A gendervédők aggodalmukat fejezik ki a Habsburg-Orbán koalícióval kapcsolatban.
Az EPF kiemelt köszönetet mondott a jelentés elkészítéséhez nyújtott "nagyvonalú támogatásért" egy francia "civil alapítványnak". A RAJA-Daniele Marcovici elnevezésű szervezet radikális feminista programjával az ENSZ 2030 Fenntartható Fejlődési Programját támogatja. Az EPF pedig bemutatkozásában azt írja magáról, hogy olyan európai képviselők a tagjai, akik elkötelezettek a "világ legkiszolgáltatottabb emberei szexuális és reprodukciós egészségének védelme mellett".
Az EPF küldetési nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a nők számára alapvető jog, hogy szabadon dönthessenek arról, hány gyermeket szeretnének. E jog gyakorlása érdekében elengedhetetlen, hogy hozzáférjenek az oktatáshoz és más támogatási lehetőségekhez, hiszen ez elengedhetetlen a céljaik eléréséhez. Az ilyen jogok megvonása elfogadhatatlan, és mindannyiunk felelőssége, hogy támogassuk a nők autonómiáját és döntési szabadságát.
Érdemes figyelni arra, hogy a körülményes megfogalmazás egy ultraradikális abortuszvédelmi programot ír le, miszerint a nőknek az élethelyzetüktől, egészségi állapotuktól függetlenül a terhesség bármely szakaszában, sőt még azon túl is, a megszületett csecsemők esetében is joguk van eldönteni, hány gyermeket szeretnének megtartani - vagyis a nem kívánt gyermekektől bármikor joguk van megszabadulni, magyarul megölni őket.
E radikális genderelmélet szellemében készült el az EPF tanulmánya, amelynek fő célja, hogy feltérképezze azokat a politikai és vallási csoportokat, valamint vezető személyiségeket, akik véleményük szerint gátat szabnak a 2030-ra tervezett társadalmi átalakulás megvalósításának.
A dokumentum állítása szerint "példátlan erőfeszítést" tett az ellenségek beazonosítására, és ennek eredményeként feltérképezte "több mint 270 jogvédőellenes és vallási szélsőséges szereplő részletes pénzügyi hátterét Európában". A finanszírozási források mellett kiemelt figyelmet fordítottak arra, miként növelik szerintük ezek a szereplők a befolyásukat a politikai szférában, a nagyvállalatok vezetőségében, "miként építenek ki nemzetközi hálózatokat és foglalnak el - bizonyos esetekben - teljes intézményeket, politikai pártokat és államokat".
A tanulmány ígérete szerint részletesen bemutatja azokat a stratégiákat, amelyek révén a jelenségek kialakulnak. Kiemeli az ideológiai alapon működő tudásgyártást, a genderellenes szolgáltatások létrehozását, valamint az elit közéleti intézmények és a civil társadalom álcázott szervezeteinek növekvő befolyását, amelyeket közvetlenül vallási hierarchiák képviselői irányítanak.
Mint írják, a tanulmány célja ennek a gigantikusnak ábrázolt ellenségnek a bemutatása, hogy az olvasó megértse, "miként rombolják stratégiai alapossággal Európában a szexuális és reprodukciós jogokat", továbbá kijelöljék az aktivisták számára azt, "mit kell tenni ezeknek a jogoknak és a demokratikus kormányzásnak a védelmére".
Az utóbbi megállapítás rávilágít arra, hogy a radikális baloldal szemléletében a demokrácia fogalma szorosan összefonódik a korlátlan abortusz és az LMBTQ-propaganda jogi védelmével. Brüsszelből ritkán fogalmaznak meg ilyen egyértelmű üzenetet, ezért fontos észben tartani, hogy amikor "jogállamisági aggályokról" beszélnek, például Magyarország esetében, akkor ezek megoldását nem tartják elképzelhetőnek, amíg a kormány nem mond le a család- és gyermekvédelmi politikájának alapelveiről.
"A következő hullám nem csupán a láthatáron bontakozik, hanem már a küszöbünkön áll" – figyelmeztetnek a tanulmány készítői, akik szerint "Európa-szerte egy szervezett ellenforradalom kezd kibontakozni. Ez a mozgalom olyan idealizált, múltbeli hagyományokhoz szeretne visszatérni, amelyek valójában sosem léteztek, és ezen az úton kívánják megkötni mindannyiunk jövőjét."
Mondani sem kell, hogy a "képzelt, sohasem volt értékek" alatt olyan dolgokat értenek, mint a természetes család, az egy férfit és egy nőt szövetségbe kötő házasság, a megfogant élet feltétlen tisztelete. Ezeknek a képviseletét és védelmét látják a legnagyobb veszélynek feminista, gender-egyenjogúsági jövőképük számára.
A tanulmány stílusa nem véletlenül idézi a Kommunista Kiáltvány nyitó sorait. Marx megfogalmazásában a kommunizmus ellen "szent hajszára egyesült ... a régi Európa minden hatalma: a pápa, a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök".
A "Következő hullám" szerzői arra figyelmeztetnek, hogy a progresszív jövőt fenyegető "ellenforradalom" mögött egy olyan szövetség áll, amely a növekvő autoriter vezetők és szélsőjobboldali populisták, valamint az új oligarcha réteg összefonódásából született. Ez a réteg a techipar magnátjaiból, ipari elitjeiből és a tradicionális pénzügyi arisztokráciából áll, és célja nem csupán a hatalmuk megszilárdítása, hanem a számukra fenyegetést jelentő társadalmi fejlődés megakadályozása is.
Furcsa fenyegetést rejteget az a szándék, hogy "egy szélsőséges vallási ideológiát próbálnak meg megtisztítani a hagyomány, a család és a rend szekularizált, vallási tartalmaktól megfosztott kifejezésmódjával, ezzel a reakciós céljaik megőrzésével akarják azokat a mainstream politikai nézetek körében elfogadhatóvá tenni."
Az új ellenforradalmárokról az EFP francia elnöke, Macron elnök pártjának képviselője, Guillaume Gouffer Valente által írt bevezető megállapítja, hogy a politika mellett előszeretettel használják a közösségi platformokat. "Ellenőrzés nélkül működő közösségi média algoritmusok korábban marginálisnak számító nézeteket erősítenek fel példátlanul széles közönség felé, különösen fiatalok számára."
De kik is ezek a félelmet keltő alakok, akik a vallási meggyőződéseiket a modern technológia eszközeivel és titokzatos pénzügyi háttéremberek támogatásával egyesítve, egy grandiózus összeesküvést szőnek?
Meglepő módon a tanulmány szerint ennek a "szélsőséges összeesküvésnek" a kulcsszereplője Magyarország, amely számításaik szerint 2019 és 2023 között nem kevesebb, mint 172 millió dollárral (mintegy 60 milliárd forinttal) támogatást juttatott olyan európai szervezeteknek, amelyek különböző genderellenes kezdeményezésekben vettek részt. Ezzel állítólag megelőzzük Franciaországot, az Egyesült Királyságot, Lengyelországot és Spanyolországot.
A legkiemelkedőbb egyéni adományozók között két olyan szervezetet emelnek ki, amelyek a "magyar kormány befolyása alatt működnek": a Bethlen Gábor Alapkezelőt és a Batthyány Lajos Alapítványt. Politikai támogatók tekintetében két európai parlamenti képviselőcsoport, az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja (ECR), valamint a Patrióták Európáért frakció kerül említésre, és a harmadik csoportként az Európai Keresztény Politikai Mozgalom (ECPM) is csatlakozik hozzájuk. Feltételezik, hogy ezek a pártok kapcsolódnak azokhoz a szervezetekhez és alapítványokhoz, amelyek a konzervatív európai hálózatot alkotják.
Az előzmények alapján nem meglepő, hogy a progresszív uniós elit számára a fő politikai ellenfél Orbán Viktor miniszterelnök, aki mellett azonban olyan befolyásos támogatókat is felsorolnak, mint a Habsburg-Lotaringiai uralkodócsalád mai leszármazottai. A tanulmány szerint ők - többek között Habsburg György, Magyarország volt párizsi, jelenlegi madridi nagykövete, valamint Habsburg Eduárd szentszéki nagykövet - aktív szereplői a genderellenes ideológiák terjesztésének, és karizmatikus arculatot adnak az illiberális, tekintélyelvű politikai törekvéseknek. A Habsburg-család tagjai hozzáférést tesznek lehetővé az európai katolikus arisztokrácia köreihez, és mozgósíthatnak nagy tőkeerejű finanszírozókat is.
A Bethlen Gábor Alapkezelő keretein belül tevékenykedik az Otto von Habsburg Alapítvány, amely az utolsó Habsburg-uralkodó, IV. Károly legidősebb fiának nevét viseli. Habsburg Ottó a katolikus alapelvek iránti elkötelezettsége révén a Páneurópa mozgalom egyik kiemelkedő támogatójává vált. Éppen ezért nem meglepő, hogy a Habsburg család a hagyományos értékek mellett az európai integrációval kapcsolatos ambícióik megvalósítását is a közös együttműködésben látja.
