A kultúra forrásait megcsapolják, míg a stadionok építésére sosem sajnálnak pénzt - Földessy Margit véleménye a jelenlegi hatalomról.
Mi marad a magyar kultúrából, ha a színházak helyett a propaganda kapja a pénzt? Amikor a politika mindent behálóz, az igaz értékek életben tartói azok, akik csendben, elszántan tanítanak, játszanak és nevelnek, még akkor is, ha senki nem figyel rájuk. Földessy Margit, a színésznő és rendező, a generációk "Margitja", a magyar színháztörténet élő legendája. Komlós Juci lánya, a Vidám Színpad öltözőjének gyermeke, a magyar színház nagyjainak méltó örököse. Ő az, aki még mindig hisz abban, hogy a kultúra nem csupán pártpropaganda, hanem a hazaszeretet kifejeződése.
A KlikkTV Bóta Caféjában Földessy Margit és a műsorvezető nosztalgikus utazásra invitálják a nézőket, ahol a múlt fényes pillanatait idézik fel, miközben a jelen kihívásaival is szembesülnek. Egy olyan világban, ahol már nem a legendás Mensáros László vagy Márkus László irányítja a társulatot, hanem politikai kinevezettek ülnek a döntéshozói székekben. Az emlékek és a valóság ütközése fájdalmas, de elgondolkodtató párbeszédet teremt a művészet és a politika viszonyáról.
Ahol a rendszer nem Presser Gábor koncertjeinek támogatására fordít pénzt, hanem stadionok építésére és a média irányítására. Ahol a magyar kultúra háttérbe szorítása vált az állami politika középpontjává.
Margit története lenyűgöző utazás a színház világából az óvodai nevelésig. Mesél arról, hogyan alakult át a Vidám Színpad büféje az ő kis birodalmává, ahol a gyerekek és a kreativitás találkoznak. Felidézi, milyen élmény volt együtt dolgozni olyan legendákkal, mint Latabár Kálmán és Psota Irén, akik nemcsak szakmai tudásukkal, hanem emberi nagyságukkal is inspirálták őt. Margit emlékezik arra is, miért nem fogott kezet az osztályfőnökével a diplomaosztón – ez a pillanat szimbolikus jelentőséggel bír számára, hiszen a saját útját, függetlenségét jelzi. A kamaszkor lázadásából született meg a fiatalok mesterévé válás, ahol az őszinte kommunikáció és a szabad gondolkodás áll a középpontban. De miért lázad még mindig? Margit elmondja, hogy a gyűlölet, a megosztottság és a kulturális leépülés ellen folytatott harc nem csupán mulandó trend, hanem egy életre szóló elhivatottság. Számára a művészet és a nevelés eszközök arra, hogy hidakat építsen az emberek között, és reményt adjon a jövő generációinak.
A stúdiója ma is egy olyan menedék, ahol a szabadság, a játék és a kultúra találkozik, mindezt politikai befolyás nélkül. Nem csupán művészeket "képző" hely, hanem olyan embereket formáló tér, ahol a humor, a szeretet és az őszinteség dominál. Ő az, aki bátran állítja: "a magyar kultúrát nem szabad elvenni a gyerekektől!"
