Assur-bán-apli rejtélyes domborműve új perspektívát kínál az asszír birodalom hatalmának megértésében.

2025 májusában a Heidelbergi Egyetem bejelentette: régészeik Irakban, az egykori Ninive területén egy hatalmas domborművet tártak fel, amely a Kr. e. 7. századi asszír uralkodót, Assur-bán-aplit, valamint több istenséget ábrázol. A 12 tonnás, 5,5 méter hosszú és 3 méter magasságú kőlap monumentális megjelenése is lenyűgöző, de igazi jelentősségét az adja, hogy ez az első ismert dombormű, amely az asszír főistenségek - Assur és Istár - együttes megjelenítésével készült.

A jelenet középpontjában a király áll, akit hatalmának és dicsőségének szimbólumai öveznek: két fő istenség, akik az asszír mitológia világában a hatalom, háború és védelem megtestesítői. Mögöttük a titokzatos haldzsinn, egy vízi démon vagy isteni közvetítő, valamint egy skorpióember, akik a misztikum és a természet erőit képviselik. A kutatók feltételezése szerint az egész kompozíciót egykor egy szárnyas napkorong díszíthette, amely a kozmikus uralom és az isteni legitimitás erőteljes jelképe volt, így a jelenet nem csupán a hatalom, hanem a szent kapcsolatok komplex szövetét is tükrözi.

A dombormű eredetileg az Assur-bán-apli által épített palota tróntermének bejáratával szemben elhelyezett fülkében állt - vagyis a lehető legfontosabb és leglátványosabb helyen, hogy vizuálisan is megerősítse a király isteni küldetését. Ez nem csupán dekoráció volt, de üzenet is a politikai ellenfelek és az idegen követek számára. Ám a történet nem itt ér véget - épp ellenkezőleg, itt kezdődik a rejtély.

A kutatók számára váratlan felfedezés volt, amikor a domborművet töredékesen, földbe süllyedve bukkanták rá - egy olyan helyszínen, amely eddig ismeretlen volt előttük. Dr. Aaron Schmitt, az ásatásokat irányító szakember véleménye szerint valószínű, hogy a rejtélyes elrejtés a hellenisztikus időszakban, a Kr. e. 3-2. században történt. Ekkor már az asszír birodalom dicsősége rég a múlté volt, és az emlékek lassan feledésbe merültek.

Ami nem teljesen egyértelmű, az a szándék mögött rejlő motiváció. Az új vezetők vajon a régi hatalom örökségét kívánták megőrizni, vagy éppen ellenkezőleg, minden nyomát el akarták tüntetni? Schmitt véleménye szerint "ez egy igazán rejtélyes kérdés", de bízik benne, hogy a további kutatások végül fényt deríthetnek a válaszra.

A hellenisztikus időszakból csupán korlátozott információval rendelkezünk Ninivéről, ami felveti a kérdést, hogy az utókor emberei miként tekintettek Assur-bán-aplira és az asszír istenségekre. Elképzelhető, hogy a dombormű elrejtése egy rituális temetés formáját öltötte, amely a tisztelet vagy éppen ellenkezőleg, az elutasítás kifejezését szolgálta.

A régészeti csapat 2022 óta tevékenykedik a területen a Heidelbergi Egyetem "Ninive-projektje" keretében, szoros együttműködésben az iraki Állami Régiségek és Örökségek Hivatalával.

A régészek munkája valóban lenyűgöző, hiszen ők a múlt titkait fejtik meg, és olyan időszakok nyomait kutatják, amelyekről csak a történelem lapjain olvashatunk. Az ásatások során a föld mélyéből előkerülő leletek nem csupán tárgyak, hanem a régi civilizációk életéről, szokásairól és kultúrájáról mesélnek. Munkájuk során a precíziós tudomány és a kreatív gondolkodás ötvöződik, hiszen a régészeknek nemcsak a talaj rétegeit kell értelmezniük, hanem a felfedezett tárgyak történetét is rekonstruálniuk kell. Mindezek mellett a csapatmunka és a kitartás is elengedhetetlen, hiszen egy-egy felfedezéshez gyakran hosszú hónapok vagy akár évek fáradságos munkája vezet. Így a régészek nem csupán a múltat kutatják, hanem egyben hidat is építenek a jelen és a történelem között.

A kutatók célja nem csupán a dombormű tudományos feldolgozása, hanem annak restaurálása és eredeti helyére való visszaállítása is, hogy a nagyközönség újra átélhesse azt az élményt, amely egykor a palota látogatóit fogadta.