Gertrudis története egy varázslatos utazás, amely a hagyományok és a modern világ határvonalán játszódik. A fiatal lány, aki mindig is tisztelte a családi örökségét, egy napon találkozik Katonával, aki a változások szelét hozza el az életébe. Gertrudis

Bíró Zsófia A boldog hentes felesége című, eredetileg thrillernek szánt, de inkább gasztronómiai karcolatok egyfajta láncolataként összeálló első, akár formabontónak is nevezhető regényével - egy, a szerzővel készült interjú megfogalmazása szerint "lírai gasztropornó"-val - debütált tíz évvel ezelőtt. Ezt öt évvel később egy ugyancsak nem szokványos gyerekkönyv követte, amelyben szintén kulcsszerepet kap az evés: A macska mondja meg! a cicákhoz kapcsolódó cukiságfaktort kimaxolva igyekszik tudatos táplálkozásra nevelni. A most megjelent A kathar királynő nem az étkezés körül forog, ugyanakkor így is meglepheti és meghökkentheti azokat, akik hagyományos, a megszokott kereteken belül tébláboló olvasmányra vágynak.

Kérdés persze, hogy a formai keretek átépítésével mennyiben tudunk újat teremteni akkor, ha a tartalom nem mindig követi az újratervezés tempóját. A meráni Gertrúd tragédiája Katona József Bánk bánja óta van jelen erőteljesen a köztudatban, és jó eséllyel ennek tudható be az is, hogy ő azon kevés magyar királynék egyike, akinek alakját plasztikusan megőrizte a honi emlékezet. Hogy jól-e vagy rosszul, nyolc évszázad távlatából talán sosem tudjuk meg, a férj, II. András személye és cselekedetei körül szintén történtek át-, illetve újraértelmezések, a kultúra mezsgyéjén is (lásd legutóbb a balul sikerült Aranybulla c. tévésorozatot). Bíró Zsófi a A kathar királynő című könyvének fülszövege is új megvilágításról beszél, ami főként ott érhető tetten, hogy Gertrúd, azaz a szövegben így emlegetett Gertrudis szemszögéből láthatjuk a királynégyilkosságig vezető eseményeket és azok oksági összefüggéseit.

Valóban, a szöveg mélyebb rétegei is felfedezésre várnak, hiszen a rendhagyó forma nem csupán a mai nyelvezet dinamikáját tükrözi, hanem Gertrudis karakterének különleges képességét is, amely lehetővé teszi számára, hogy előre lássa a történelem alakulását. Teljesen tisztában van azzal, hogy a jövő történetírói középkornak fogják nevezni az ő korát, és úgy tűnik, mintha képes lenne a múlt és a jövő szálait egyaránt gombolyítani. Ebből fakadóan például Szent István vallásszervezésének durvaságát a téeszesítés brutalitásához, míg a kíméletlen padláslesöpréshez hasonlítja. A napjainkra reflektáló narratíva és perspektíva alkalmazása nem újkeletű, hiszen Szabó Magda történelmi drámái, mint például A meráni fiú, szintén a múlt eseményeit tükrözik egy mai nézőpontból, IV. Béla elméjén keresztül. Ezzel szemben Bíró Zsófi regényében Gertrudis a halála előtti pillanatokban mély filozófiai elmélkedésekbe merül, mint egyfajta mindentudó figura, aki tisztában van a jövő és a múlt bonyolult összefonódásaival is, beleértve Katona drámájának megírásának motivációit is - hiszen ő Bonfini hitvallásában találta meg az ihletforrást. Érdekes módon Bíró Zsófia eredetileg színpadi műként képzelte el ezt a történetet, legalábbis a különböző interjúk alapján, de végül regényformát öltött, amely új dimenziókat nyitott meg a történet előtt.

Ez a misztikus történelmi regény valóban különleges élményt kínál az olvasóknak, hiszen a katharok rejtélyes világa, köztük Gertrudis karaktere, izgalmas mélységeket ad a cselekményhez. A szerző figyelmesen játszik a magyar nyelv árnyalataival, kiemelve a királyné és királynő közötti különbségeket, ami új megvilágításba helyezi a női szerepeket a középkorban. A templomos lovagok, a démonológia és az alkimista figurája mellett a történet egy olyan reneszánsz polihisztort is bemutat, aki a maga idején túlmutatott a korabeli elvárásokon. A szöveg tele van provokatív kijelentésekkel, mint például a "februárban Magyarország államformája háztáji, vallása disznótor", ami nemcsak a gasztronómiai hagyományokra utal, hanem a társadalmi struktúrák gúnyos kritikáját is megfogalmazza. Továbbá, az állítás, miszerint "bármit és bárkit meg lehet hamisítani, ha nem illik az aktuális világképbe", éles fénnyel világít rá a történelmi narratívák manipulációjára. Miközben András, akinek "az egyébként megalapozatlan önbizalommal" van tele a feje, próbálja "marketingelni" az Aranybullát, Gertrudis apjára tekint, aki felismerte, hogy a nők nem csupán díszítőelemek vagy szaporodásra alkalmas lények. Ezzel a nézőponttal a regény nemcsak a középkori női szerepekről beszél, hanem a női emancipáció korai mozzanatait is körvonalazza, megmutatva, hogy a történelem nem csupán férfiak által íródott. A cselekmény szövevényes, a karakterek pedig élénk színekkel vannak megrajzolva, mindez pedig egy lebilincselő olvasmányt ígér.

A kathar királynő hangsúlyos megoldásait tekintve formabontó regény, számos, gyakran a meghökkentősége miatt találó megállapítással. Közben azonban túlságosan elvész saját újszerűségében: hiába a Katonáéval és a hagyományokkal feleselő nézőpont, az ötletesen fölállított kereteket a szöveg nem tudja maradéktalanul kitölteni. Ígéretes, végül mégis kevesebbet ad, mint amennyit kínál.

Bíró Zsófia: A kathar királynő. Európa Kiadó, 2024. 5299 Ft