel telefonon, ahogy Merz sem csak diplomáciai okokból látogatott Kijevbe.

A választások fő esélyesei között Merz és az uniópártok állnak, hiszen Merz, aki Angela Merkel időszakában a CDU-ban háttérbe szorult, most a migrációval szembeni szigorúbb intézkedéseket és adócsökkentést helyezte kilátásba. A kereszténydemokraták már 2022 tavasza óta dominálják a közvélemény-kutatásokat, és jelenleg is biztos előnyre számíthatnak a politikai palettán.

Az uniópártok, a legfrissebb kutatási eredmények alapján, 32 százalék körüli támogatottsággal bírnak. Ezzel szemben az AfD 18, míg az SPD 16, a Zöldek pedig 13 százalékon állnak. Érdekes, hogy Sahra Wagenknecht szociálisan konzervatív szélsőbaloldali pártja, a BSW jelenleg 6 százalékos támogatottságot mutat, amely éppen hogy meghaladja az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Az FDP, amely a kormány stabilitását is veszélyezteti, csupán 4 százalékpontos népszerűséggel bír.

Ha nem történik valami váratlan fordulat a politikai színtéren, akkor február 23-án, kevesebb mint négy évnyi ellenzéki aktivitást követően az uniópártok visszanyerik a kormányzati hatalmat. Ekkor Merz fog dönteni arról, hogy Scholz-cal és az SPD-vel, vagy éppen Robert Habeck-kel és a Zöldekkel alakítja meg a német kormányt. Persze, ehhez a Zöldeknek is el kell érniük egy olyan eredményt, amely lehetővé teszi, hogy az egykori Merkel-pártnak kényelmes többsége legyen az országgyűlésben. Mindkét lehetséges koalíció esetén komoly szakpolitikai viták várhatóak a felek között, ami megnehezítheti a gördülékeny együttműködést.

Mi állhat a háttérben az Olaf Scholz által irányított SPD-Zöldek-FDP szövetség bukásának? Korábbi írásunkban részletesen elemeztük a közlekedési lámpa-koalíció zűrzavaros működésének okait! Milyen következményekre számíthatunk Németországban, miután Scholz kormányától megvonták a bizalmat? A témával kapcsolatos mélyebb és átfogóbb információkat a következő cikkünkben találhatják.