A fővárosi lepusztult lakások következtében még a leggazdagabbak között is akad olyan, aki energiaszegénységgel küzd.

A Budapesti Klímaügynökség és a Városkutatás Kft. közös előadásán a tragikus számok és tendenciák mellett arról is szó esett, hogy hány családnak jelenthet segítséget a most bejelentett program, amely egyébként csepp a tengerben.

Tavaly júniusban alakult meg a Budapesti Klímaügynökség, amelynek fő célja a fővárosi lakásállomány energetikai korszerűsítésének elősegítése. A városi területek felelősek az üvegházhatású gázok háromnegyedéért, amit főként az elöregedett épületek és elavult fűtési rendszerek generálnak. A szervezet képviselői nemrégiben egy sajtóbeszélgetés keretében osztották meg, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az energetikai modernizáció előmozdítására.

Budapesten az összes kibocsátás 36 százaléka a lakossághoz, ezen belül a fűtéshez köthető, amely a levegőminőséget is rontja. A lakossági energiafelhasználás nagyjából háromnegyedét a fűtés teszi ki, ez a teljes fővárosi energiafelhasználás 40 százaléka. Pedig nem kellene, hogy így legyen. A Budapesti Klímaügynökség ezért is helyezte fókuszba a megfizethető energiát, azaz a megtakarítást. A Zöld Panelprogram támogatási koncepciója azon a felismerésen alapul, hogy pénz és információ hiányában a háztartások önmagukban nem képesek a kibocsájtás csökkentésre. Ámon Ada, a Budapesti Klímaügynökség ügyvezetője az energetikai korszerűsítés jó példájaként az óbudai faluház rekonstrukcióját említette.

A 36 éve működő Városkutatás Kft. alapvetően városszociológiával, lakhatással, szociális lakáspolitikával, illetve felújítások pénzügyi és szervezeti vetületeivel foglalkozik. A közelmúltban személyes megkereséses módszerrel egy komoly reprezentatív felmérést végeztek arról, hogy milyen a budapestiek lakóépület felújításhoz fűződővaló viszonya. A cég szakértője Gerőházi Éva ismertetése szerint a lakásállomány 80 százalék feletti arányban társasházakban található, a panelházak a lakásállomány ötödét teszik ki. A kutatás egyik legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy a családok 64-79 százaléka nem lát reális esélyt lakásának energiahatékonysági felújítására, ettől pedig nem függetlenül családok 60-80 százaléka nem is tartja ezt prioritásnak a pénzügyi tervezésében.

A többlakásos társasházak lakói közül a jómódúbbak általában hajlamosak a felújításokra, míg a családi házakat birtoklók gyakran csak akkor cselekednek, ha a ház állapota már kritikussá válik, például a tető szinte rájuk omlik. Az európai térségünkben tapasztalható passzivitás mögött két fő tényező húzódik meg: egyrészt a tájékozatlanság, másrészt a mélyszegénység. Érdekes ellentmondás, hogy a budapestiek sokkal kedvezőbben ítélik meg ingatlanjaik állapotát, mint ahogy az valójában van. Sokan nincsenek is tudatában annak, hogy a város lakásaiban csupán 100-ból 2 felel meg a legmodernebb energetikai előírásoknak.

Az úgynevezett energiaszegénység azokat sújtja, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy elvárható hőmérsékletre fűtsék lakásukat, azaz energiafelhasználás szempontjából komfortos lakásban éljenek. A kutatásnak nem az a legmeglepőbb állítása, hogy a legalsó jövedelmi ötödben élők 30 százaléka él energiaszegénységben, hanem, hogy a legmagasabb jövedelmi osztályba tartozók 16 százaléka is. Ez arra világít rá, hogy a nagy társasházak lakóközösségei cselekvésképtelenek.

Szemző Hanna véleménye szerint a nemzeti és intézményes megoldások kulcsfontosságúak a helyzet javításában. A környező országokban, különösen 2010 óta, folyamatosan elérhetők olyan támogatások, amelyek a többlakásos házak energetikai korszerűsítését célozzák. Szlovákiában ez a rendszer már 1997 óta működik, ami magyarázza, hogy a panelépületek jelentős része ott már sikeresen megújult. Érdekes megfigyelni, hogy a támogatások kisebb részét a nemzeti és uniós források képezik, míg az újabb felújításokat már a korábbi hitelek visszafizetéséből fedezik. A kereskedelmi bankok, szakértők és önkormányzatok közötti együttműködés nem csupán Szlovákiában, hanem Görögországban, Bulgáriában és Romániában is elterjedt. Bulgária és Románia, amelyek gyakran kerülnek párhuzamba Magyarországgal, jelentős, akár milliárdos uniós forrásokat fordítottak lakóépületeik komplex energetikai felújítására, vissza nem térítendő támogatások formájában. Hanna hangsúlyozta, hogy ezek a támogatási rendszerek klímavédelmi és társadalmi szempontból kétségtelenül sikeresek, azonban a gazdasági fenntarthatóságuk aggályos lehet, különösen figyelembe véve, hogy a beruházási költségek gyakran 80-100 százalékát támogatás fedezi.

Ámon Ada a KSH statisztikáira hivatkozva elárulta, hogy a főváros lakáscélú ingatlanainak összessége 201 ezer épületet és 961 ezer lakást foglal magában. Érdekes módon az épületek 79%-át családi házak alkotják, míg a lakások 84%-a többlakásos épületekben található.

A Budapesti Zöld Panelprogram célja, hogy a panelházakban élők számára lehetőséget teremtsen arra, hogy legalább 30 százalékos megtakarítást érjenek el energiatakarékossági intézkedések révén. A program pénzügyi kerete a fővárosi és a kerületi önkormányzatok által közösen létrehozott 1+1 forintos konstrukció, amely összesen 5 milliárd forintot jelent. Ebből 2,5 milliárd forint a főváros részéről, míg a kerületek is hozzájárulnak további 2,5 milliárddal. Fontos megjegyezni, hogy mivel a kormányzati források nem állnak rendelkezésre, ez az 5 milliárd forint nyújtja azt a támogatást, amely a szükséges 1859 milliárd forintos beruházás 30 százalékát fedezi. A kerületi és fővárosi források biztosítják a 30 százalékos támogatási arányt, amit csak néhány szerencsés lakó vehet igénybe. Az előadás során hangsúlyozták, hogy ez a program valójában egy hosszú távú folyamat első lépése, amely a jövőbeni fenntartható fejlődés irányába mutat.

Ez egy kísérleti projekt, amelynek során bízunk benne, hogy értékes tapasztalatokat szerzünk a közös képviselőktől, az első épületek, a pályázatok, valamint a lakóközösségek élményeiből.

- hangsúlyozta a Budapesti Klímaügynökség ügyvezetője.

Egy tízemeletes panelház felújításának költsége körülbelül 300-350 millió forint körüli összegre tehető. Ebből adódóan a finanszírozási modell alapján körülbelül 50-60 panelépület újulhat meg. A bankok pozitívan fogadták ezt a kezdeményezést, hiszen az energetikai korszerűsítés számukra rendkívül vonzó üzleti lehetőséget jelent, főként a hitelkihelyezési kockázat minimális mivolta miatt.

A Budapesti Klímaügynökség várhatóan idén májusban fogja közzétenni az első pályázati lehetőségeket.