"Hivatalos úton, és valószínűleg bírósági keretek között is kérek magyarázatot arra, hogyan lettem ilyen megvetendő személy."
Mivel a Városházáról a sajtó számára megrendezett koktélról nem várt újévi köszöntőt kaptam, úgy van rendjén, ha én is megnyilatkozom. Jól ismert okok miatt köszönetet ugyan nem fogok mondani, de néhány mondatban megpróbálom megvilágítani azt a kijelentést, amely hemzseg a valótlanságoktól, írja sajtóközleményében Milan Trifković, a szabadkai Építőmérnöki Kar dékánja.
A szabadkai Építőmérnöki Kar nem vesz részt sztrájkban. Ez a döntés a hallgatók közösségének született meg, és teljes mértékben támogatja a kar minden oktatója. Még ha másképp is döntöttek volna, én és a kollektívünk akkor is a hallgatók oldalán álltunk volna. Az egyetemisták mindig is élvezhették támogatásomat, függetlenül attól, hogy kérik-e a véleményemet (természetesen a jogi keretek között hozott döntéseik esetén). Nem túlzás azt állítani, hogy a fiatalok a legnagyobb kincs, amellyel ez az ország rendelkezik. A döntés átlátható módon született meg: az egyetemista parlament összehívta a hallgatókat, ahol több professzor is részt vett, és közösen úgy határoztak, hogy nem lépnek sztrájkba, viszont minden nap 15 perces hallgatással tisztelegnek a tragédia áldozatai előtt, ezzel is támogatva a tiltakozó egyetemistákat (a részletek a kar hivatalos honlapján és Instagram oldalán olvashatók). Ez a döntés az egyetemista parlament aktív közreműködésével és a többség támogatásával született. Minden katedra egyetértett vele. Szóval hol is hibáztam? A hallgatók ellen kellett volna fordulnom? Ha emiatt neveznek BITANG-nak, akkor ezt büszkén vállalom. Az egyetlen dolog, ami meglep, hogy Szabadka vezetőjéből hiányzik az empátia. Ha valakinek együttérzőnek kellene lennie a diákokkal, az ő lenne, hiszen ő is hosszú időt töltött az egyetem padsoraiban. Végezetül, a dékánok kinevezése és felmentése tisztességesebb és civilizáltabb módon történik. Mandátumom lejárta után is, bármikor történjen is, egyetemi tanár maradok, és azzal foglalkozom, amihez legjobban értek. A tudományos doktori fokozat megszerzése, és az egyetemi tanári cím elnyerése nem könnyű feladat. Büszke vagyok arra, hogy egy kis falusi közösségből származva, nem éppen ideális körülmények között tanulhattam, soha nem tértem le az útról, és nem távoztam külföldre, pedig sokszor megtehettem volna. Itt maradtam az országomban, amelyet őszintén szeretek, és igyekszem viszonozni mindazt, amit kaptam. Nem vagyok biztos benne, hogy Bakić úr azt teszi, amiben a legjobb, talán azzal segítene a legtöbbet, ha visszatérne ahhoz, amit valaha tanult.
Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Utóirat:" Ha van más, amivel segíthetek, ne habozz jelezni!
Mivel az egyetemi kar jelenleg szünetel, nem szerettem volna zavarni az ott dolgozókat. Azonban a szünet végét követően hivatalosan is a kar intézményein, katedráin és az oktatói-tudományos tanácson keresztül kívánom megosztani a nyilvánossággal a véleményemet. Terveim között szerepel, hogy hivatalos úton, lehetőség szerint bírósági eljárás keretében, bocsánatkérést és magyarázatot igénylek arra vonatkozóan, hogy miként alakult úgy, hogy BITANG-ként emlegetnek engem - olvasható a szabadkai Építőmérnöki Kar dékánjának közleményében, amelyhez az alábbi aláírást fűzte:
Milan Trifković, a kivételes tehetségű és elhivatott egyetemi oktató, valamint okleveles építőmérnök, aki szenvedéllyel és elkötelezettséggel vezeti hallgatóit az építészet és a mérnöki tudományok izgalmas világában.
Szabadka polgármestere éles szavakkal illette a Közgazdasági és az Építőmérnöki Kar vezetőit, amikor "bitangnak" nevezte őket.
Több mint száz professzor és munkatárs levélben ítélte el Szabadka polgármesterének kijelentéseit
Sebők Bakićnak: Ennyire megijedtél, hogy a dékánokat bitangnak titulálod?
Szabadka Polgári Mozgalma: Miként alakulhat valakiből igazi bitang?
VMDK: A VMSZ egyetért-e Stevan Bakić álláspontjával és stílusával?
Milan Trifković (Fotó: Magločistač/magánarchívum)
