Fodor Réka nigériai orvosmissziós útjai során mélyen megtapasztalta a hit, a boldogság és a hála erejét. Az afrikai közösségekben végzett munkája nemcsak szakmai fejlődését segítette elő, hanem szívében is maradandó nyomot hagyott.

Megjelent az Afréka sorozat harmadik része, e kötetet szerdán este Szentendrén, a Régi Művésztelep Galériában mutatta be a főhős, Fodor Réka. Nemere Szilvia, a Nők Szentendréért Egyesület tagja kérdezte őt.

"Tizenkét évesen kezembe került Albert Schweitzer egyik műve – az igazat megvallva, szinte semmit sem értettem az írásából, hiszen hogyan is érthettem volna? –, de egy dolog világosan kirajzolódott bennem: orvosi pályára lépek, és missziós orvos szeretnék lenni."

- válaszolta Fodor Réka az egyik kérdésre.

Mégis egy kanyargós ösvényen haladt, míg végül valódi missziós orvossá formálódott.

Az egész életem arról szólt, hogy fölkészítsen erre

„Kérlek, adj egy kis személyesebb hangvételt a mondandómnak” – kérte a doktornő.

"Az első komoly próbatétel három hónappal az orvosi egyetem megkezdése után érkezett el, amikor egy kis Polskiban ülve, a hátsó ülésen utazva, hirtelen egy kamionnal ütköztünk. Az ütközés következtében súlyos koponyaalapi törést szenvedtem el" - emlékezett vissza. Élete veszélybe került, de csodával határos módon túlélte a balesetet, és folytatta tanulmányait az egyetemen.

Újabb fordulópont volt az életében, amikor úgy döntött, félbeszakítja a tanulmányait: Párizsba ment, ahol is utcazenésznek állt. Szavai szerint ott sajátította el a "koldulás" gesztusát, hiszen a lábai elé lerakott kalapban gyűlő pénzecskék valamiképpen hasonlítanak arra, amikor azért "kalapozik", hogy gyógyszereket, orvosi ellátást, támogatást vihessen ő maga is Afrikába például az Afréka Alapítvánnyal, amelynek természetesen alapító tagja.

Fodor Réka megosztotta, hogy a zenéléséből való megélhetés annyira nem volt biztos, hogy végül egy év után megpróbálta más irányba terelni az életét. A Jóisten szavát hallva – bár akkor még nem hitte el igazán – visszatért az orvosi pályára, és végül, minden nehézség ellenére, sikeresen befejezte tanulmányait. A kihívásokkal való szembenézés és a küzdelem tapasztalata fontos szerepet játszott az életében.

Már gyakorló orvosként ismerkedett meg későbbi férjével, Greguss Sándorral, akivel azután összeházasodtak, gyermekeik születtek,

"és én azt gondoltam, hogy már kétgyerekes anyaként "elment a vonat", és én most már biztos nem leszek missziós orvos"

- Ezt mondta Fodor Réka a tapasztalatairól. Tíz évvel ezelőtt azonban egy Facebookon megjelent felhívás hívta fel magára a figyelmét, amely missziós orvosokat keresett Afrikába. Ezzel kezdődött az útja, amely végül Ugandába vezetett az első missziójára. Azóta eltelt időszakban sok minden történt, és alig három hét múlva már a huszadik afrikai missziós útjára készül.

Fodor Réka első nigériai kalandját - amelyre az új könyv is rávilágít - Csókay Andrásnak köszönheti. Egy napon részt vett a neves orvos előadásán, ahol felfedezte, hogy Csókay doktor már többször is ellátogatott Nigériába missziós céllal. Ezt követően nem hagyta ki a következő alkalmat sem, és újra ott volt az idegsebész előadásán, ahol lehetőséget kapott, hogy közvetlenül kérje a segítségét. Csókay doktor ígéretet tett arra, hogy megérdeklődi, szükség van-e egy belgyógyászra a missziós munkához. A két orvos beszélgetése ennyire egyszerűen összefoglalható:

Réka, az atyák már türelmetlenül várják érkezésedet!

Csókay András megosztotta tapasztalatait: Nigériában, egy katolikus egyház által működtetett kórházban nyújtott segítséget.

Fodor Réka a férjével együtt élte át a megtérés élményét, miközben házassági felkészítő tanfolyamon vettek részt. Akkori hitét egy szentendrei esemény során "gyermeki hitnek" jellemezte. Amikor először lépett a fekete kontinens talajára, mélyen megérintette az ott tapasztalt valóság: úgy érezte, hogy az ő hite a "legkisebb a földrészen". A látottak lenyűgözték és megdöbbentették őt. Azok az afrikai közösségek, akik a nyugati világ szemével nézve irgalmatlan nélkülözésben élnek, mégis boldogságot sugároznak. Fodor Réka szavai szerint, amikor Magyarországon jár, úgy érzi, hogy itt van egyfajta misszióban, hiszen az a különleges életérzés, amit Afrikában tapasztalt, otthon, sajnos, hiányzik.

A gyerekek vidáman játszadoztak, nejlonzacskóból készült focilabdával rúgták egymásnak a labdát, és egész napos nevetésük betöltötte a levegőt. Annyira boldogok voltak, hogy szinte ragyogtak. Amikor először hazaérkeztem, meglepetten tapasztaltam, hogy itthon mindenki szomorú. Eddig ezt valahogy nem vettem észre!

- mondta.

Kifejezte, idehaza a "minek örüljünk?"-attitűd, odakint a "miért szomorkodjunk?"- hozzáállás az általános.

Ezután elindultam Nigériába, abba az országba, ahol szinte minden második órában egy keresztényt végeznek ki a hite miatt. Olyan helyről van szó, ahol folyamatosan történnek tragédiák, és mégis, az emberek mosolyognak és hálát adnak az életért.

- folytatta Fodor Réka, s hozzátette: "úgy kelnek fel reggel, hogy minden nap legyen legalább tíz dolog, amiért hálát adhatnak. Ha van két lábad, két hála, ha van egy lábad, egy hála..." - mutatott rá az eltérő, az általa Nigériában megtapasztalt életfilozófiára.

A beszélgetés során szóba került, hogy Nigériában egy rendkívül gazdag elit létezik, akik luxus magánrepülőkkel közlekednek. Ezzel szemben a középosztály szinte teljesen hiányzik, és a lakosság körülbelül 60%-a mindössze napi egy dollárból kénytelen élni, ami éppen csak arra elegendő, hogy fedezze a napi betevőt. Amikor pedig valamilyen krízis - legyen az egy világjárvány, háború, terrorizmus vagy más súlyos esemény - bekövetkezik, ezek az emberek szinte azonnal a nyomor szélére sodródnak.

"Azoknak az embereknek, akik így élnek, nincs tíz dollárjuk a maláriagyógyszerre. Én például háromszor voltam maláriás, és itt vagyok, időben elkezdve a terápia pofonegyszerű, de milliók halnak bele abba, hogy nincs tíz dollárjuk"

„Kérlek, formáld át a mondandódat a saját stílusodban,” javasolta a missziós orvos.

A címlap tanúsága szerint Fodor Réka Németh Lillával közösen írta a könyvet, amely Fodor Réka nigériai missziójáról szól, s amely színes, vidám, boldog mindennapokról, ugyanakkor állandó káoszról és folytonos nehézségekről tudósít. Németh Lilla elkísérte egy nigériai orvosi missziós útjára Fodor Rékát, és a közösen megélt élményeket, az ott készült interjúkat, valamint Réka lányának, Greguss Annának képeit rendezte össze egy inspiráló történetekkel teli könyvbe.

Íme a kötet hátsó borítóján található ajánlások egyedi megfogalmazása: „Engedjék meg, hogy megosszuk Önökkel a kötet hátoldalán szereplő ajánlásokat, amelyek különleges betekintést nyújtanak a mű mondanivalójába és hangulatába."

Dr. Fodor Réka, közismert nevén Afréka doktornő, és a körülötte lévő számtalan jószándékú ember mindannyian elkötelezett segítők, akik a közösség javát szolgálják. Afréka doktornő bátorságával, kreativitásával és végtelen energiájával számos életet érintett meg, és rengeteg ember életét formálta szebbé. Látni őt, ahogy a szeretet és a szenvedély sugárzik belőle, valódi öröm. Az ő munkája nem csupán a szenvedések enyhítéséről szól, hanem arról is, hogy életeket ment, és boldogságot hoz másoknak. Onitsha és környéke szinte szentként tiszteli őt, és rajta keresztül a magyarokat is a szívükbe zárták.

- fogalmazta meg Székely János, a szombathelyi egyházmegye püspöke.

"A fantasztikus történetek még a missziósoknak is különlegesek, nemhogy a laikus olvasóknak. A missziós orvoslás nagyon nehéz, fáradságos munka, ezt mind a 10 alkalommal megtapasztaltam. A Szentlélek viszont megsokszorozza az erőnket. Meg kell köszönnünk, hogy megkaptuk ezt az erőt. Ezt tanultam Rékától, és ezt kívánom az olvasóknak is"

- fogalmazott Csókay András idegsebész.