Erdőtűz, blokád és betegség sem akadályozhatta meg őket – egy elszánt filmes csapat Dél-Amerikában készített dokumentumfilmet a magyar misszionáriusok életéről és munkájáról. Az elnyűhetetlen stáb minden nehézséget leküzdve mutatja be a hősies emberek elk

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes és Cséke Zsolt rendező egy izgalmas pillanatra kaptak le a kamerával - Fotó: Sepsi Gergő/Sajgó Szabolcs - A hátizsákban rejlő kamera varázsa.

Ki találta ki, hogy erről a témáról készítsenek filmet?

Az ötletgazda és egyben rendező Cséke Zsolt, akivel két éve találkoztam először, nem csupán a szakmájában, hanem az élet más területein is elkötelezett. Legutóbbi közös munkánk során, mely A Szabadság vára címet viseli, a mozambiki forgatások során két magyar jezsuita életéről meséltünk, akik a 19. század végén jelentős hatást gyakoroltak a Zambézi folyó mentén. Cséke Zsolt, a 61 éves rendező, Debrecenben végezte el a földrajz szakot, és már régóta a világ különböző tájain kutatja a magyarok nyomait. Az ő érdeklődése részben Balás Dénes hatására indult el, még a nyolcvanas években. Azóta 1996 óta 32 ismeretterjesztő, dokumentum- és riportfilmet készített, melyeket olyan rangos csatornák tűztek műsorra, mint a Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Spektrum TV, a Hír TV és az EWTN Katolikus Televízió. Hogyan kerültem a projektbe? Egyszerűen csak összefutottunk. Mivel jezsuitákról készít filmet, természetes, hogy egy jezsuita segítsége is jól jöhetett.

Miről szól a történet?

A film majd a 18. század harmadik harmadáig létezett jezsuita redukciók, vagyis missziós állomások világába visz el bennünket. Akkoriban két jezsuita provincia volt Latin-Amerikában, az egyik a perui alkirályságban, a másik a mai Argentína, Paraguay, Uruguay, Chile és Bolívia egyes részein létezett.

A készülő filmhez a Magyar Királyság területén született öt jezsuita nyomdokain forgattunk. Ők a perui alkirályság területén működtek. A fő alak Éder Xavér Ferenc lesz.

A szakmai közegek határain kívül Magyarországon nem sokan ismerik őt. 1751-ben érkezett Limába, ahol befejezte tanulmányait, majd 1767-ig a mai Bolívia területén, főként a mohenyo indiánok között tevékenykedett. A "Misszió" című film révén betekintést nyerhettünk a redukciók világába, amelybe ő is mélyen belevetette magát. Éder minden fontosnak tartott információt lejegyzett, legyen szó földrajzról, éghajlatról, növény- és állatvilágról, valamint az indiánok nyelvéről, szokásairól és öltözködéséről. Kiemelkedő rajzkészsége lehetővé tette számára, hogy rengeteg rajzot készítsen, amelyek gazdagítják tudományos munkásságát.

Munkáját nem tudta befejezni. 1767-től hamis vádak alapján, kegyetlen módon kiűzték az összes jezsuitát Amerikából, majd mindenünnen. Sokan meghaltak utazás közben vagy börtönökben. Éder hazajutott, Besztercebányán lett plébános 1772-ig, haláláig. Jegyzetei könyvbe rendezését más fejezte be, a kötet latinul 1791-ben jelent meg Budán, 1985-ben fordították le spanyolra. Csak e könyv révén ismer sok mindent saját történetéből a mai Bolívia.

Foglalkozzunk négy további jezsuitával, akik szintén a 18. században tevékenykedtek a mai Bolívia területén: Reitter József, Réhr János, Zakariás János és Szuszics Miklós. Célunk nem csupán az ismeretek bővítése, hanem ezeknek a történeteknek a magyar kontextusban való bemutatása is, hogy jobban megérthessük e figyelemre méltó személyek hatását és örökségét.

Hogyan működtek a redukciók?

Kisebb-nagyobb indián törzsek élték nomád életüket az esőerdőkben. Nagyon nehéz volt kapcsolatot találni velük a misszionáriusoknak.

Például színes és csillogó dísztárgyakat akasztottak a fákra, hogy felhívják az indiánok figyelmét, és elnyerjék a bizalmukat. Ezzel azt kívánták elérni, hogy a kapcsolatot értékesnek és fontosnak tartsák.

Lassan közeledtek egymáshoz, mint Saint-Exupéry kis hercege és a róka.

Időbe telt, mire a nomád életmódot felváltotta a letelepedés. Évtizedek munkájával sikerült kialakítani stabil, védett, önellátó indián falvakat, amelyeket a redukciók keretein belül alakítottak ki. Pár generációnyi idő alatt elterjedt az írásbeliség, valamint a zenei képzettség, és számos más hasznos tudás bukkant fel. A jezsuita missziók sajátos jellemzője, hogy a meglévő kultúrákra építenek, így az indián közösségek megőrizhették nyelvüket, jó szokásaikat és szimbólumaikat a változások közepette.

A redukciók célja az indiánok életének megóvása volt. Több ezer őslakos élt a gondosan megtervezett településeken, ahol impozáns templomok, hatalmas épületek, műhelyek és lakóházak sorakoztak. Két-három jezsuita irányítása alatt működtek, önellátó közösségként, szabadon, saját önkormányzatukkal, amely lehetővé tette számukra, hogy megvédjék magukat. A fejük felett született portugál-spanyol megállapodás ellen hangot adtak, tiltakozásukkal kifejezték, hogy nem kívánják újra rabszolgákként élni a portugálok uralma alatt, és ragaszkodtak őseik földjéhez. Harcoltak a függetlenségükért, ameddig csak tudtak.

Mi volt a szerzetesek küldetése?

A misszionáriusok bátor szívvel indultak útnak, hogy hirdessék az örömhírt mindazoknak, akik még sosem találkoztak Jézus üzenetével. A bizonytalanság tengerébe vetették magukat, vállalva a legnagyobb kockázatokat, hiszen tudták, hogy néhányuk élete kockán foroghat. Ma sem mentes a veszélyektől az, aki a teljes és hiteles örömhír mellett tanúskodik, még olyan országokban sem, ahol a kereszténységet hivatalosan elismerik.

Az Ige közvetítése radikálisan átalakította az indiánok mindennapi életét, mely változás nem csupán vallási aspektusokban mutatkozott meg.

Az örömhír képes felébreszteni az emberben rejlő, eddig rejtve maradt potenciálokat és képességeket, forradalmasítva ezzel a belső világunkat. Inspiráló erejével új perspektívákat nyit meg, és ennek következtében az ember szárnyalni kezd, felfedezve saját határait és lehetőségeit.

Ez éppen úgy érvényes ma is és mindig mindenkire, aki komolyan veszi a Názáretit. A Lélek érintésére és vezetésével az isteni fantázia és erő kezd működni az emberben. Ha az ember élete nem változik Jézust befogadva, akkor nem a Názáretit fogadta be.

Ezekben a missziókban új kultúrák virágoztak ki. Alig hihető, de igaz, hogy pár évtized alatt az akkori európai tudást, a különböző szakmákat át tudták adni, a kézműipari mesterségeket elsajátíttatni. A misszionáriusok rájöttek, hogy az indiánoknak nem magyarázni kell, mit és hogy csináljanak, hanem előttük megcsinálni. Azt utánozzák, megjegyzik, és tökéletesen megvalósítják. San Ignacio de Moxos keresett hegedűkészítője Bolíviában pár hónapja mondta: a szakmát úgy sajátította el, hogy a nagyapját alaposan megfigyelte.

A film különböző lenyűgöző helyszíneken játszódik, amelyek a misszionáriusok történetének gazdag hátterét adják. A helyszínek között megtalálhatóak a buja dzsungelek, ahol a misszionáriusok első lépéseiket tették, a festői falvak, ahol találkoztak a helyi közösségekkel, valamint a gyönyörű templomok, amelyek a hit terjesztésének szentelték magukat. A film követi a misszionáriusok útját, bemutatva a kihívásokat és a gyümölcsöző pillanatokat, amelyekkel szembesültek. Az események szálai szorosan összefonódnak a helyszínekkel, így a nézők szinte átélhetik a misszionáriusok kalandjait és felfedezéseit. A helyszínek nem csupán háttérként szolgálnak, hanem aktívan hozzájárulnak a történet mélységéhez és érzelmi hatásához, miközben feltárják a hit és a kultúrák találkozásának sokszínűségét.

A dokumentumfilm felfedi a misszionáriusok hátterét, bemutatva, honnan indultak, hol születtek, és hogyan csatlakoztak a jezsuita rendhez. A missziós felkészülésük során otthon és Spanyolországban szereztek tudást, amely elengedhetetlen volt számukra. Limába érkezvén hajók szállították őket, és itt egy filozófiai, teológiai főiskola várta azokat, akik még nem fejezték be tanulmányaikat. Azok, akiknek különleges segítségre volt szükségük, probációs házban találtak menedéket, ahol az indiánok kulturális örökségét, nyelvét és hagyományait tanulmányozhatták. Miután felkészültek, nekivágtak az esőerdők felfedezésének. A film Éder kalandját követi Limától, bemutatva azokat a helyszíneket és eseményeket, amelyek alakították életét. Az első, máig működő jezsuita redukció Bolíviában, Beni tartományában található San Ignacio településén helyezkedik el, ahol számos jelenetet rögzítettünk. Továbbá ellátogattunk a Titicaca tóhoz, valamint Cuscóba, ahol az inka király palotájának romjai között jártunk. Az esőerdő által benőtt San Martin romjai is fontos állomást jelentettek Éder életében, különös jelentőséggel bírva a missziós út során.

Miről szólnak a dramatizált jelenetek?

A dokumentumfilmünk különleges megközelítést alkalmaz, hiszen a valóságot játékfilmes elemekkel fűszerezzük. Célunk, hogy életre keltsük a misszionáriusok világát, és bemutassuk azokat a helyszíneket és miliőt, ahol tevékenykedtek. A korabeli levelezések és leírások gazdag forrást jelentenek számunkra, hiszen számos olyan eseményt és szituációt találtunk, amelyeket dramatikusan megjeleníthetünk. Cséke Zsolt több mint tíz izgalmas jelenetet állított össze, amelyekhez színészeket és statisztákat vontunk be. Az itthoni csapatunkból két színész csatlakozott hozzánk: az egyikük egy tapasztalt operatőr, aki amatőr színészként is részt vesz a projektben, míg a másik egy profi, aki már számos produkcióban bizonyította tehetségét.

Éder Xavér Ferenc művében megismerhetjük az indiánok öltözködésének sajátos világát az adott korszakban. Helyben, gondos tervezéssel ötven egyedi darab készítésébe fogtunk, melyeket az indián asszonyok ügyes kezei varrtak meg.

San Ignacióban tíz varázslatos napot töltöttünk, ahol a mezőgazdasági élet sokszínű pillanatait örökítettük meg. Lovas, vízi és erdei jelenetek keltek életre, mindezt hiteles környezetben. A kereskedők mozgalmas tevékenységei mellett korhű öltözetbe bújt férfiak és nők elevenítették fel a múltat. Ökrösszekerek zörejei és a hegedűkészítő műhely hívogató illatai között igyekeztünk visszaadni a korabeli mindennapok hangulatát. Minden részlet, minden mozdulat a történelem egy darabját idézte meg, és mi mindent megtettünk, hogy a lehető legautentikusabb élményt nyújtsuk.

San Borja mellett az Apere folyón is forgattunk, ahol három valóság nézett farkasszemet: az esőerdő nomád népe, az új világot hozó misszionáriusok és a redukciókban már fölszabadultan, védetten élő indiánok. A Titicaca tavon csónakázó Éder is feltűnik majd a filmben, csónakja ősi technikával készült a totora növény szalmájából...