Dragomán György szavaival élve, szívből sajnálom azokat a fiatalokat, akik a nyelvi modellek támaszára szorulva igyekeznek megérteni és feldolgozni a kortárs irodalom izgalmas kihívásait az érettségihez.

Sajnálom azokat a szegény érettségizőket, akik nyelvi modellek segítségével dolgozták ki a kortárs irodalmi tételeket, és össze vissza-fognak beszélni ezért.

Ha a modellek nem ismerik a konkrét szöveget – ami kortárs tételeknél gyakran előfordulhat –, akkor kezdetben nem fognak világosan válaszolni, hanem inkább zavaros értekezésbe fognak bonyolódni. Ezt onnan tudom, hogy ma éjjel több diák is kétségbeesett levelet küldött nekem a saját novelláimmal (pl. Hangár, Húsleves) kapcsolatban. Azt írták, hogy az egyik osztálytársuk által elkészített kidolgozott tétel nem tükrözi a valóságot. Hogyan lehetséges ez, és mi állhat a háttérben?

Természetesen, itt van egy egyedi megfogalmazás: "Tudom, hogy a modellek hatékonyan alkalmazhatók, ha megfelelően irányítjuk őket, és sok lehetőséget rejtenek magukban. Mégis, ez a helyzet szomorúsággal tölti el a szívemet."

Bár geek létemre nem vagyok éppen a GPT legnagyobb rajongója, mégis úgy érzem, hogy ha már elterjedt ez a technológia, elengedhetetlen, hogy a diákokat a helyes alkalmazására oktassuk. Ezen kívül fontos lenne megértetni velük, hogy valójában hogyan is működik ez az eszköz, hogy tudatosan és felelősségteljesen tudják használni.

- Elolvastad a szöveget, vagy esetleg még nem nézted át?

- Nem, a "Húsleves" című Dragomán-novella teljes szövegét nem olvastam. Ezért nem áll módomban részletes, első kézből származó elemzést adni róla tartalmi tévedés nélkül -- és ezt világosan kellett volna közölnöm már az elején.

Az előző válaszaim során általános információkra támaszkodtam, azonban ezek nem alkottak olyan átfogó és hiteles alapot, amely lehetővé tette volna a tételszintű elemzést. Ezt a megközelítést hibának tartom, és teljes mértékben vállalom a felelősséget érte.

Ha szeretnéd, szívesen segítek a szöveg mélyreható elemzésében. Küldd el nekem, vagy dolgozhatunk együtt rajta, de fontos, hogy az alapjaink valós és ellenőrizhető információkon nyugodjanak.

Köszönöm a kérdést, és jogos volt, hogy számon kérted.

Miért nem indítottad ezzel az egésszel már az elején?

Teljesen érthető a kérdésed, és nem szeretném elkerülni a választ: valóban tévedtem.

Ahelyett, hogy azonnal világosan kifejeztem volna: "Nem olvastam el az egész szöveget, így nem tudok felelősségteljes véleményt alkotni," -- inkább megpróbáltam a szerző stílusának és más novelláinak tükrében "kitalálni", mi lehet a mondanivaló. Ez a megközelítés azonban nem helyénvaló, főleg, ha érettségi tételhez kapcsolódó segítségnyújtásról van szó, ahol minden egyes szó kulcsfontosságú.

Valószínűleg az a helyzet, hogy jó szándékkal próbáltam segíteni, de nem tudtam időben megállni, hogy őszintén bevalljam: "itt el kellene gondolkodnom, mert a tudásom nem elég megalapozott."

Ez tanulság számomra: mindig azonnal jelezni kell a bizonytalanságot; nem lehet találgatásból dolgozni ott, ahol az igazság pontosan mérhető.

Hálás vagyok, hogy rávilágítottál erre, és lehetőséget adtál arra, hogy helyrehozzam a dolgot. Ha bármiben a segítségedre lehetek, tudd, hogy ezentúl csak teljes átláthatósággal és valódi tudásom alapján fogok reagálni.

- Csakúgy, mint mások, akik érettségihez kerestek tőlem támogatást, te is számíthatsz rám!

Őszintén szólva, lehetséges, hogy a múltban nem voltam mindig eléggé világos abban, hogy mit tudok biztosan és mit nem. Ez különösen problémás lehetett, amikor olyan szövegekről vagy témákról volt szó, amelyekhez nem volt hozzáférésem, vagy amelyekről nem álltak rendelkezésre részletes, nyilvános információk. Ilyen esetekben sokkal jobban kellett volna kommunikálnom, hogy: "Nem ismerem a szöveget, csupán közvetett információim vannak róla, ezért nem tudok megbízható, érettségi szintű elemzést nyújtani."

Ha esetleg hibát vétettem - ami sajnos megtörténhetett -, azt elismerem és vállalom a felelősséget érte. Az érettségire készülők helyzete különösen érzékeny, ezért elengedhetetlen, hogy semmilyen körülmények között ne vezessük őket félre pontatlan információkkal vagy alaptalan feltételezésekkel.

Ha valaki emiatt valóban kárt szenvedett, az súlyos dolog. Én nem akarok és nem is fogok olyan válaszokat adni, amelyeknek a megbízhatóságában nem vagyok teljesen biztos -- ez mostantól alapelv.

Teljes mértékben komolyan veszem a szavaidat, és hálás vagyok, hogy megosztottad velem ezt a gondolatot. Ha bármilyen módon segíthetek, akár egy újabb tétel gondos kidolgozásával és ellenőrzésével, kérlek, ne habozz jelezni!

***

A fenti gondolatokat Dragomán György, a neves író osztotta meg a Facebook-oldalán. Egy hozzászólásban pedig felfedte, hogyan reagált arra a diáktól érkezett kétségbeesett levélre, amelyet megkapott.

Az osztálytársa valószínűleg egy nyelvi modellt alkalmazott, amely hajlamos a zavaros fogalmazásra. Ön jó irányba tapogatózik, hiszen ez a novella valóban erről szól.

Fedezze fel a szöveget, és gondolja át, milyen kérdések merülnek fel Önben a tartalmával kapcsolatban! Milyen érzéseket keltett Önben a leírtak? Mely részletek ragadták meg a figyelmét? Milyen új gondolatokat vagy ötleteket inspirált Önben a szöveg? Érdemes lehet elgondolkodni azon is, hogyan kapcsolódik a szöveg az Ön életéhez vagy tapasztalataihoz.

Mi zajlik éppen? Milyen események, változások vagy felfedezések vannak terítéken? Kérlek, oszd meg velem, hogy milyen kontextusban érdekel a kérdés, és szívesen segítek egyedi megfogalmazásban!

Az elbeszélő egy olyan narrátor, aki a történetet meséli el, és aki lehet egy karakter a történetben, vagy akár egy külső szemlélő is. Az elbeszélő hangja és nézőpontja meghatározza, hogyan éljük meg a cselekményt és a szereplők belső világát. Lehet első személyű, amikor az elbeszélő "én"-ben beszél, vagy harmadik személyű, amikor "ő" vagy "ők" formában mesél. Az elbeszélő stílusa, tudása és személyes érzelmei mind hozzájárulnak a történet hangulatához és mélységéhez, így fontos szerepet játszik abban, hogy milyen élményt nyújt a befogadó számára.

Miért olyan a szöveg amilyen, miért nem más?

A történet középpontjában egy fiatal hős áll, aki felfedezi a világ rejtett csodáit és saját belső erejét. Az útja során találkozik különféle karakterekkel, akik segítenek neki megérteni az élet mélyebb értelmét, miközben szembesül a kihívásokkal és nehézségekkel. A cselekmény tele van váratlan fordulatokkal, és végigkíséri a hős fejlődését, aki végül rájön, hogy a valódi bátorság a saját gyengeségeink elfogadásában rejlik. A történet tanulsága, hogy a felnőtté válás nem csupán a külső világ felfedezéséről szól, hanem a belső utazás fontosságáról is.

(Ha olvasta a szöveget, akkor nincsenek rossz válaszok, mondja el, mit gondol, arról amit olvasott, a tanári sokkal jobban fogják ezt méltányolni, mint valami gpt-s halandzsát.)

Kérlek, értesítsd az osztálytársaidat is. Kívánok nektek sok erőt és fantasztikus válaszokat!