A krill válogatós csemege, nem tűri meg a mikroműanyagot az étrendjében | National Geographic
A Déli-óceán gazdag élővilágát fenntartó kicsiny rákok határozottan elutasítják azokat az ételeket, amelyek mikroműanyag szennyezéssel terheltek.
Ha azt vizsgáljuk, mely állatfaj összes egyedének össztömege a legnagyobb a Földön, akkor a krill a nyertes, a becslések szerint közel félmilliárd tonnával. Ez az adat közel áll az emberiség össztömegéhez, de nagyon valószínű, hogy a krill a nyertes. A krill (Euphasia superba) egy mindössze néhány centis kis rákocska, azonban vele táplálkoznak a fókák, a pingvinek, a halak és a cetek sokasága. Nélküle a Déli-óceán ökoszisztémája kártyavárként omlana össze.
A Tasmaniai Egyetem szakemberei nemrégiben a Biology Letters folyóiratban számoltak be egy vizsgálatról, amelyben a krill táplálkozásának egy különös, eddig alig ismert aspektusát tárták fel. A krill kiszűrögeti a vízből az algát (ami a tápláléka), erre egy külön szervecske, az e célra szolgáló lábaiból kialakított "szűrőkosár" szolgál. A lábak szőrei sűrű rácsot alkotnak, amiben összegyűjti az állat az algákat.
Ez az algacsomó összetapad, afféle élelemgombócot formál. A krill ezt az 1-2 milliméteres gombócot nem mindig eszi meg, egyáltalában nem ritkán eldobálja. Az eldobott gombócok aztán lesüllyednek a tenger fenekére, így a vele együtt lesüllyedő szén kikerül a körforgásból. Gyakorlatilag a szénmegkötés egy formája ez is.
A vizsgálatok feltárták, hogy amikor a krill egy partközeli algavirágzást "legel", akkor óránként 17 gombócot is kidobhat. Kísérletekben azt is megmérték, hogy miféle alga fogyasztásából milyen gombóc készül, s ezek milyen gyorsan süllyednek a vízben.
Az átlag 347 méter volt naponta, de volt olyan rekordsebesség is, amely alapján 1400 métert tehet meg a gombóc egy nap alatt a mélységek irányába. A sebesség attól függött, milyen egysejtű volt az étlapon: egyesek egészen tömör, gyorsan süllyedő gombóccá váltak, ám a diatómák például laza csomókat alkottak és lassabban merültek alá. A lassabban süllyedő gombócok táplálékot jelenthetnek más élőlényeknek is.
A vizsgálatok egy igen érdekes dolgot is kimutattak: ha valami idegen anyag, például műanyag darabka, vékony szál, vagy festékszemcse (ezek a tengeri mikroműanyag gyakori összetevői) volt az algák közt, akkor háromszor gyakoribb volt, hogy a krill eldobálta a gombócait. A krill tehát megpróbál megszabadulni a nem odaillő holmiktól, ám ezzel kevesebb táplálékot vehet magához.
A műanyag nemcsak a vízben lebeg, hanem valóságos algafészket is teremt, hiszen a szennyező anyagokhoz vonzza ezeket az élőlényeket. Olyan, mintha a műanyag egyfajta kondenzációs magként működne, amelyhez az algák könnyen hozzákapaszkodnak. Ennek következtében a mikroműanyagok káros hatással vannak a krill táplálkozására, ami pedig messze túlmutat a helyi problémákon, hiszen az egész déli-óceáni ökoszisztéma egyensúlyát fenyegeti.
