Az üzlet világa mindig is izgalmas és kihívásokkal teli volt. Az üzleti életben a siker kulcsa nem csupán a jó termékek vagy szolgáltatások nyújtásában rejlik, hanem a kreatív gondolkodásban és a stratégiai tervezésben is. A mai piacon, ahol a verseny éle

Nézzük meg közelebbről, kik is azok, akik a legértékesebb ukrajnai termőföldekkel rendelkeznek. Bár ez már régóta nem titok, mégis ritkán kerül említésre, hogy az amerikai, kínai, arab és egyéb nemzetiségű tulajdonosok mellett nyugat-európai befektetők is jelentős szereplők a legnagyobb ukrajnai földbirtokosok között.

A korábban születettek talán még emlékeznek arra, milyen szigorú követelményeknek kellett megfelelnünk az uniós csatlakozásunk idején. Például bizonyítanunk kellett, hogy képesek vagyunk megvédeni az Európai Unió külső határait. Ez a követelmény, sok más egyéb mellett, mára szinte teljesen elfeledésbe merült, ahogyan számos más szabályozás is. Manapság már semmi nem számít: sem jogi, sem politikai, sem biztonsági akadályokat nem kell leküzdenie "szélországnak", hogy Brüsszel boldogan magához ölelje Zelenszkijék végtelenül korrupt birodalmát.

Ne felejtsük el, hogy a végső cél az Európai Egyesült Államok megvalósítása, amelyért akár komoly áldozatokat is hajlandók hozni. Az Unió jelenlegi vezetése nem riadna vissza attól sem, hogy Európát egy konfliktusba sodorja; a közös hadsereg létrehozása és annak központosított irányítása jelentős előrelépést jelentene ezen az úton.

Akik hisznek a mesében, sokszor rácsodálkoztak, miért hallgat Brüsszel, amikor egy uniós tagállam (Magyarország) ellen fordul egy Unión kívüli ország (Ukrajna). Nem értik, miért nem izgatja Brüsszelt a gázvezeték indokolatlan elzárása, vagy a Török Áramlat elleni támadások ténye. Ne legyenek illúzióink, az ukrán vezetés diverzáns cselekményei a brüsszelita "demokratákkal" összehangoltan történnek. Az is lehet, hogy az ő ösztönzésükre. Egyszerűen azért, mert Magyarország (és újabban Szlovákia, s remélhetően hamarosan Csehország, esetleg Ausztria) Brüsszel rémálmát jelenti. A magyar kormány egyszerűen a "fényes terveknek" az útjában áll.

A lóláb, amely a mezőgazdaság kontextusában különösen feltűnő, nem véletlenül tűnik ki. Ha csak egy pillantást vetünk arra, kik birtokolják Ukrajna kiváló minőségű termőföldjeinek jelentős részét, világossá válik, hogy a földalapú támogatások megszerzése kulcsszerepet játszik ebben a történetben. Nyilvánvaló, hogy egy ország EU-s csatlakozásáról nem a multinacionális vállalatok vezetői dönthetnek, hiszen ez egy politikai kérdés, így nem meglepő, hogy az EU vezetésének befolyásolására törekednek a saját érdekeik érvényesítése érdekében. E szintű üzleti érdekek mellett a Kaili-féle milliók és táskányi készpénz csupán aprópénznek tűnnek.

Nézzük meg közelebbről, kik is azok, akik a legértékesebb ukrajnai termőföldekkel rendelkeznek. Bár ez már régóta nem titok, mégis ritkán kerül említésre, hogy az amerikai, kínai, arab és egyéb nemzetiségű tulajdonosok mellett nyugat-európai befektetők is jelentős szereplők a legnagyobb ukrajnai földbirtokosok között. (Szlovákiában sem teszik fel túl gyakran a kérdést, vajon mennyit kaszálnak a dánok a csallóközi földjeik után az uniós támogatásból.)

A rangsor élén a Luxemburgban bejegyzett Kernel Holding S. A. áll, 582 ezer hektárral. Ezt követi a ciprusi UkrLandFarming, amely 403 ezer hektárral büszkélkedhet. A harmadik helyen szintén ciprusi cég, az MHP S. E. található 360 ezer hektárral, majd két amerikai óriás után a holland Astarta Holding N. V. következik 264 ezer hektárral. A luxemburgi Industrial Milk Company S. A. 218 ezer hektárral áll a sorban. Egy szaudi érdekeltség után a ciprusi Agroton Public Limited zárja a listát 120 ezer hektárral. Az említett adatok 2023-ból származnak, és jól tükrözik, hogy a háború okozta zűrzavarok milyen mértékben befolyásolták a tulajdonviszonyokat. Ahol százmilliárd amerikai dolláros hiányosságokkal küzdenek, és a korrupció mélyen gyökerezik, ott bármi előfordulhat. Ezen a helyzeten ironikusan megjegyzik brüsszeli vezetők, hogy Ukrajna már minden szükséges feltételt teljesített az uniós tagsághoz.

A kormány 2001-ben egy moratóriumot hirdetett, amely felfüggesztette a további privatizációs folyamatokat és szinte teljesen megakadályozta a magánföldek átruházását. Ekkor az ukrajnai mezőgazdasági területek körülbelül 90 százaléka esett a moratórium hatálya alá. Bár a moratórium megtiltotta a földvásárlásokat, a termőföld bérbeadása továbbra is engedélyezett maradt, így sok kisbirtokos a földjét hazai vagy külföldi nagyvállalatoknak adta bérbe. Ezt az intézkedést eredetileg ideiglenesnek szánták, de a moratóriumot többször is meghosszabbították, végül pedig a nemzetközi pénzügyi intézmények nyomására 2021 júliusában feloldották.

A moratórium feloldása és a földpiac létrehozása 2014 óta a nyugati pénzügyi intézmények egyik legfontosabb követelése volt. Valamennyi pénzintézet, az EBRD, az IMF és a Világbank mind azt szorgalmazta, hogy az agrárvállalkozások és a magánbefektetők számára bővüljön az ukrán termőföldekhez való hozzáférés lehetősége. Az EBRD például közel 2 milliárd dollárt költött az ország vezető agrárvállalkozásainak támogatására, miközben nyomást gyakorolt a kormányra, hogy hajtson végre "földreformot". Magyarán: oldja fel a földeladás moratóriumát.

2017-ben az IMF arra ösztönözte Ukrajnát, hogy oldja fel a földeladásra vonatkozó moratóriumot, és ennek érdekében „mezőgazdasági földreformot” sürgetett. Célja az volt, hogy megnyissa a földpiacot, lehetővé téve a földterületek eladását. E lépések azonban hátrányosan érintették a kistulajdonosokat, akik 2019 és 2020 között demonstrációkat szerveztek a termőföldek értékesítését szabályozó jogszabályok módosítása ellen.

A tiltakozások ellenére Ukrajna 2020. március 31-én elfogadta azt a törvényt, amely lehetővé tette a termőföldek piaci értékesítését, ezzel véget vetve egy közel húsz éve tartó moratóriumnak. A kormány és a nemzetközi szervezetek azzal indokolták a döntést, hogy ezáltal a mezőgazdasági szektor vonzóbbá válik a globális befektetők számára, és a reformok elősegítik a gazdasági növekedést. A várakozások nem voltak alaptalanok: nagyvállalatok, mint a Cargill, a DuPont és a Monsanto, összesen 17 millió hektárnyi termőföldet vásároltak meg, ami Ukrajna teljes területének körülbelül 28 százalékát jelenti.

Kétségtelen, hogy az Európai Unió költségvetésének legjelentősebb része a mezőgazdasági támogatásokra fordított összeg. A 2014-2020-as költségvetési ciklus során ez a tétel elérte a 400 milliárd eurót, ami az uniós költségvetés közel negyven százalékát jelenti.

A 2021-2027-es időszakra vonatkozó költségvetésben a közös agrárpolitika (KAP) számára 386,6 milliárd eurós keretösszeg áll rendelkezésre. Ha Ukrajna gyorsított eljárással csatlakozna az Európai Unióhoz, akkor a következő uniós agrártámogatások közel 40%-át ez az ország kapná meg a 2027 utáni időszakban.

Az ukrán nép számára a helyzet értelemszerűen nem kedvező, hiszen a földalapú támogatások nagy része nem hozzájuk, hanem csupán néhány oligarchához, valamint amerikai, kínai, arab és nyugat-európai tőkésekhez kerülne vissza. Az Unió vezetői azt a narratívát próbálják ránk erőltetni, hogy az Ukrajnának szánt európai pénzek jelentős része valójában Európán kívül köt ki, miközben bőségesen maradna "otthon", vagyis Nyugat-Európában is. Ezért szinte már megéri felrúgni minden eddigi játékszabályt, hiszen még a legkisebb bürokrata is profitálhat a helyzetből.