Aki újraalkotta a nőiességet.
El szerettem volna rugaszkodni a hagyományos, ideálisan megformált női ábrázolástól, amely nem tükrözi a valóságot (...) Olyan nő foglalkoztatott, aki bátor, szókimondó, és saját életét saját kezében tartja - mesélte Peter Lindbergh (1944-2019), a német fotográfus, aki a 80-as évektől kezdve a divatfotózás egyik legelismertebb alakjává vált.
A legnagyobb sztárok - Adrian Brody, Gwyneth Paltrow, Marion Cotillard, Brad Pitt, Tina Turner, Mick Jagger, Catherine Deneuve, John Malkovich - álltak neki modellt, de ő volt az is, aki megalkotta a világnak a szupermodelleket. Az 1980-as évek végén Lindbergh meg merte lépni azt, amire korábban kevés divatfotós vállalkozott: a lélek és a személyiség érdekelte. "Ha félretesszük a divatot és a mesterkéltséget, akkor megpillanthatjuk a valódi embert" - fogalmazott egyszer. Minimalista eszközökkel a modelleket a maguk valóságában mutatta meg, egyfajta új realizmust teremtett meg, újraértelmezve ezzel a szépség fogalmát. A női archetípusok, a táncosnő, a femme fatale, a hősnő megjelenítése lényegi motívumai fekete-fehér képeinek, de ugyanilyen visszatérő elemük a spontaneitás, a dinamizmus vagy épp a sebezhetőség.
A nemzetközi ismertséget azzal az American Vogue számára 1988-ban készített felvétellel szerezte meg, amelyen hat fotómodell egyszerű fehér ingben, önfeledt baráti társaságként jelenik meg a tengerparton. A "fehér inges" csoportkép az őszinte pillanat és az időtlen szépség szimbóluma lett. Lindbergh portréinak természetessége ellentétben állt a korszak szigorúan konstruált képeivel, a divatfényképészet aktuális trendjeivel. Ezzel a gesztussal modelljeit híresebbé tette a filmsztároknál: a következő közel két évtizedben ők uralták a magazinok címlapjait és alakították a divatot, napi 100 000 dollárnál kevesebbért ki sem keltek az ágyból. Lindbergh soha nem követte a trendeket, nem kötött kompromisszumokat, mindvégig hű maradt saját látásmódjához - képei ettől válnak ma is igazzá.
A monokróm fotózás kiemelkedő mestereként számon tartott Peter Lindbergh művei most először kerülnek bemutatásra Magyarországon. A Budapesti Fotófesztivál keretein belül a Műcsarnokban megrendezett kamarakiállítás csupán egy szűk keresztmetszetet nyújt az életművéből. A tárlaton látható a divatfotózás történetének mérföldköve, a British Vogue 1990. januári számának ikonikus címlapja, amelyen Naomi Campbell, Cindy Crawford, Linda Evangelista, Tatjana Patitz és Christy Turlington együtt szerepelnek, ezzel megnyitva az utat a szupermodellek korának. Az Angel Story (1993) című alkotás is megtalálható, amelyet Wim Wenders 1987-es, Berlin felett az ég című filmje inspirált. Emellett az 1990-es Vogue Italia számában debütáló E.T. Story Helena Christensenről, valamint Kate Moss 1994-es portréja is megjelenik a kiállításon. A kilencvenes évek divatikonjain kívül számos lenyűgöző színészportrét is megcsodálhatunk, többek között Gena Rowlands, Monica Bellucci, Nicole Kidman, Richard Gere és Adrien Brody megörökített pillanatait.
Ez a néhány kép is megmutatja Lindbergh vizuális nyelvezetének sokrétűségét: munkáira egyaránt hatással volt a német expresszionista film - Fritz Lang és a futurisztikus sci-fi - látomásos atmoszférája, az indusztriális tájak, a metropoliszok sűrű világa. Visszatérő témája volt a test, a tánc és a mozgás, csodálta Pina Bausch táncnyelvet megújító munkásságát. Elbeszélésszerű képein a modern színház vizualitása is visszaköszön: 1988-ban Naomi Campbellt Azzedine Alaïa ruháiban Josephine Bakerként örökítette meg, Madonnát fényképezve Martha Graham előtt tisztelgett.
A divatmárkák és a Pirelli-naptárak köré épített kampányokon túl, munkáit számos neves folyóirat, például a Vogue, az Elle, a New Yorker, a Vanity Fair, az Allure és a Rolling Stone oldalain is megcsodálhatjuk. Ezen kívül olyan rangos múzeumokban is kiállították alkotásait, mint a londoni Victoria and Albert Múzeum, a párizsi Centre Pompidou, a stockholmi Fotografiska, a New York-i Metropolitan Múzeum és a madridi Museo Thyssen-Bornemisza.
Peter Lindbergh. Műcsarnok, június 22-ig
