Benkovich Ferenc atya a győri egyházi vagyonkezelés kapcsán megosztotta: "Édesapámért is éppen hamvazószerdán érkeztek az ávósok."

Győr városában drámai ellentét feszül az egyházmegye vezetője és a város híres templomépítő papja, Benkovich Ferenc atya között. A 77 éves pap, aki Győr díszpolgára, súlyos helyzetbe került, miután püspöke megtiltotta számára a nyilvános misézést. Az eltiltás hátterében az áll, hogy Benkovich atya nem hajlandó átadni az általa alapított iskola és idősotthon tulajdonjogát az egyháznak. A Válasz Online-nak adott exkluzív interjú során Benkovich atya és az érintett alapítvány kuratóriumi elnöke először osztják meg nyilvánosan a konfliktus részleteit, és hangsúlyozzák, hogy csak egy püspöki gesztus hozhatna megoldást a kialakult helyzetre.

Benkovich Ferenc atyát engedetlenség miatt tiltotta el Veres András püspök a misézéstől, először csak a Szentlélek-templomban és a Szent Anna Idősotthonban, később az egész egyházmegyében, végül országosan is. Az atya az Apostoli Szentszékhez fordult, de püspöke tovább szigorította a korlátozásokat: "Hívek és ministránsok nélkül misézhetek. Csak egymagam" - számolt be az idős plébános a fejleményekről, hozzátéve, hogy külföldön továbbra is szolgálhat, Ausztriában még bérmált is a közelmúltban.

Veres András püspök írásban közölte, hogy akkor oldja fel a tiltást, ha az 1200 diákot tanító Apor Vilmos Katolikus Iskola és a 460 főt befogadó idősotthon tulajdonjoga az egyházmegyéhez kerül. Az atya és Markovszky Szabolcs kuratóriumi elnök szerint azonban "a vagyont nem lehet jogilag átruházni sem az egyházmegyére, sem senki másra".

Az épületek a közösség összefogásának és az adományoknak köszönhetően nyerték el végső formájukat.

Rengeteg önkéntes állt össze egy közös cél érdekében. A templom építése során minden szombaton 120-135 ezer téglát szállítottunk, aminek köszönhetően heti 1,3 millió forintot tudtunk megtakarítani.

- mesélte az apó.

Markovszky nézete szerint a konfliktusok hátterében a centralizáció és a független közösségek közötti feszültség áll: "A konfliktus forrása abban rejlik, hogy van egy törekvés a centralizációra, amely arra irányul, hogy minden elemet, különösen az alapítványokat, egyetlen irányítás alá vonjanak."

Pappá szentelésemkor elhatároztam, hogy nem fogok lépéseket tenni a ranglétrán való előrejutás érdekében. Számomra mindig is a szolgálat állt a középpontban.

„Kérlek, tedd ezt a szöveget egyedivé!” – kérte Benkovich, aki már több alkalommal is elutasította a karrierlehetőségeket, hogy a közösségi szolgálat érdekében dolgozhasson.

Az interjú során feltárult, hogy az atya édesapját a kommunista rezsim fogta el, míg édesanyja erős érzelmi támasz volt számára: "Lelkileg meg tudom ezt dolgozni. Hamvazószerdán érkezett a hír a szigorú korlátozásról, és 1957-ben édesapámhoz is hamvazószerdán jöttek az ávósok."

Ez a közösség egy figyelemre méltó gesztusra vár. A válasz kulcsa: egy őszinte és békülő lépés a püspök úrtól.

Markovszky kifejtette, hogy a konfliktus súlyosan károsítja a közösséget, hiszen a templom látogatottsága is csökkent. Továbbá, megjegyezte, hogy már hét-nyolc éve nem rendeztek öregdiák-találkozót sem, így kijelentése szerint "ez az egyház részéről öngól".

Benkovich atya még mindig aktívan gondolkodik a jövő lehetőségein: "Jelenleg kétezer idős ember várakozik a listán, és szeretnénk kibővíteni az idősotthonunkat." Don Bosco tanításait figyelembe véve hangsúlyozta, hogy "nem szabad kételkednünk, hanem bátran belevágni, a többi pedig majd az isteni gondviselés révén megoldódik."

Miközben az 1980-as években húszezer hívő gyűlt össze a győri Szentlélek-templom felszentelésének ünnepén, ma a templom építője, egyedül és magányosan, misét celebrál. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a püspök engedetlenséggel vádolja az atyát, ám Benkovich hangsúlyozza: "Soha nem adott magyarázatot arra, hogy miben voltam engedetlen."