A gyerekek élete veszélyben forog, tízezrek kényszerülnek elhagyni otthonaikat: Kongó bányáiban kegyetlen harcok dúlnak.

Amikor a kezünkbe vesszük mobiltelefonunkat, talán eszünkbe sem jut, hogy csupán néhány centiméterre tőlünk egy olyan létfontosságú nyersanyag található, mint a tantál érc. Ez a kis darabkányi anyag komoly konfliktusok forrása, hiszen a januárban kirobbant események, amelyek a közelmúlt egyik legbrutálisabb fegyveres összecsapását jelentik, éppen emiatt a nyersanyagért folyó harcok. A tantált rejtő lelőhelyek a közép-afrikai Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda határvidékén húzódnak, ahol az erőforrásokért folytatott küzdelem tragikus következményekkel jár a helyi közösségek számára.

Több mint a véletlen műve, hogy a Ruanda által támogatott M23 milícia fegyveres csoportjai - annak ürügyén, hogy védelmezik a tuszi népcsoport tagjait és leszámolnak a korábban Ruandából Kongóba menekült hutukkal - éppen

A tömeggyilkosságokkal, gyermekek kivégzésével és a lakosság elűzésével hírhedtté vált milícia által ellenőrzött területeken bukkantak rá az utóbbi időszakban rendkívül fontos kritikus nyersanyagra, a tantálra.

Január végén foglalták el az M23 (a 2012. március 23-i, a Kongói Demokratikus Köztérsaság "KDK" és Ruanda határvidékén fekvő Kivu-tó patján található Goma térségében zajló katonai lázadás nevét viselő mozgalom) milíciái a bányákban gazdag Goma vidékét.

Az M23 harcosai és a kormányerők közötti összecsapások következményeként 3000 ember veszítette életét. Február közepére a milícia sikeresen megszerezte Bukavu városát, amely a KDK keleti régiójának második legnagyobb települése.

A testület egyöntetűen kifejezte elítélését Ruanda irányába, amiért az M23 nevű lázadószervezetet támogatja, és határozottan felszólította Kigalit, hogy sürgősen vonja vissza csapatait a Közép-afrikai Köztársaságból.

A harcok elől már körülbelül 42 ezer ember - túlnyomórészt nők és gyermekek - menekült át a szomszédos Burundiba, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint, míg 13 ezren Ugandában találtak menedéket. Az M23 milícia brutális cselekedetei közé tartozik, hogy - ahogyan Ravina Shamdasani, az UNHCR szóvivője is említette - a szervezet nyilvánosságra hozott bizonyítékokat arról, hogy a Ruanda által támogatott M23 Bukavu városának megszerzése után gyerekeket mészárolt le, ami a kegyetlenség szörnyű fokát jelzi.

A térség sokszínűsége lenyűgöző, hiszen különböző nációk képviselői jelennek meg, mint egy színes mozaik. A BBC Goma elestekor például arról tudósított, hogy...

Azok, akik havi 5000 dollár feletti jövedelemért a kongói kormánycsapatok kötelékében teljesítettek szolgálatot, végül harc nélkül adták meg magukat a felkelőknek.

A nemzetközi sajtó gyakran elhanyagolja azt a fontos aspektust, hogy a kegyetlenkedések teret adnak a keresztény közösségek ellen irányuló, iszlamista terrorszervezetek tevékenységeinek is.

Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium üldözött keresztényeket támogató programjainak felelős államtitkára bejelentette, hogy február 14-én a KDK-beli Maiba településen először húsz, majd másnap további ötven embert ejtettek túszul. A tragikus események végén sajnos a rablások áldozatai maradványait találták meg.

Az áldozatok között nem csupán férfiak, hanem jelentős számú gyermek, nő és idős ember is jelen volt.

A konfliktusok járványügyi hatásai rendkívül kiszámíthatatlanok: a majomhimlővel fertőzött betegek tömegei hagyták el a kórházakat a KDK keleti részén zajló harcok közepette. Jean Kaseya, az Afrikai Unió Egészségügyi Szervezetének (Africa CDC) vezetője arról számolt be, hogy Dél-Kivu tartományban több mint négyszáz páciens tűnt el a helyi ápolóotthonból, és azóta a hatóságoknak fogalmuk sincs a sorsukról.

A KDK keleti területein jelenleg zajló súlyos etnikai feszültségek, amelyeket az M23 tuszi lázadó milícia kihasznál a saját céljainak szolgálatában, mély gyökerekre nyúlnak vissza. Ezek az ellentétek a második világháború óta eltelt időszak egyik legszörnyűbb tragédiájához, a ruandai népirtáshoz kapcsolódnak, amely számos emberéletet követelt, és mély sebeket hagyott a régióban. Az M23 jelenlegi tevékenységei tehát nem csupán a hatalom megszerzéséről szólnak, hanem egy sokkal komplexebb és fájdalmasabb történeti örökség folytatásáról is.

Ez a népirtás ruandaiak százezreinek szervezett legyilkolása volt 1994-ben. A mészárlást főleg két hutu milícia követte el körülbelül 100 nap alatt, 1994. április 6-ától július közepéig. Legalább 500 ezer tuszi és több százezer mérsékelt hutu vesztette életét. Becslések szerint

- Ennek a csoportnak a többsége a tuszi etnikai közösséghez tartozott.

A népirtást követően számos hutu menekült el Ruanda szomszédságában található KDK területére. E helyzet kihasználásával a tuszi milícia azt állítja, hogy a hutuk elnyomják a tuszi közösséget, és ennek jegyében cselekszik a KDK keleti részén, védelmezve a tuszik jogait és biztonságát.

Imeny - a nyelvújítás idején ezt a nevet adták a tantálnak, amely a szenvedésre, nélkülözésre ítélt, a görög mitológiából ismert Tantalusról lett elnevezve; mintha csak sejtették volna, milyen sorsok kapcsolódnak ehhez a kritikus nyersanyaghoz.

A tantál, amely a periódusos rendszer 73-as számú eleme és vegyjele Ta, a kritikus nyersanyagok között foglal helyet. Ez a szürkésfehér, fémesen csillogó anyag nem található meg tiszta formájában a természetben. Viszonylag elterjedt tantáltartalmú ásvány például a kolumbit. A kolumbit-tantalit érclelőhelyeket gyakran koltán telepeknek nevezik; emiatt a médiában ezt az értékes ércet hol tantál, hol pedig tantalit vagy koltán néven emlegetik.

A világon előállított tantál mennyiségének körülbelül 60%-át az elektronikai ipar hasznosítja, hiszen mobiltelefonok, laptopok, tabletek és mp3-lejátszók gyártásához elengedhetetlenek a különböző tantál-ötvözetek. A tantál legfőképpen kondenzátorok előállításához szükséges. Kongóban hatalmas mennyiségű tantál áll rendelkezésre, és egy tipikus mobiltelefonhoz mindössze 0,2 gramm, míg egy tablet esetében 0,4 gramm tantálra van szükség. 2014 során az értékesített okostelefonokhoz körülbelül 24 tonna, a tabletekhez pedig 8,4 tonna tantált használtak fel.

Egy másik izgalmas felhasználási terület az orvosi alkalmazásokra fókuszáló, szövetbarát implantátumok előállítása. Ilyen például a tantál-tartalmú ötvözetek alkalmazása, amelyek alapvető szerepet játszanak a csípőprotézisek, csontpótlások és fogbeültetések anyagaként.

"Elképesztő, hogy milyen súlyos emberi veszteségekkel és milyen súlyos ökológiai katasztrófával jár az 1990-es évek közepe óta, a digitális forradalom kezdetével a 'véres ásványokkal' összefüggő konfliktus!" - hívta fel a figyelmet Fabien Lebrun szociológus nem sokkal azelőtt, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban kirobbanjon a február közepén kezdődött újabb "anyagháború", melyet a ruandai csapatok gerjesztettek, és amelynek várható célja egy fontos nyersanyag lelőhelyének megszerzése.

A "Digitális barbarizmus: a hálózatba kapcsolt világ egy másik története" című könyv szerzője, Leburn, hangsúlyozta, hogy az utóbbi évtizedek során jelentős változásokon mentünk keresztül. Az internet és a digitális technológiák robbanásszerű fejlődése nem csupán a kommunikációt és az információáramlást alakította át, hanem a társadalmi interakciók alapjait is megkérdőjelezte. Leburn szerint a modern világ egyfajta paradoxonba került, ahol a virtuális kapcsolatok gyakran felváltják a valóságosakat, és ez új kihívások elé állít minket. A digitális kultúra árnyoldalai, mint a dezinformáció, a társadalmi szakadékok mélyülése és a magánélet sérülékenysége, mind olyan tényezők, amelyekre figyelmet kell fordítanunk a jövőben.

Miközben a nemzetközi piacon dollármilliárdokat mozgatnak meg a kibányászott nyersanyagok, közel...

A Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol nagy mennyiségben találhatók olyan ércek, melyekből a tantál kinyerhető, évtizedek óta sorozatos bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetek.

Szintén a KDK keleti határainál található az ón-övezet, ahol észak-déli irányban felmérhetetlen értékű ásványkincset tartalmazó ónbányák sorakoznak. Nem véletlen, hogy egyes civil szervezetek

A legfrissebb kongói háborút részletesen elemzi a reporterre.net, a francia ökológiai magazin, amely kiemeli a konfliktus összetett hátterét és következményeit.

Nemrégiben egy német kommunikációs vállalat, amely mobiltelefonokat is forgalmaz hazánkban, egy hosszú és zavaros nyilatkozatot tett közzé. Ebben a dokumentumban próbáltak elhatárolódni a koltánérc beszerzésének vitatott hátterétől, ám a szöveg számos önellentmondást tartalmazott.

A cikkben Lebrun hangsúlyozza, hogy a véres fegyveres konfliktus mellett milyen pusztító hatású a kőkori módszerekkel végzett bányászat, amely során gyerekeket és nőket kizsákmányolnak, valamint modern kori rabszolgamunkát alkalmaznak. Észak-Kivu termékeny földjeit, amelyek a helyi mezőgazdaság fejlődését támogathatták volna, a bányászati tevékenységek súlyosan károsították. A környezetet pedig mérgező füstök szennyezik, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.

A bányászat emellett jelentős szerepet játszik a természeti rezervátumok és a környezeti egyensúly megőrzésében, hiszen a megfelelően irányított erőforrás-kihasználás segíthet fenntarthatóbb jövőt építeni.

ami viszont döntő szerepet játszik az éghajlatváltozás alakulásában.

A helyi ökoszisztémát súlyosan fenyegetik a bányászati tevékenységekhez kapcsolódó fegyveres csoportok, akik tömegesen irtják ki a veszélyeztetett fajokat, mint például a hegyi gorillákat, bonobókat és orrszarvúkat.

A környezetpusztító kitermelés másik áldozata a víz - nyilatkozta az ökológiai lap által idézett Aurore Stéphant mérnök -, így Kongóban több száz kilométernyi vízi utak szennyezettek nehézfémekkel - ólommal, kadmiummal, s ez a talajvízszintet is érinti. Egyes helyeken már nincs vízi élet a folyóban.

A KDK, jelenlegi nevén a Kongói Demokratikus Köztársaság, az egykori Belga-Kongó földjén jött létre, tükrözve a régió gazdag történelmét és kulturális örökségét.

Belga-Kongó elődjét, a Kongói Szabadállamot II. Lipót belga király magántulajdonaként hozták létre. Ezen a területen milliók kényszermunkájával számos gumiültetvényt alakítottak ki és működtettek, mindezt egy népirtásra épülő zsoldoshadsereg segítségével.

A terület névleg függetlenné vált. Belga Kongó függetlenségét 1960. június 30-án kiáltotta ki Kongói Köztársaság néven (akkor még, mivel Közép-Kongó francia gyarmat is ezen a néven kiáltotta ki függetlenségét, a közbeszédben fővárosaik után "Léopoldville Kongó" és "Brazzaville Kongó" néven említették).

1966-ban Joseph Mobutu az ország hivatalos elnevezését Kongói Demokratikus Köztársaságra módosította, majd 1971-ben ezt a nevet Zaire Köztársaságra cserélte.

A KDK már az 1960-as években a nagyhatalmak közötti rivalizálás, valamint konfliktusok középpontjába került. A függetlenség kikiáltását követően, amikor...

a belga kormány által felbuzdított Katanga tartománybeli szakadár mozgalmak léptek fel az új vezetés ellen.

A politikai életben nem ismeretlen figura bukkant fel Magyarországon: a Szovjetunió iránti elkötelezettsége miatt Budapesten, a szovjet megszállás időszakában, a zuglói Róna utcát Lumumba nevére keresztelték át, ahol ekkor a magyar filmgyártás is középpontjában állt. Lumumba sorsa, ahogyan azt Ludo de Witte 1999-ben megjelent művében feltárta, a belga kormány nyomására pecsételődött meg, ami a brutális meggyilkolását eredményezte. Holttestét a kegyetlen módszerekkel, kénsavval teli kádban semmisítették meg, ami a korabeli politikai erőszak drámai példája.

A KDK-val kapcsolatos ügyekbe való belépés mindig is kockázatos vállalkozás volt, még a nemzetközi politika legmagasabb rangú alakjai számára is. Dag Hammarskjöld, az ENSZ egykori főtitkára például Zambiába készült, hogy tárgyalásokat folytasson a katangai erők képviselőivel, amikor tragikus repülőgép-baleset érte. A gép lezuhanása, amelyet a brit Guardian című lap is megemlített, súlyos kérdéseket vetett fel az érintett politikai helyzet stabilitásával és a nemzetközi közösség felelősségével kapcsolatban.

A "második Kongó", amely ma a Kongói Köztársaság néven ismert, a Zaire folyó torkolatának közelében, nyugatra helyezkedik el, fővárosával, Brazzaville-lal. Ez az ország az egykori Francia Kongó területének egy részén alakult ki, és tagja annak a sajátos pénzügyi egyezményrendszernek, amely a CFA-frank övezetet alkotja, s amely Franciaország egykori afrikai gyarmatai között érvényesül.

Minden elemzésnél, háttáranyagnál beszédesebben vall arról a kérdésről, hogy a KDK vajon mely nagyhatalom befolyási övezetébe tartozik, az az januári eset, amikor - még a jelenlegi fegyveres konfliktus kitörése előtt - három kínai állampolgárt tartóztattak le 12 aranyrúddal és 800 000 dollár készpénzzel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén - közölték tisztviselők.

Jean Jacques Purusi, Dél-Kivu tartomány kormányzója, a BBC-nek nyilatkozva felfedte, hogy a kínai állampolgárok letartóztatására irányuló akciót titokban hajtották végre. Ez a lépés különösen figyelemre méltó, mivel nemrégiben egy másik csoport kínai állampolgárt szabadon engedtek, akiket illegális aranybányászat vádjával tartóztattak le a környéken.

Az elmúlt két évtizedben

A AidData nemzetközi kutatócsoportának elemzése alapján figyelemre méltó, hogy a bányászati tevékenységek különösen markáns hatással vannak Peru és a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) gazdaságára és ökoszisztémáira. E két országban a bányászat nem csupán gazdasági lehetőségeket hordoz magában, hanem jelentős környezeti és társadalmi kihívásokat is generál.

Bár e bányák a Föld két távoli sarkában találhatók, ezek az országok váltak a kínai kormány által a kritikus nyersanyagok szektorába irányuló hitelek fő kedvezményezettjeivé. 2000 és 2021 között ezek a szegmensek összesen 29,8 milliárd dollárnyi kínai hitelt kaptak, ami a fejlődő országok számára nyújtott összes kínai hitel több mint felét jelenti ezen ásványkincsek terén.

A Szahara déli területein található vidékben

Az AidData által elemzett három jelentős bányászati helyszín a Tenke Fungurume, a Kinsenda és a Sicomines. Ezen a területen kínai cégek alakították ki réz- és réz-kobalt bányáikat, ahogyan azt az AidData jelentése is megállapítja.

A Wagner-csoport a 2020-as évek elején jelentős hatást gyakorolt a volt gyarmati területekre, köztük a Közép-Afrikai Köztársaságra is, ahol sikerült kiszorítania a francia "békefenntartó" erőket, akik eddig burkolt vagy nyílt formában képviselték Párizs érdekeit. Moszkva gazdasági jelenléte azonban nem nevezhető túlságosan erősnek, különösen a Kínához viszonyítva, különösképpen a nyugat-afrikai térségben, ahol a KDK esetében ez még inkább megfigyelhető.

Hölvényi György, az Európai Parlament oktatásért felelős állandó jelentéstevője nemrégiben hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy míg Franciaország, Olaszország és Németország jelentős gazdasági és politikai befolyással bírnak Afrikában, ez önmagában nem elegendő Kína térnyerésének ellensúlyozására. Példaként említette, hogy Kenyában a 470 km hosszú Mombasa vasutat, valamint a 752 km-es Etiópia-Dzsibuti vasútvonalat is kínai vállalatok építették.

Vajon ki fizeti a révészt - milyen hatalmi és gazdasági érdekek állhatnak a mögött, hogy az M23 gerillacsoport megszállja a nyilvánvaló kínai befolyás alatt (is ) álló KDK legértékesebb, ásványkincsekben és kritikus nyersanyag-lelőhelyekben gazdag, határ menti zónáit?