Aranyifjúból medvepásztorrá válva, a szívemben egyedülálló reménnyel fordultam a Jóistenhez: "Kérlek, óvj meg engem, és segíts meg a nehézségeken át!"

Szin János fiatal éveiben az "ügyeskedés" izgalmai vonzották, és az aranyifjak fényűző életét élte, mígnem az élet komoly kihívások elé állította. Egy súlyos agydaganat diagnózisa után nemcsak az egészsége, hanem a vagyona is szertefoszlott. Ám János nem adta fel: a nehézségeket legyőzve talpra állt, és medvepásztorként találta meg a belső békéjét Erdély varázslatos tájain. Ma már egy sikeres utazási irodát irányít, és másokat is segít felfedezni a világ szépségeit.

Gyermekként már a szívében hordozta Erdély vonzását, miközben lelkesen merült el Széchenyi Zsigmond székelyföldi vadászkalandjaiban. Az írások világában barangolva a csodás tájak és titokzatos erdők képei elevenedtek meg előtte.

"Gyermekként arról álmodtam, hogy egyszer vadőr leszek a havas tájakban, és egy kis, rusztikus kunyhóban fogok élni – emlékezik vissza. Az első komoly törés az életemben akkor történt, amikor le kellett mondanom erről az álmomról, mert bármennyire is próbálkoztam, a protekcióm ellenére sem sikerült bejutnom a vadászképző iskolába. Esztergályosnak tanultam, de soha egy percet sem dolgoztam a szakmában. Az ügyeskedés vonzott igazán. Benzinjegyekkel üzleteltem Romániában, majd szeszt csempésztem Szerbiába, ami szép jövedelmet hozott. Később a nyerőgépekkel kezdtem foglalkozni: a húszas éveim elején már sikeres, dúsgazdag vállalkozó voltam. Beutaztam a világot, egzotikus helyeken vadásztam, fegyvereket, órákat és luxusautókat gyűjtöttem, és a 100 hektáros farmomon lovakat tartottam. Éltem az aranyifjak fényűző életét, és valóban jól éreztem magam a bőrömben. Meg kell jegyeznem, hogy bár nem tagadom a múltamat, büszkeséget nem érzek iránta."

Amikor 34 éves korában agydaganatot diagnosztizáltak Jánosnál, a hír villámcsapásként érte.

A kezemben szorongattam a leletet, és kétségbeesetten próbáltam felmérni, mennyi időm maradt még. Ekkor, a sokkoló pillanatban, elégségesnek tűnt a Jóistenhez fordulni, és könyörögni, hogy mentsen meg az életemért. Imáimban sürgettem, hogy gyógyítson meg, ígérve, hogy minden vagyonomat neki ajánlom fel. A műtét során kiderült, hogy a daganat jóindulatú, így a kérésem meghallgatásra talált, és végül meggyógyultam. Miután visszanyertem az egészségemet, sajnos elfeledkeztem az "alkunkról", és visszatértem a korábbi életemhez. Néhány évvel a műtét után, az Úr különös módon válaszolt a kéréseimre: néhány hozzám közel álló ember "segítségével" mindenemet elveszítettem.

János később számos új lehetőséggel kísérletezett, amelyek révén bevételre tehetett szert.

Több befektető társaságában indítottam el egy vállalkozást, amelynek célja a felnőttiparban működő hirdetési hálózat kiépítése volt. Ezen kívül egy erdélyi barátom, aki bukméker, fogadóirodát üzemeltetett, és együtt dolgoztunk. Egy nap azonban egy teológus barátom figyelmeztetett: "Jani, talán érdemes lenne abbahagynod ezt, mert az Úr nem nézi jó szemmel, amit csinálsz." Bár kétkedve fogadtam a tanácsát, végül úgy döntöttem, hogy megfogadom. Később rájöttem, hogy ez a lépés elindított egy új úton, és ma már az Úr tanításait követem.

Akkor és ott kiszálltam minden olyan tevékenységből, ami a Jóistennek nem tetsző, és mintha mázsás kövek hullottak volna le rólam.

Otthon, tele lelkesedéssel meséltem a feleségemnek, hogy végre sikerült megszabadulnom mindenféle zűrzavartól és negativitástól, ami eddig terhelte az életemet. Ám ahelyett, hogy velem együtt örült volna, az arca aggodalommal telt meg. Néhány hónappal később felcsillant előttem egy ígéretes afrikai munkalehetőség, ami új reményeket ébresztett bennem. Sajnos, nem sokkal később újabb csapás ért: a cég, ahol dolgoztam, váratlanul csődbe ment.

Fedezd fel a különlegességeket Siófokon: Bálint kertjében kék, piros és csíkos banánfák nőnek, igazi trópusi esőerdőt varázsolva a tájra!

Miután János visszatért Zambiából, egy különleges telefonhívás érkezett hozzá Máté Bencétől, a neves természetfotóstól, akit gyermekkorától fogva ösztöndíjjal segített. Bence nemcsak a fotózás világába vezette be őt, hanem egyúttal Böjte Csaba ferences rendi szerzeteshez is eljuttatta, akinek munkássága mély benyomást tett mindkettőjükre.

Csaba testvér mesélte, hogy ő és Bence egy különleges medveles projektet terveznek Erdély szívében - mondja János. Bence már korábban is épített fényképezőgép-állványokat Costa Ricán, Afrikában, Brazíliában és a Duna-deltában. Céljuk az, hogy megváltoztassák a medvékről alkotott közvéleményt, és megmutassák az árvaházban élő gyerekeknek, valamint a helyi székely közösségnek, hogy nem szükséges külföldre menniük munkát keresniük, hiszen a turizmus révén a szülőföldjükön is megélhetnek. Bence felkért engem a helyszínek kiválasztására, a lesek megépítésére és üzemeltetésére, és én boldogan vállaltam el a feladatot. Kiköltöztem Tusnádfürdőre, és a feleségem később csatlakozott hozzám a legkisebb gyermekünkkel. Egy évig Csaba testvér gyermekotthonában éltünk. A feleségem igazi hős volt, hiszen bár nagyon nehezen viselte, hogy a korábbi kényelmes életünkből az árvaházba kerültünk, mégis tartotta a lelket bennem, és kitartott mellettem, még akkor is, amikor esténként sokat sírdogált. Nagyra értékelem, amit értem tett, és igazán büszke vagyok rá.

Miután elkészült az első les, János hónapokon át minden délutánt ott töltött, hogy figyelemmel kísérje a medvék viselkedését. Csak ezt követően engedték be a turistákat. János évek hosszú során boldog medvepásztorként élt a hegyek ölelésében. Vadregényes túrákat szervezett, és lelkesen mutatta be az érdeklődőknek a medvék csodálatos világát.

"Később az élet úgy hozta, hogy én lettem a tulajdonosa az egész vállalkozásnak, és ezzel nem kis anyagi terhet vettünk a nyakunkba. Erre tett rá egy lapáttal a pandémia, amikor egyáltalán nem volt bevételünk a járvány miatt. 2020 őszére megint csődbe mentünk, és haza kellett jönnünk Magyarországra."

János megjegyzi, hogy ez már a harmadik alkalom, amikor csődöt mondott az életében, de mint mindig, a kudarcok után most is, mint egy igazi keljfeljancsi, sikerült talpra állnia. 2021-től fogva pedig elkezdett szépen fejlődni a vállalkozásuk.

"Ma már egy sikeresen működő utazási irodánk van, ami biztosítja számunkra a megélhetést - meséli. - A medveleseim mellett most már szálláslehetőségeim is vannak, és terepjárókat is használok a vendégek fuvarozására. Bőven túlszárnyalta az Úr azokat az álmokat, amiket valaha megfogalmaztam."

Az elmúlt 9 évben rengeteget dolgoztam, most már leginkább arra vágyom, hogy legyen végre egy kis szabadidőnk.

A pihenésre és a negyedik könyvem megírására szeretnék fókuszálni, ami nem éppen egyszerű feladat. A munkám egyben a hobbim is, így könnyen hajlamos vagyok túlvállalni magam. Erdély számomra a szenvedélyek földje: a medvék iránti szeretetem és az embereknek adott élmények öröme tölti ki a napjaimat. Itt, gyerekkori álmaim színhelyén, azt csinálom, ami igazán boldoggá tesz. Én vagyok az erdélyi élményárus, aki minden egyes pillanatot értékes kalanddá varázsol.