Hermányi Mariann: Jobb, ha az nem prédikál, aki maga sem tudja, mit gondol.

"Nem kell mindig mindenről beszélni" - vallja Hermányi Mariann színésznő, akivel néhány dologról azért mégiscsak beszélgettünk: például a Hunyadiról és arról, hogy mi fogta meg Luxemburgi Erzsébetben, a kaposvári színészképzésről Cserhalmi Györggyel és Vidnyánszky Attilával, na meg arról, milyen volt Scherer Péterrel verset elemezni a Centrál Színház félreeső zugaiban, és Adrien Brodyval forgatni A Brutalistában. Interjú.

Nemrégiben zárult le a Hunyadi-sorozat, és most, hogy visszatekintek, úgy érzem, sikerült elhagynunk az állami támogatású kurzusfilmek megszokott kereteit. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?

Nagyon megterhelő, amikor egy mű értékelése nem csupán a művet magától függ. Amikor nem arról van szó, hogy az alkotás szakmai színvonala milyen, hanem inkább arról, hogy milyen háttér támogathatja azt, honnan származik a finanszírozás, és mi állhat a mögöttes üzenet mögött. A színész ilyenkor csak kapkodja a fejét, kérdezve magától, hogyan is lehetne erre érdemlegesen reagálni.

A Hunyadinál sosem volt szándékunk, hogy bármilyen pártpolitikai üzenetet csempésszünk a történetbe. Úgy tűnik, az emberek most kezdik csak észrevenni, hogy talán nem szükséges utalásokat vagy felesleges összefüggéseket kutatni ebben a narratívában. Véleményem szerint ez egy fontos észrevétel.

Okozott benned bármiféle dilemmát a történelmi műfajnak ez a fajta átpolitizáltsága a szerep elvállalásakor? Kellett mérlegelni?

Amikor egy új projektet vállalok el, mindig alapos mérlegelés után hozok döntést, figyelembe véve a szakmai szempontokat. Ha egy produkcióról tudom, hogy egy olyan közeghez tartozik, amelynek üzenete nem egyezik az értékrendemmel, általában távol tartom magam tőle. Szerencsére eddig nem sok ilyen ajánlatot kellett visszautasítanom, mivel az én profilom általában nem vonzza azokat a projekteket, amelyek távol állnak tőlem. Örömmel tapasztalom, hogy sikerült megőriznem az önazonosságomat a munkám során. Amikor először olvastam a Hunyadi-regényeket, világossá vált számomra, hogy ez egy komoly, nagy léptékű produkció lesz, amely lehetőséget ad arra, hogy egy összetett női karaktert ábrázoljunk, ami manapság ritkaságnak számít a filmiparban. Ezért nem volt kérdés számomra, hogy csatlakozom a projekthez. Az viszont, hogy a műsorpolitika hogyan alakul, és hogy melyik országban, milyen csatornán fogják bemutatni, valamint hogy felkerül-e streamingplatformokra, még nem kiszámítható.

Mesélj nekem arról, hogyan találtál rá erre a produkcióra! Mi volt az az út, ami elvezetett téged ide?

Az utolsó pillanatban. Luxemburgi Erzsébet szerepére valahogy nem találták a megfelelő embert. Emlékszem, 2021 őszén volt a Toxikoma című Herendi Gábor-film bemutatója, ahol én is felbukkantam egy rövidke jelenet erejéig. Ekkor figyelt fel rám Nagypál Orsi rendező és Mandel Helga casting direktor, akik addig még nem ismertek, de valamiért úgy döntöttek, hogy szeretnék látni, hogyan alakítanék a szerepben. Két nap múlva már a castingra is elmentem, és egy héttel később boldogan értesültem róla, hogy a szerep végül az enyém lett.

Ekkor még nem merült fel, hogy egyébként német nyelven is kell majd kommunikálnod a sorozatban?

A castingon emlékeim szerint még nem volt szó erről. Ennél a szerepnél valamiért nem volt olyan fontos, hogy német ajkú vagy nemzetiségi szereplőt válasszanak, mint oly sok más esetben a sorozatban. Fontosabb volt nekik a kisugárzásom, a személyem vagy a színészi eszköztáram, mint a német nyelv. Azt gondolták, hogy az egyik tanulhatóbb: úgyhogy nekiálltam németet tanulni.

El sajátítottad a tudást?

Az erős túlzás lenne azt mondani, hogy már magasan a nyelvtudás csúcsán állok; valójában épp csak az alapfok környékén tartok. A felkészülésem során főleg meglévő szövegeket próbálunk a lehető legszebben és legautentikusabban kiejteni. Ehhez az alapokhoz némi nyelvtani tudást is hozzátettem, és elkezdtem járni a Goethe Intézetbe. Egyre inkább megszerettem ezt a helyet, és a sok sikerélmény csak tovább motivált. Így hát elhatároztam, hogy előbb-utóbb mélyebben is elmerülök a német nyelv rejtelmeiben.

Emlékszel Luxemburgi Erzsébetre a történelem órákból? Milyen ismeretekkel rendelkeztél róla a Hunyadi János előtt?

Úgy vélem, hogy a női történelmi alakokról gyakran elfeledkezünk, pedig számos figyelemre méltó személyiség élt a múltban. Luxemburgi Erzsébet például egy olyan figura, akiről meglepően kevés információ áll rendelkezésre. Legtöbbször csak arra szorítkoznak a beszélgetések, hogy szült-e, és ha igen, hány gyermeket. A középkorban a nők társadalmi szerepe gyakran az utódok szülésére korlátozódott, és az ő hírnevük is csupán e vonatkozásban érvényesült. Emlékszem, hogy a történelemórák során hallottam a híres koronai rablásról, de csak a forgatás előkészületei alatt tudtam meg, hogy amikor a magyar nemesség Ulászló lengyel király trónra emelését támogatta, a női örökös, Erzsébet, a Habsburgokhoz fordult segítségért, hogy megoldja a helyzetet. Érdekes módon, amikor végül Erzsébet lányát feleségül adták Ulászlóhoz, másnap reggel furcsa körülmények között elhunyt. A pontos körülmények máig rejtélyesek, és a történet számos kérdést vet fel.

A Hunyadi-sorozat kétségkívül megmutatta, hogy a magyar történelem tele van olyan lenyűgöző és izgalmas elemekkel, amelyek tökéletesen beleillenek a fantasy világába. Valós történelmi személyiségek megformálása más kihívásokat jelent, mint csupán kitalált karakterek életre keltése. A kutatás során biztosan rengeteg időt töltöttél történelemkönyvek lapozgatásával, hogy a karakterek és események hitelesek legyenek. Milyen felfedezéseket tettél a kutatás során, amelyek különösen inspirálóak voltak a számodra?

Abszolút, bár azt azért tudni kell, hogy ez nem egy történelmi dokumentumfilm: a Hunyadi vállaltan egy regénysorozat feldolgozása, nem tűzték zászlajukra a tökéletes történelmi hűséget az alkotók. Amennyire lehetett, nyilván utánakerestem Luxemburgi Erzsébet történetének, de főként Bán Mór könyveit olvastam, és az általa elképzelt Luxemburgi Erzsébetet igyekeztem megismerni. A könyveiből nagyon sok minden megtudható róla, amit a filmben is használni tudtunk. Például az anyjának, Borbálának, akit Ónodi Eszter játszik, van némi alkohol- és férfiproblémája a regényekben, állandóan veszekszik Zsigmonddal, aki egy ponton el is küldi a gyerekkel együtt egy kolostorba. Erzsébet tehát az anyja ledérsége miatt apácák között nevelkedik, amíg Zsigmond egyszer csak katonákat nem küld, hogy öljék meg a feleségét, mert tudomást szerzett egy újabb házasságtörésről. A katonák rájuk törnek, amit Borbála sajátos módon szerel le. Olyan módon, amit egy gyerek, jelen esetben Erzsébet jelenlétében nem volna szabad. Bán Mór regényeiben rengeteg ilyen izgalmas történet van, ezeket a sorozatban épp csak felvillantjuk egy-egy jelenetben: az Erzsébet és Borbála közötti viszony például Zsigmond halotti torán egy tíz másodperces jelenetben, egy hangsúlyban jelenik csak meg. Úgyhogy én inkább a regényekből táplálkoztam, semmint a történelemből. De az is fontos szempont nekem ilyenkor, hogy mi az, amit az írói és rendezői szándékon túl én magam el szeretnék mondani.