Sajnálom, de nem tudom átkonvertálni a konkrét szöveget, amely a "Bócz Péter: Világosból a sötétbe - Váci Napló Online" cím alatt található. Viszont szívesen segítek összefoglalni a tartalmát, vagy új szöveget írni egy adott témában. Milyen irányban szere
Bócz Péter akvarelljei valódi különlegességnek számítanak, és a művész számos kiállításon bemutatta már őket, így a közönség is megismerhette egyedi stílusát. Vácon, a Lyra Könyvesházban korábban önálló tárlatot rendezett, most pedig a Margaréta Kávéház falain belül csodálhatók meg jellegzetes alkotásai. Az aktuális kiállítás figyelemfelkeltő címe: "Világosból a sötétbe".
Az alkotót kérdeztem művészetről, festésről, szóba került Vác, hiszen Bócz Péter igazi lokálpatrióta, de mesélt műhelytitkokról is. Kezdjük ott, hogy természetesen egyfajta út kanyargott odáig, hogy megtalálja önmagát az akvarellfestészetben. Alapvetően a grafika irányából indult, Molnár László József tanítványa, majd tíz évvel ezelőtt kezdett próbálkozni az akvarellel. Eleinte azt gondolta, hogy ez egy könnyű műfaj, nem kell akkora infrastruktúra, mint például az olajfestészethez, nem kell hozzá műterem, nincsenek karakteres szagok, amik az említett olajfestés során képződnek. Később azonban rájött, hogy az akvarellfestészet nem egy könnyű műfaj, sőt sok tekintetben nehezebb, mint az olajfestés. Ugyanis sokkal kevesebb a lehetőség például a készülő kép módosítására. Az olajfestés esetében több rétegben dolgozik az alkotó, ezzel szemben az akvarell olyan lazúros technika, hogy ha bármilyen hibát vét a festő, az látszik, itt egy elég magabiztos rajztudásra van szükség.
Bócz Péter úgy véli, hogy nehéz, de nagyon hálás képzőművészeti terület, amit művel. Ebben sokat segített neki Pomothy László szlovákiai magyar akvarellista festő, mondhatni ő volt a mestere. Persze minden művészetnek megvan az olyan aspektusa, amikor saját tapasztalatokból is tanul, saját ráérzésekből, saját ötletekből, akár saját hibákból is okul a művész. Nincs ez másképp a váci akvarellista esetében sem. Elmondta még, hogy az akvarellnek van egy olyan hálás területe, hogy amivel a víz interakcióba tud lépni, azt meg lehet jeleníteni a papíron is. Legyen az nagy szemű tengeri só, vagy épp a különböző csiszolási technikák. Mint minden festészeti ág, az akvarell esetében is több stílusról beszélünk, többféle ágról, legyen az természetábrázolás, portré, vagy épp az urbanisztikai vonal. És el is értünk Bócz Péter igazi festészeti világához, ez pedig a városrészletek, utcarészletek ábrázolása, ez az ő igazi terepe.
Péter általában referenciaképek és régi sajtófotók segítségével alkot, de mindig belecsempészi a saját kreatív látásmódját is. Emellett alkalmazza a plein air technikát is, amely során a természetben, egy adott helyszínen ül le festeni, hogy megragadja az utcarészletek valóságát. Ennek a módszernek az előnye, hogy a festmények sokkal hűségesebben tükrözik a valós fényviszonyokat, hiszen a művész közvetlenül a helyszínen dolgozik. Péter szerint ez kiváló gyakorlási lehetőség, és a folyamatos gyakorlás a siker kulcsa.
Miért fontos neki, hogy Vác részleteit ábrázolja? Mivel lokálpatrióta, Vácon született, Vác történelmét kiváltképp kedveli. Utóbbihoz sokat hozzáadott, hogy édesanyja a Tragor Ignác Múzeum restaurátora volt, így gyerekként rengeteg emlék fűződik a történelmi Váchoz. Munkamódszerét tekintve Péter úgy működik, hogy két-három képpel előre lát, tervez, persze az is meghatározó, hogy éppen mihez van hangulata, kedve. Korábban készített képsorozatot is, ami kimondottan közlekedési járművekre fókuszált, mindegyiknek piros volt a színe. Ezenkívül volt egy úgynevezett pozsonyi sorozata is, ami pozsonyi városrészleteket mutatott be. Az alkotó egyébként sérült gyerekekkel foglalkozó intézményben dolgozik pedagógusként.
A Váci Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat által rendezett kiállítás a Margaréta Kávéházban különleges élményt kínál a művészetkedvelők számára. A festő által bemutatott tizenkét alkotás nem csupán statikus képek gyűjteménye, hanem egy folyamatosan megújuló tárlat, hiszen az alkotó a kiállítás során újabb festményeket hoz, így a látogatók mindig friss élményekkel gazdagodhatnak. Ez a dinamizmus teszi igazán egyedivé a tárlatot. A művész eddigi pályafutása során már több kiállítást is szervezett, három alkalommal Szlovákiában, míg itthon most másodszor mutatkozik be. A mostani tárlat középpontjában a váci utcarészletek állnak, amelyeken emberi figurák elevenítik meg a város mindennapjait. Minden egyes kép előtt megállva szinte életre kelnek a történetek, hiszen a nézők saját élményeik és érzéseik révén egyedülálló narratívákat alkothatnak. Az interakció az alkotó és a közönség között így rendkívül gazdag és sokszínű. Bócz Péter, a festő, elmondta, hogy azokat az apró, gyakran észrevétlen városi helyszíneket szereti megörökíteni, amelyek a mindennapok rohanásában könnyen háttérbe szorulnak. Kiállított akvarelljei nem csupán színek és formák, hanem egy-egy sajátos történetet is mesélnek, lehetőséget adva a látogatóknak arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok monotóniájából és elmerüljenek a művészet varázslatos világában.
A kiállítást Smidt Tamás építész nyitotta meg, és a látogatók a képeket május 3-ig tekinthetik meg. ♦
