Az Erasmus+ program keretében kapott támogatást a hallgatónak nem szükséges figyelembe vennie a szülője jövedelemadójának meghatározásakor.

Erasmus+ ösztöndíj: Az Európai Unió Bírósága a C-277/23. számú ügy keretében úgy döntött, hogy a hallgatók által kapott ösztöndíjak nem számítanak bele az eltartó szülők jövedelemadójának megállapításába.

Egy horvát diák az Erasmus+ program keretében tanulási célú mobilitási támogatásban részesült Finnországban való egyetemi tanulmányi célú tartózkodása miatt. A horvát adóhatóság arról tájékoztatta az édesanyját, hogy az eltartott gyermek után járó személyes jellegű adóalap-csökkentés összegét, amelyet mindig igénybe vett, az adott évre vonatkozóan, törölték. A horvát jogszabályokban előírt küszöbértékeket ugyanis túllépte azáltal, hogy gyermeke az Erasmus+ program keretében mobilitási támogatásban részesült.

A horvát alkotmánybíróság a jogvita keretein belül azt a fontos kérdést tette fel, hogy a vizsgált nemzeti adójogszabály összhangban áll-e az uniós jogi normákkal. A Bíróság erre a kérdésre elutasító választ fogalmazott meg.

A Bíróság elsődlegesen hangsúlyozta, hogy amennyiben egy tagállam csatlakozik az Erasmus+ programhoz, felelőssége, hogy biztosítsa az ösztöndíjak kifizetésének és adózásának olyan kereteit, amelyek nem jelentenek indokolatlan akadályt a kedvezményezettek szabad mozgásához és tartózkodásához.

A jelenlegi ügyben a mobilitási támogatás ezen formájában, az alapügy tényállásának idején Horvátország területén nem számított adóköteles jövedelemnek. Ugyanakkor az anya jövedelemadójának megállapítása során ezt a tényezőt figyelembe vették, ami hátrányos következményekkel járt számára.

Az eltartott gyermek által igénybe vett mobilitási támogatás figyelembevétele azon alapszintű levonás összegének meghatározása céljából, amelyre az adófizető szülő e gyermek után jogosult, ami a jövedelemadó kiszámítása keretében az e levonás növeléséhez való jog elvesztésével jár, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozásának minősül.

A Bíróság megállapította, hogy ebben a helyzetben, különösen a szülőhöz fűződő gazdasági kapcsolatok figyelembevételével, nem csupán az eltartott gyermek jogosult a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlására. Az e korlátozás következményeivel közvetlenül érintett adófizető szülő is jogot formálhat arra, hogy hivatkozzon a korlátozás által okozott hátrányokra.

Végül a Bíróság emlékeztet arra, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozása csak akkor igazolható az uniós jogra tekintettel, ha az az érintett személyek állampolgárságától független, közérdekű objektív megfontolásokon alapul. Ezenfelül e korlátozásnak arányosnak kell lennie a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel. Így különösen alkalmasnak kell lennie e cél elérésének biztosítására. Ami konkrétan az arányosság elvének tiszteletben tartását illeti, a Bíróság megállapította, hogy az Erasmus+ program keretében nyújtott pénzügyi támogatásoknak hozzá kell járulniuk azon többletköltségek fedezéséhez, amelyek e mobilitás hiányában nem léteznének. Következésképpen azok nem csökkentik az adófizető szülők költségeit az eltartott gyermekek eltartására vonatkozó kötelezettségük keretében, és nem növelik e szülők adózási szempontból fennálló teherviselési képességét sem. E támogatások adójogi kezelése súlyosabb adóterhekhez vezethet ezen adófizető szülők számára, anélkül hogy a rendelkezésükre álló források ennek ellentételezéséhez megnövekedtek volna. Következésképpen a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás akár ellentétes hatásokat is kiválthat.