Fedezd fel, hogyan léphetsz kapcsolatba a saját segítő angyaloddal! Az első lépés egy nyugodt és békés környezet megteremtése, ahol elmerülhetsz a gondolataidban. Ülj le kényelmesen, csukd be a szemed, és lélegezz mélyeket. Képzeld el, hogy körülötted egy

Így voltam én egy nyári hajnalon, amikor ébredéskor egy hangot hallottam. Nem aludtam már, de nem is keltem fel, amolyan puha, ágymeleg hangulatban lebegtem. És a néma csendben egyszer csak meghallottam egy szót: Itt vagyok.

Nem lehetett megállapítani, hogy férfi vagy nő volt a hang forrása. Csak egy suttogás hallatszott, olyan halk, hogy szinte az éjszaka sűrűjébe veszett. Elméletileg halálra kellett volna rémülnöm, hiszen egyedül tartózkodtam a lakásban. Mégis, furcsa módon, az ijedtség helyett egyfajta nyugalom öntött el. Fölkerekedtem, és alaposan körülnéztem, de csak a csendet találtam – ajtók és ablakok zárva, minden a helyén. Lezártam a szemeimet, és visszahanyatlottam az ágyba, mintha csak egy álom határvonalán egyensúlyoztam volna.

Megpróbáltam megszólítani. Vagyis inkább csak kísérletet tettem rá, hiszen fogalmam sem volt a nevéről, és arról sem, ki ő valójában. Csak egyszerűen hívtam. Az életem abban az időszakban teljes káosz volt, és valóban égető szükségem volt valakire, aki segíthet. Éreztem, hogy akit keresek, az talán egy angyal lehet. Az angyal, aki hozzám szólt! Látni akartam őt, hallani a hangját újra. De a csend maradt. Mégis, a jelenlétét éreztem. Éreztem, hogy ott van velem, hogy szeretete körülölel, és azt is, hogy milyen formát öltött. Hatalmas volt, emberi alakú, de határozatlan, és zöldes árnyalata volt, mint a júniusi erdők fáinak friss, de mégis gazdag zöldje. Soha nem tapasztaltam még olyan mély biztonságot, mint akkor, és azóta is mindig ezt az érzést hozza, amikor csak hívom.

Nem tudom, mindenkinek van-e angyala, de sokan azt mondják, hogy léteznek. Ott állnak mellettünk, amikor megszületünk, és igyekeznek megóvni minket a nehézségektől. Terelgetnek, támogatnak, figyelmeztetnek – vagy legalábbis megpróbálnak. Amikor halljuk őket, vagy érzékeljük a jelenlétüket, akkor tapasztalhatjuk meg az ő védelmüket. Én már megtapasztaltam ezt, és ma is érzem az ő közelségüket, bármikor segítségért fordulok hozzájuk, nem csak ünnepek környékén. Amikor kérem őket, hogy támogassanak egy nehéz helyzetben, szinte hallom, ahogy a szárnyaik suhogása közeledik, és tudom, hogy sietnek hozzám. Ha a sorsom fonala engedi, az, amire vágyom, valósággá válik.

A Biblia szavai között található: "Kérjetek, és megadatik néktek..." De sokszor a hangsúly a "megadatik" szóra helyeződik, miközben elfeledkezünk a valódi lényegéről: a kérésről. Az égi hatalmak nem lépnek közbe, hacsak nem érkezik tőlünk egy kéréssel. Csak akkor, ha valóban szükség van rá, és mi merjük megszólítani őket. Amikor kérünk, mindig ott van a lehetőség, hogy segítséget kapjunk. Mi lehetne szorosabbá és intimebbé a kapcsolatunk az égi segítőnkkel, mint az, hogy kinyitjuk a szívünket, és megosztjuk vele a gondolatainkat, akár szavakban, akár írásban?

Szólhatunk hozzá, de akár levelet is írhatunk neki. Osszuk meg vele, hol tartunk az életünkben, és hová szeretnénk eljutni. Milyen kihívásokkal nézünk szembe? Melyek azok a nehézségek, amelyek megnehezítik az utunkat? Érdemes feltenni a kérdést, mi lenne szükséges ahhoz, hogy elérjük a vágyainkat, és vajon valóban helyénvaló-e a kitűzött célunk. Kérjük meg, hogy támogasson minket ezen az úton. Ha a szívünk nyitott, a levél írása közben el fog minket árasztani a szeretet érzése, ami egyértelmű jele annak, hogy az Angyal velünk van. Adjunk neki egy nevet, hallgassunk a megérzéseinkre és a körülöttünk megjelenő jelekre; ha pedig nem találunk rá, bátran alkossunk neki egy új, hozzá illő nevet. Kérjük meg, hogy ezentúl mindig elérhető legyen számunkra, hiszen tudjuk, hogy eddig is ott volt mellettünk. Végül ne felejtsük el megköszönni neki, hogy figyelmesen meghallgatott minket.

Az égi lények imádnak játszani. Tévhit, hogy a szigorúság, az önfegyelem és a keserves munka a mániájuk. Az égiek tudják, hogy az élet, amit kaptunk, csupa öröm és boldogság, ha képesek vagyunk hinni. Hinni abban, hogy a betegség múlandó és arra való, hogy a ránk tört csendben rádöbbenjünk valamire, meglássuk, mi is, ki is a fontos az életünkben. És hinni abban, hogy a halál nem több, mint egy állomás két élet között. Így aztán a szomorúság, a kétségbeesés nem az ő világuk, nem is értik, miért vagyunk olyan gyakran szomorúak. Ők nevetve, játszva, énekelve érzik jól magukat, és minket is így szeretnének látni. (VB)

Elmesélem, hogyan segített egy angyal Larán, a gyerekkori barátomon. Egy nap, amikor a vasárnapi nap fénye aranysárgára festette az eget, Lara és a bátyja a kártyák világába merültek. Még gyerekkorukban, a családi összejöveteleken szinte mindig együtt játszottak, de Lara sosem tudta megízlelni a győzelem édességét. Ám nemrég egy különös gyógyulás tapasztalata révén felfedezte, hogy van egy segítő angyala, akit bármikor meg tud hívni. A játék közben, a második elvesztett parti után, a gyerekes izgalom hirtelen új erőre kapott benne, és eszébe jutott az angyala. Gondolatban megformálta a kérését: „Kérlek, segíts nekem nyerni!” És ami ezután történt, az igazi csoda volt. Még hét partit játszottak, és Lara minden egyes alkalommal győztesen került ki a küzdelemből. Minden alkalommal! Ki tudja, hogy a győzelemnek örült-e jobban, vagy annak a tudatnak, hogy már nem kell egyedül néznie a kihívások elé. Hogy tudja, jóban-rosszban ott van mellette valaki, aki fogja a kezét. Az angyal, aki mindig is vele volt, most már a játékban is megmutatta magát.