Ó, azok a csodálatos 80-as évek: mintha egy mozgólépcsőn suhanva térnénk vissza a Kádár-korszak melankolikus bájába.

A kulturális élet pezsgése szinte tapintható volt, a Csiky Gergely Színház a maga fénykorát élte, a helyi közönség elragadtatottan fogadta a bemutatókat. A Somogy Áruházban hosszú sorok kígyóztak a kasszák előtt, ahogyan a vásárlók a legfrissebb kínálatot keresték. A Fő utcán pedig, a kirakodó árusok portékái között, szintén sokan barangoltak, élvezve a vásárlás örömét. Visszautazunk a nyolcvanas évek hangulatába, amikor a mozgólépcsőn való sorbanállás mindennapos látvány volt, és mindenki izgatottan várta, hogy elérje a következő szintet.

A retró iránti vonzalom mögött gyakran a biztonság és kiszámíthatóság iránti vágy húzódik meg. A nyolcvanas évek - különösen a mai szülők generációja számára - a gyerekkor, a stabilitás és a közösségi élmények időszaka volt. A kazettás magnók, a fekete-fehér tévék és a Trabantok ma már nemcsak tárgyak, hanem emlékek is. Ezért különösen szívesen nézegetjük a Somogyi Hírlap archívumából előkerülő régi fotókat. Most éppen 1985-ben készült felvételekre leltünk, amelyek mozgólépcsőn repítenek vissza 40 évvel ezelőttre.

Mozgólépcsőn a Kánaán birodalmába Képzelj el egy mozgólépcsőt, amely egy varázslatos világba vezet! Ahogy lépésről lépésre haladsz felfelé, a városi zajok egyre távolibbá válnak, és helyüket egy színes, álomszerű táj foglalja el. Minden egyes lépéssel egyre közelebb kerülsz a Kánaán földjéhez, ahol a lehetőségek végtelenek, és a remény szárnyal. Az utazás során a lépcső mellett különféle csodák tárulnak fel: virágzó kertek, ragyogó vízesések és olyan emberek, akik mosollyal üdvözlik egymást. A levegő tele van édes illatokkal, és a napfény szikrázik a fák között, miközben egy új élet ígérete lebeg a levegőben. Ez a mozgólépcső nem csupán egy egyszerű közlekedési eszköz, hanem egy kapu a jövőbe, ahol mindenki megtalálhatja a saját Kánaánját. Ahogy egyre feljebb haladsz, érzed, hogy a célod egyre közelebb kerül, és a szívekben rejlő vágyak mind valóra válhatnak.

Abban az időszakban nem volt szokatlan, hogy az emberek hosszú sorokban várakoztak a Somogy Áruházban, hogy fel- vagy lejutjanak a mozgólépcsőn.

A karácsonyi időszak varázsában a Fő utcai boltokban pezsgő élet zajlott, de ebben az időszakban a kisiparosok vására is egy valódi, zsongó hangyabolyra emlékeztetett.

A mostani adventi vásárok elődjei ekkor helyezték el a hagyomány alapkövét, amelyet a mai napig ápolnak a kaposváriak. Egészen más arcát mutatta még ekkortájt Kaposvár. A belvárosi pavilonsorra például alig lehet ráismerni. Igaz üzletek vannak most is itt, de egy emeletet húztak fel rájuk.

A nyolcvanas években sok minden történt Kaposváron Somogy megye az amatőr művészeti mozgalmak egyik országos központjává vált. Több mint 350 művészeti csoport működött a megyében, köztük a Somogy Táncegyüttes és a Vikár Kórus, amelyek országos hírnévre is szert tettek. Kaposváron élénk színházi és zenei élet zajlott, a helyi értelmiség pedig aktív szerepet vállalt a közéletben - még ha a pártállami keretek között is.