Ezúttal valóban sikerült megfejteni a Loch Ness-i szörny titkát!

A Loch Ness-i szörny rejtélye évtizedek óta tartja izgalomban a világot, de egy természetkutató most azt állítja, megtalálta a választ: a szörny észlelései mögött egyszerűen téves azonosítások állnak. Adrian Shine, aki több mint ötven éve kutatja a legendát, szerint a Nessie-jelenséget leggyakrabban hattyúk, más vízimadarak és hajóhullámok okozzák - az új magyarázat pedig könnyen átrajzolhatja a Loch Ness körüli legendák térképét.

A Loch Ness-i szörny, amely évszázadok óta izgalmat és rejtélyt övez, folyamatosan foglalkoztatja a közvéleményt és a tudományos közösséget egyaránt. Kutatók és kalandorok egyaránt fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy bizonyítékot találjanak ennek a legendás lénynek a létezésére, vagy éppen ellenkezőleg, hogy megcáfolják a róla szóló mítoszokat. A Loch Ness mélyén rejtőző titkok és a szörny körüli spekulációk csak fokozzák a kíváncsiságot, és folyamatosan újabb és újabb elméletek születnek a rejtélyes víz alatt.

Mindezek ellenére most új fordulatot vehet a történet, hiszen egy brit kutató, aki több mint öt évtizedet áldozott a Loch Ness-i szörny titkainak felderítésére, azt állítja:

Adrian Shine természetkutató szerint a tó körül észlelt "hosszú nyakú" lények legtöbbször vízimadarak, míg a "púpos" megjelenések hajók által keltett hullámok optikai csalódásai.

Shine, a Loch Ness Project megalapítója és a Királyi Földrajzi Társaság elismert tagja, évtizedek óta mélyrehatóan kutatja a híres tavat körüllengő rejtélyt. Tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a legtöbb Nessie-észlelés mögött csupán természetes jelenségek állnak, amelyek félreérthetők a kíváncsi szemek számára.

A hajóhullámok a szörnyekkel kapcsolatos élmények fő kiváltói, míg a vízimadarak azok a hosszú nyakú teremtmények, akiket az emberek gyakran megfigyelnek. Persze, a Loch Ness mélyén is találkozhatunk hosszú nyakú lényekkel, de ezek a gyönyörű hattyúk néven ismertek.

A Daily Mail cikkében Shine szavait idézik.

Az optikai csalódások révén a megfigyelők könnyedén elveszíthetik a távolság és a méret pontos megítélésének képességét, különösen, ha a vízfelszín nyugodt. Tommi Vainionpaa finn fotós például egy lenyűgöző képsorozatot készített, amely különböző nézőpontokból rögzített hattyúkat ábrázol, és az így kapott végeredmény kísértetiesen emlékeztet Nessie, a hírhedt Loch Ness-i szörny sziluettjére. Shine megjegyzi, hogy más vízimadarak, mint a kárókatonák vagy bukómadarak, szintén gyakran félrevezető észleléseket okozhatnak a vízparti megfigyelők számára.

A szakértő részletesen kifejtette, miként képesek a hajók által keltett hullámok klasszikus Nessie-szerű alakzatokat formálni.

Amikor egy hajó feléd tart, a hullámok egyértelműen a hajó oldalairól terjednek. De ha egy hajó keresztirányban halad, a hullámok fekete, szilárd púpokként tűnnek fel a víz felszínén. Ez egy hihetetlenül lenyűgöző optikai illúzió

- kiemelte.

A hullámok hossza és távolsága attól függ, hogy a hajó milyen sebességgel halad. Lassabb hajóknál több és kisebb "púp" jelenik meg, míg gyorsabbaknál ezek hosszabbak és ritkábbak lesznek.

Shine új könyvében, A Natural History of Sea Serpents azt is vizsgálja, hogyan született újjá a tengeri szörnyek mítosza a Loch Ness-ben. "A Nessie-jelenséget nem lehet egyetlen jelenségként kezelni. Közvetlenül a tengeri kígyók vitájából ered, és a 19. századi sztereotípiák befolyásolták a mai észleléseket" - mondta.

Shine úgy véli, hogy a Loch Ness-i szörny legendája a társadalmi normák és a "megerősítési torzítás" következménye. Az emberek hajlamosak olyan jelenségeket felfedezni, amelyek alátámasztják a korábban kialakított nézeteiket. Ezen kívül a tudós szerint a mítosz népszerűsége is hozzájárul ahhoz, hogy sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni a racionalitást, és inkább a fantázia világában keresni a magyarázatokat.

A tó halainak össztelepülése körülbelül 20 tonnára tehető, ám a táplálkozási lánc elveinek megfelelően mindössze 2 tonnányi „szörnyeteg” tudna megélni benne – ez nagyjából egyetlen nagyobb cápa súlyának felelne meg. Egy 2018-as DNS-analízis során sem derült fény arra, hogy a tóban tokhalak vagy harcsák élhetnének, pedig ezek gyakran felmerülnek lehetséges magyarázatként.

Ellenkezőleg, Shine meggyőződése, hogy a Loch Ness-i szörny mítosza hosszabb életű lesz, mint a tengeri szörnyekkel kapcsolatos viták, hiszen a tó egy viszonylag kompakt és jól körülhatárolható területet képvisel.

A tenger hatalmas és végtelen, így az emberek vitái gyakran csak a hullámok zaja között vesznek el, míg a Loch Ness egy megfogható, zárt világ, ahol a kíváncsiságunkat sokkal inkább ki tudjuk elégíteni. Noha a tó mélysége és kiterjedése lenyűgöző, mégis egy jól körülhatárolt tér, amely lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük titkait és rejtélyeit.

- vélekedett a kutató.