Brüsszel támogatást nyújt Timurnak és csapatának.
Egyre világosabbá válik, amit eddig csak sejtettünk: az uniós tagállamok adófizetőinek pénzéből, amely Ukrajnába került, jelentős hányad nem az orosz agresszióval szembeni védekezésre vagy a lakosság szenvedéseinek csökkentésére szolgált, hanem sokkal inkább az ukrán maffia érdekeit szolgálta.
Ez a legújabb, immár sokadik korrupciós botrány egyértelműen rávilágít arra, hogy a szálak egészen Zelenszkijig nyúlnak. Ha valaki ezek után azt állítja, hogy Ukrajna készen áll az uniós csatlakozásra, az olyan, mint egy megfáradt hölgy, aki már számtalanszor esett áldozatul egy szélhámosnak, de még mindig hisz a hazugságoknak, és reménykedik a jobb jövőben.
Sajnos, a naiv hölgyekből nem kis számú akad az uniós támogatások közelében, és Zelenszkij minden alkalommal, amikor követelésekkel áll elő, rendre eléri célját.
Úgy tűnik, bármennyire is szembe jön a valóság, Brüsszel rendületlenül Ukrajnának akarja adni az európai polgárokat illető pénzt, pedig ahogy azt Orbán Viktor magyar miniszterelnök nagyon kifejezően megfogalmazta, "amit nem lőnek el a fronton, azt ellopja a háborús maffia". Brüsszelt mindez nem érdekli, egyszerűen nem vesz róla tudomást, helyette továbbra is azzal van elfoglalva, hogyan kerülje meg Magyarország vétóját és vegye fel gyorsított eljárásban a háborúban álló Ukrajnát az Európai Unióba.
Mindebben a legfájóbb az, hogy nem csupán azokat az embereket kellene sajnálnunk, akik képtelenek meglátni a valóságot, mivel még mindig a kontinensüket romba döntő illúziók fogságában élnek, hanem inkább Európa népét, akiknek a sorsa és a gyermekeik jövője olyan kezekbe került, amelyek nem érdemlik meg a bizalmat. Ugyanakkor az ukrán nép sorsa is megérdemli a szánalmat, hiszen immár harmadik éve küzdenek a túlélésért, miközben azt sulykolják beléjük, hogy kitartásuk végül gyümölcsöző lesz, és a nyugati támogatás révén megnyerhetik a háborút. A valóság azonban az, hogy a védelemre és biztonságra szánt forrásokat egyes, a háttérből irányító korrupt oligarchák zsebre vágják, akik fényűző életet élnek, míg az átlagemberek szenvednek. Zelenszkij elnök, aki eredetileg az ország megmentőjeként lépett színre, idővel háttérbe szorította ezt az ígéretét, és júliusban olyan törvényjavaslatot fogadott el, amely alá vonta a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatalt és a Specializált Korrupcióellenes Ügyészséget a legfőbb ügyész hatásköre alá. Ezzel jelentősen csökkentette e fontos intézmények hatalmát, s ez a lépés óriási felháborodást váltott ki nemcsak a nemzetközi, hanem a belföldi közvéleményben is, így az elnök kénytelen volt visszavonni a törvényt.
Ukrán források szerint a jelenlegi korrupciós botrány középpontjában álló személy, aki egyben Zelenszkij közeli ismerőse is, Timur Mindics, aki kizárólag színarany vécén képes üríteni, júliusban kampányt indíthatott a korrupcióellenes hatóságok ellen. Érdekesség, hogy azóta Mindics nyomtalanul eltűnt.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, úgy tűnik, nem hagyja magát eltéríteni a béketűrésétől, ami különösen meglepő, tekintettel arra, hogy az ő nevéhez béke emlegetése inkább ellentmondásos, sőt, egyenesen abszurd helyzetet teremt. A korrupciós botrányok ellenére is határozottan kijelentette, hogy függetlenül a költségektől, folytatni kell az oroszok elleni háború anyagi terheinek növelését.
"Hitelt adunk Ukrajnának, amelyet Ukrajna visszafizet, ha Oroszország kártérítést fizet" - mondta a Bizottság elnöke, ami arra enged következtetni, hogy Ukrajnának abban az esetben nem kell fizetnie, ha az oroszok nem adnak kártérítést. De ha esetleg adnak is, hol lesz az a pénz már akkor...
Nos, az ilyen szintű őrültség már szinte kezelhetetlen. Van egy régi magyar mondás, ami így szól: könnyű más farkával verni a csalánt. Ursula asszony láthatóan könnyedén osztogatja mások pénzét, és valószínű, hogy neki nem lesznek anyagi gondjai az öregkorában, hiszen a rezsijét is könnyedén ki tudja majd fizetni. Ezzel szemben a gazdaságilag megroppant tagországok lakóinak sorsa sokkal nehezebb.
