A Mol vállalat az év végéig szerződést kötött tengeri olaj beszerzésére, azonban a megállapodás feltételeivel nem teljesen elégedett.

Magyarország kőolajellátásának három alapvető forrása van: az egyik a Barátság Kőolajvezeték, amely orosz olajat szállít; a másik a Janaf, amely a horvát Omisalj kikötőjéből tengeren érkező olajat (többnyire nem orosz forrásból); végül pedig a hazai kitermelés. Az ellátásbiztonság szempontjából kulcsszerepet játszik a két említett vezeték, amelyekről a Telex rendszeresen beszámol. Mindkettővel kapcsolatban felmerülnek problémák. Az orosz olaj szállítása különösen kényes téma a mostani uniós orosz leválás törekvéseinek tükrében, és bizonyos szállítók, mint például a Lukoil, időnként ukrán szankciók hatálya alá kerülnek. A horvát olaj pedig nemcsak, hogy drága, hanem a költségek miatt is komoly kihívások elé állítja az országot.

A horvát Janaf vezetéküzemeltető a Zágrábi Értéktőzsde szabályzata szerint bejelentette, hogy megállapodást kötött a Mol-csoporttal, mely 2,1 millió tonna olaj szállításáról szól. Az egyezség 2025. december 31-ig érvényes, azonban a Janaf, amely a tárolással is foglalkozik, az omišalji és sisaki termináljainál hosszabb időtartamú megállapodást alakított ki, amely 2027. december 31-ig terjed.

A Mol-csoport írásban reagált a Telex által feltett kérdésekre a legújabb bejelentés kapcsán. Közleményükben megerősítették, hogy a Mol és a Slovnaft egy éves kőolajszállítási megállapodást kötött a horvát Adria-vezeték üzemeltetőjével, a Janaffal. Ugyanakkor a Mol-csoport kifejezte elégedetlenségét, hangsúlyozva, hogy sajnálják, hogy csupán egy évre tudtak megállapodni, ráadásul az európai szállítási díjakhoz képest jelentősen magasabb árakon.

"a régió kiszámítható ellátásbiztonságát egy több éves megállapodás jobban támogatta volna. A szerződésben lefektetett magas szállítási díjak biztosan nem segítenek az energiaárak féken tartásában.

A Mol emellett kifejezte izgatottságát a Janaf által régóta beharangozott fejlesztések iránt, amelyek lehetővé tennék, hogy a vezeték horvátországi szakaszán folyamatosan, az év minden napján, jelentős mennyiségű termék szállítása valósulhasson meg.

A rendelkezésre álló információk szerint Magyarország évente körülbelül 5,5-6 millió tonna, Szlovákia 6 millió tonna, míg Csehország 8 millió tonna olajat importál. A Janaf jelenlegi kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy teljes mértékben lefedje ezt a keresletet, azonban fejlesztések révén jelentős mértékben hozzájárulhatna a régió olajellátásához. Ha a Janaf növelné teljesítményét, akkor a régiós igények egy jelentős részét képes lenne kielégíteni.

Mint a Mol írta,

Csehország, Szlovákia és Magyarország, a tengertől távol, a közlekedési lehetőségeik korlátozott volta miatt különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A régió ellátásbiztonságának megőrzése érdekében elengedhetetlen, hogy minden szállítási mód kapacitása megmaradjon. Ezen megfontolások fényében, valamint a környező országok jövőbeni stabilitásáért érzett felelősség tudatában, vállalatainknak nem maradt más lehetősége, mint hogy aláírják ezt a megállapodást.

A Mol és a Janaf közötti verbális összecsapásoknak az utóbbi években számos előzménye akadt. Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója 2024 elején a következőképpen fejtette ki véleményét:

"Kíméletlenül kihasználnak minket, csupán azért, mert megvan hozzá a hatalmuk."

A Janaf ezt a lépést teljes mértékben a saját érdekében tette, és indoklása szerint a jelenlegi energiaárak emelkedése is hozzájárult a díjak növeléséhez. A Mol-csoport számára kulcsfontosságú, hogy a százhalombattai és pozsonyi finomítóik számára nagyobb mennyiségű tengeri olajat biztosítson, amelyhez Horvátország irányából juthat el.

A Janaf-vezeték valaha Kádár János és Josip Broz Tito nagy ötlete volt. amellyel sok ország (mai neveiken Horvátország, Szerbia, Magyarország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Szlovákia és - potenciálisan - Csehország) olajellátását lehet megoldani Oroszország kihagyásával. A vezetéket azonban sokáig alig használták, az orosz olaj sokkal olcsóbb volt, mint a tengeri.

2022 februárjában aztán kitört az orosz-ukrán háború, meghatározóbb lett a tengeri forrás, a Mol a Janafhoz fordult, hogy ha a Magyarországot kőolajjal leginkább ellátó Barátság vezetékkel gond lenne, akkor mennyi olajat és milyen áron lehetne a Janafon Magyarországra hozni.

Ekkor merültek fel a kapacitásfejlesztések, majd jött az árvita. 2023 áprilisában a horvátok megemelték a tranzitdíjakat, a korábbi szerződés felett 60-65 százalékkal. A Mol tiltakozott, de kénytelen volt elfogadni a magas árat.

Azóta, bármilyen nézeteltérés is merült fel, a Janaf folyamatosan teljesítette a szállításokat. A Mol különféle javaslatokat fogalmazott meg, például szívesen elérnék a hosszabb távú megállapodásokat, vagy azt, hogy a tranzitdíjak a benchmarkokhoz kapcsolódjanak. Azonban, mint ahogy azt tapasztalhatjuk, a béke még mindig távol van.

A felek az Európai Unióban is hittek a közvetítés erejében, ám az unió eddig nem igazán lépett közbe. Az orosz olajimport szigorú korlátozása annyira prioritást élvezett, hogy a derogációk során – amelyek az orosz olaj beérkezésének tilalmát érintették – a szabad tőke, munkaerő és áru áramlásának alapelvét is felülírták. Ennek következtében a Slovnaft finomító például a szlovák belpiacra értékesíthet dízelt, de a külföldi, például osztrák piacra már nem, kivéve, ha nem orosz, hanem tengeri olajból dolgozik fel. A Mol számára ezért kiemelten fontos a tengeri olaj, és ezt a Janaf is jól tudja. Az áldatlan helyzet megoldására pedig nem érdemes hamarosan számítani.