A hajnal fényében, amikor a világ még álomra hajtja a fejét, új lehetőségek bontakoznak ki. A csendes reggel varázsa, ahogy a nap első sugarai áttörik a horizontot, mindenre új perspektívát ad. A holnap hajnalán minden remény, minden vágy és minden álom ú
Remények és csalódások árnyékában élünk. Az újrakezdések és a bukások végtelen ciklusa kísér minket, hiszen már a véres március óta számtalan alkalommal küldtek minket vissza Ázsiába, bélyegezve hazaárulónak és sehonnai bozgornak. A Nyugat által gerjesztett, míg a helyi politikai elit zsebét tömő esztelen privatizációs hullám gyárakat pusztított el, és több millió embert kényszerített gazdasági menekülté. Közel három évtizede, a demokratikus koalícióba tömörült Nyugat-barát erők hatalomra jutása sem hozta el az áhított változást. Az átkos múlt megörökölt haszonélvezői minden olyan próbálkozást elfojtottak, amely veszélyeztette volna a hatalmukat. Szerencsére az európai közösségnek gazdasági és biztonsági okokból szüksége volt ránk. A volt "szocialista tábor" országait időben a dögrováson levő keleti birodalom asztaláról áthúzták a sokszínű kultúra és hagyományok világába. Megnyíltak előttünk az ajtók, és az étvágyunk is nőtt. Ám sajnos rossz tanulók voltunk. A hatalom birtokosai elnézték kisebb-nagyobb csínytevéseinket, cserébe a hűségünkért, hogy őket válasszuk a jólét őrzőinek. Fokozatosan bele is mártották kezüket a legcsábítóbb javakba. Az országot átszövi a korrupció és a feketegazdaság, ám az értékvesztett társadalom szemében ez nem számít bűnnek, ha minket is hagynak kurkászni a maradékok között. A letűnt rendszer örökségeként génjeinkben él a törvényeket kijátszó ügyeskedők tisztelete. Így kerülhettek a nagypolitikai színpadra a kalandor elnökjelöltek, akik a nép nyelvén beszélve, szemenszedett hazugságokkal etetve az embereket, a román nacionalizmust hevíteni próbálva, kis híján ördögöt választottunk magunknak. Az utunk tele van kihívásokkal, de a jövőnk még mindig a kezünkben van.
A két héttel ezelőtt megzendült vészcsengő időben megállította az ország szakadék felé rohanó szekerét. A vasárnapi választás eredménye nem csupán Nicuşor Dan győzelmét hozta el, hanem újraélesztette hitünket is. Most már van esély a változásra. Mi, magyarok különösen büszkék vagyunk a székely megyék kiemelkedő teljesítményére. Az indulatunk, amelyet a jogfosztottságtól való félelem táplált, meghatározó volt a szavazáskor. De a régi hagyományaink, az elődeinktől örökölt elszántság is jelen volt, amikor elutasítottuk a tihanyi útmutatást. Hálásak vagyunk az anyaország támogatásáért, de a jövőnkről végső soron csak mi magunk dönthetünk. Ezzel nemcsak a román társadalom tiszteletét nyertük el, hanem a nemzetközi közösség elismerését is. Ahogy a közösségi média találóan megosztja a szavazás eredményeinek térképét: aki kétségbe vonja Székelyföld létezését, az tartson választást!
A legnagyobb kihívások most kezdődnek. Az államcsőd szélén egyensúlyozó ország helyreállítása nem ígérkezik könnyű feladatnak. Kegyetlen döntések és hosszú, nehéz hónapok, évek várnak ránk. De talán ennél is lényegesebb, hogy a közigazgatást, a jogi szolgáltatásokat és a bűnüldözést alapjaiban kell reformálni. Az oktatás minden szintjén értékalapú megközelítést kell kialakítani. El kell törölni a diplomagyárakká silányult felsőoktatási intézményeket, mert ez nemcsak a jövő generációi, hanem a vasárnap tömegesen szavazó fiatalok érdekeit is szolgálja.
A hajnal első fényeivel együtt ismét át kell gondolnunk a jövőnket.
