Cseh Katalin bátran kifejezte véleményét a kismama szépségversenyekről, és ezzel új színt hozott a témába. Az őszinte kiállása révén nemcsak a saját nézőpontját osztotta meg, hanem lehetőséget teremtett arra is, hogy mások is elgondolkodjanak a versenyek
Az alábbi írás különös érdekessége, hogy a Mi Hazánk és a Novák család iránti szimpátiával nem vádolható Pesti Srácok oldalain kapott helyet. A cikk szerzője, Kroó Zita, aki éppen áldott állapotban van, valószínűleg mélyebben érintette a botmixeres, néha az asztal alá is kerülő Cseh Katalin kismama szépségverseny ellen indított kirohanása.
Ez a felvétel a 2019-es EP-választás estéjén készült, azóta pedig az Aperol-spritz hatása már rég elillant (kép forrása: MTI/Illyés Tibor). Cseh Katalin most kétségbeesetten kutatja a női témákat a politikai színtéren, és hirtelen már az anyaság mélyebb ismeretére is szert tett. Amikor a momentumos politikus kiesett az EP-ből és belépett a magyar Országgyűlésbe, határozottan kijelentette, hogy ő fogja képviselni a nőügyeket a pártján belül. Ekkor sokan meglepődve néztek rá, hiszen korábban a női empátia és érzékenység kérdését megkérdőjelezte, amikor egy rádióműsorban szórakozott az abortusz témáján, szülés-nőgyógyász rezidensi tapasztalatai ellenére. Most pedig, noha gyermeke még nincs, úgy tűnik, tisztában van azzal, milyen érzés várandósnak lenni. Bejegyzéséből az derül ki, hogy azt feltételezi, a nők ebben az állapotban inkább el szeretnének bújni a világ elől, semmint hogy mutogassák kerekedő idomaikat. Ezzel szemben a Mi Hazánk négygyermekes családapája, aki jól ismeri a női lélek finomságait, éppen ezért hirdetett kismama-szépségversenyt, ami Cseh Katalint teljesen felháborította.
A nők testével való visszaélés nem a konzervatív értékek megtestesülése, hanem a legaljasabb cselekedetek egyike.
- kezdi bejegyzését Cseh Katalin, aki sajnos nem az agysebész szakot választotta az orvosin. A momentumos asszonyság azon akadt ki, hogy Novák Előd, a Mi Hazánk politikusa kismama-szépségversenyt hirdetett, melynek első három helyezettjét családi programmal díjazzák. Novák felhívásában az is szerepel, hogy
Hozzátartozóról titkosan is benyújtható fénykép, és ha díjazásra kerül sor, a zsűri előzetesen egyezteti az érintettel a megjelenést.
Cseh Katalinnak viszont a szövegértelmezéssel van némi problémája, hiszen ő azt hitte, hogy majd valaki bead egy képet a kismamáról, aki majd akkor értesül arról, hogy a díjazottak között van, amikor már ország-világ előtt megjelent a képe. Ez a mondat azonban nem ezt jelenti, amire Novák is felhívta Cseh asszony figyelmét:
A kismama-szépségversenyt helyesen leírni sem tudó Cseh Katalin hazudik, amikor a "beleegyezés nélküli fotók terjesztésével" vádol meg, hiszen a pályázati kiírásom is tartalmazza: díjazás esetén előzetesen egyezteti a zsűri a megjelenést az érintettel. Hozzátartozóról azért nyújthat be fényképet, azaz jelölést titokban (meglepetésként) jellemzően a nő párja (ami még nem jelent közzétételt persze), mert sok várandós nő szerény vagy nincs elég önbizalma, pl. pont az olyan liberális beállítások miatt, mint az ARC-óriásplakátja volt, melyen ilyen szavakkal mutatták be az anyaságot: "Mindig piszkos ruha. Logó cicik. Kihulló haj."
Nováknak valóban igaza van, hiszen nem ritka, hogy az anyákat kimerült, fáradt, sőt, sokszor alig észlelhetően kiszolgáltatott szereplőkként ábrázolják. Ez a torzító kép pedig nemcsak a női identitást rontja, hanem elriaszthatja azokat a nőket is, akik egyébként szívesen vállalkoznának gyereknevelésre. Cseh azonban nem tér ki arra, hogy a Mi Hazánk miért indította ezt a kampányt, és hogy milyen politikai, társadalmi vagy akár gazdasági motivációk húzódnak meg a háttérben. Ez a kontextus nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a témáról.
A pályázat célja, hogy méltó módon értékelje a legcsodálatosabb női hivatást, az anyaságot, és hogy felfedje a várandósság varázslatos szépségeit.
Ő csupán annyit lát ebben a helyzetben, hogy valaki majd képeket szivárogtat ki a rejtőzködő anyákról, akik a világ elől bújnak el, mert várandósak, de a gonosz hozzátartozóik ezt nem engedik meg nekik. Cseh e furcsa és naiv felfogást saját, titokzatos, az asztal alatt bujkáló esküvői képeivel próbálja megmagyarázni:
Politikusként - és nőként - pontosan tudom, milyen érzés, amikor a testemről készült képeket a hozzájárulásom nélkül használják fel. Amikor vadidegenek formálnak véleményt a külsőmről, mintha bármi közük lenne hozzá.
Cseh Katalin gyakran hajlamos arra, hogy önmagát tárgyiasítja (lásd: Bors). A pályázatot tehát teljes mértékben félreértelmezte, de legalább megemlíthette, hogy a nőket tárgyként kezelni nem túl elegáns dolog, noha ezt valójában senki sem tette. Ráadásul az a megjegyzés sem helytálló, hogy...
A terhesség nem verseny, és a nők nem dísztárgyak, akiket zsűrizni kell egy szépségversenyen.
Az élet nem verseny, mégis, ha valaki szeretné próbára tenni magát, a lehetőség mindig adott. Novák nem azt állította, hogy az összes anyukát rangsorolni kívánja a szépségük alapján; csupán teret adott azoknak, akik részt kívánnak venni egy ilyen megmérettetésben. Ráadásul a verseny nemcsak izgalmas, hanem egy olyan nemes célt is szolgál, mint a demográfiai mutatók emelése. Cseh Katalin, ha igazán tudná, mit jelent az anyaság, és mit él át egy nő a kilenc hónap alatt, amikor a szeretetük gyümölcse formálódik, talán megértené, hogy a nők nem szégyellik, hanem büszkén vállalják ezt az időszakot. Egyre többen osztanak meg várandós fotókat a közösségi médiában, mert ezzel kifejezik azt az örömöt és változást, amit az anyaság hoz az életükbe. Lehet, hogy Cseh számára nehezen érthető ez a szemlélet, talán azért, mert ha nem támadta volna meg ezt a témát, nem maradt volna miről beszélnie. Így viszont lehetősége nyílt arra, hogy kifejezze véleményét, még ha az nem is találkozik mindenki nézőpontjával. Az anyaság és a nőiesség ünneplése pedig nem csak egyéni, hanem közösségi érték is.
