A legnagyobb mesemondónk, Jókai Mór, 200. születésnapján különleges ünnepség vette kezdetét szülővárosában, ahol a múlt és a jelen találkozott. A város utcái megteltek az író örökségét idéző eseményekkel, amelyek méltón emlékeztek meg a fantázia és a krea

A héten a pozsonyi Új Szó hasábjain megszólalt Vataščin Péter, aki két cikkben is részletesen beszámolt arról, hogyan emlékeztek meg a város neves szülöttének jubileumi születésnapjáról február 18-án Komáromban, ahol 1825-ben világra jött.

A helyszíni tudósításaiból, melyeknek szerzője számos maga által készített fotóval illusztrált, nemcsak arról értesülhettünk, hogy kedden, az ottani Jókai Közművelődési és Múzeumi Egyesület koordinálásával számos szervezet és intézmény részvételével egész nap folyamatosan zajlottak a megemlékezések.

A közelmúltban kiderült, hogy Komáromban öt nappal ezelőtt megkezdődött a Jókai-emlékév ünnepségsorozata. A programsorozat, amely egy éven át tart, a híres író nevét viselő egyesület szervezésében valósul meg. Az egyesület elkötelezte magát amellett, hogy gazdag rendezvénysorozatot kínál, amely magában foglal különféle pályázati lehetőségeket, emlékkiadványokat és számos emléktárgyat, mindezzel tisztelegve Jókai Márton lenyűgöző szellemi öröksége előtt.

Február 18-án, délután négy órakor, Észak- és Dél-Komárom templomainak harangjai egyesült dallamként csendültek fel, hogy megemlékezzenek a Trianon által kettészakított város jeles szülöttéről. "A harangok méltóságteljes zúgása visszhangzott a város fölött, mintha Jókai Mór maga is hallaná az utókor tiszteletadását" - mesélte egy jelenlévő, aki e szívhez szóló és emlékezetes pillanatot örökítette meg. "Ez a különleges momentum - ahogy az egész nap - az ő emlékének állított főhajtást."

Most is, akárcsak egy évszázaddal ezelőtt, zúgtak a harangok e napon. Emlékezetemben él a csehszlovákiai magyarság egykori jelentős napilapja, a Prágai Magyar Újság centenáriumi ünnepségéről készült tudósítása, amely 1925. február 20-án jelent meg Jókai városa ünnepléséről. A leírás így szól: "Délután négy órakor a várost gyönyörű tavaszi fény árasztja el, és egyszerre megszólalnak a harangok, hirdetve a nagy költő születésének pillanatát."

Igen, zúgott egykor és ma is minden komáromi harang, emlékeztetve minket arra, hogy Jókai Mór 1825. február 18-án, pontosan két évszázada látta meg a napvilágot a mai Észak-Komárom belvárosának történelmi szívében, a Vármegyeháza utcában található különös Kacz-féle "néma házban". Az iránta érzett mély tisztelet és nagyrabecsülés jegyében a Kulturális és Innovációs Minisztérium kezdeményezésére a Magyar Országgyűlés tavaly májusban 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította. Szülővárosában pedig a Jókai Közművelődési és Múzeumi Egyesület (JKME), a városi önkormányzat és számos helyi intézmény közreműködésével éppen a születésnapon indult hivatalosan is az emlékév, ünnepelve a nagy író életét és munkásságát.

Ennek első mozzanata az volt, hogy az író szülőházának egykori helyét jelölő Jókai-emléktáblát megkoszorúzták, ahol beszédet mondott a város polgármestere Keszegh Béla, majd a helyi református templomban magasrangú állami tisztségviselők, városvezetők, civil és egyházi szervezetek közreműködésével ünnepélyesen is megnyitották a Jókai-bicentenáriumot.

Íme, hogyan számolt be a nagyszabású templomi ünnepséget megelőző fejleményekről riportjában Vataščin Péter, aki elmondta: a nap eseményei az író szülőházának egykori helyét jelölő Jókai-emléktáblánál vették kezdetüket. Ez annak a tudomány és irodalom pártfogó Király József püspöknek a nevét viselő utcában van, akinek az édesanyja Jókay Kata volt, Jókai Mór dédapjának, Sámuelnek édes testvére.

"A nap eseményei a Király püspök utcán található Jókai-emléktáblánál kezdődtek, amely a szülőház egykori helyét jelöli. A hivatalos vendégek mellett számos civil és több komáromi iskola diákjai is megjelentek a helyszínen. Az egybegyűltek előtt Keszegh Béla polgármester úgy fogalmazott, Jókai emlékévének és "születésnapi partijának" kezdetén vagyunk - ugyanis Komáromban 2025 során folyamatosan lesznek az íróhoz köthető megemlékezések és események. Ezek Keszegh szerint Jókai "felfedezéséről" fognak szólni.

Bár az a ház, ahol Jókai Mór világra jött, már réges-rég eltűnt, a polgármester úgy véli, hogy a híres ínyenc talán örömmel fogadná, hogy a helyén ma egy étterem működik.

A legutóbbi megfogalmazásával teljes mértékben egyetértek. Engedje meg, hogy azonnal hozzáfűzzem: a Jókai életművének mélyreható ismeretével rendelkező polgármester egy korábbi, valóban figyelemre méltó eszmefuttatásában emlékeztetett arra, hogy Jókai, aki valóban ínycsiklandó gasztronóm volt, de nem a falánkság jellemezte, "Móric bácsi nagyon kis étkű ember volt, keveset evett, de amit megevett, annak kifogástalan jóízűnek kellett lenni" - írta róla Jókay Jolán, az író unokahúga. Az írás mellett Jókainak volt egy másik szenvedélye is, amely élete végéig kísérte őt: a konyha varázsa, amely iránt szinte minden érdekelte. Így született meg számos írása a régi magyar ételekről és konyhai eszközökről, a méhsör főzésének titkairól, a kávé pörköléséről, sőt a Kárpáthy Zoltánban még a svédasztal eredetéről is. Ennek megfelelően Komárom leghíresebb szülöttének bicentenáriumán egész évben a gasztronómia is kiemelt szerepet kap a rendezvények során - tette hozzá a város vezetője az egykori szülőház közelében.

Az emléktáblánál több más szervezettel együtt Keszegh Béla dél-komáromi kollégájával, Molnár Attila polgármesterrel közösen helyezte el az emlékezés virágait, majd a jubileumi ünnepségsorozat a református templomban folytatódott. A templom már csak azért is különleges helyszín volt e jeles alkalomra, hiszen Jókai Mór és családja sokszor megfordult itt, a család padját pedig emlékplakett jelöli.

Az esemény főszervezője, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület vezetője, Keszegh Margit is a beszédében kiemelte, hogy Jókai Mór mindig tisztelettel emlékezett nemcsak szeretett szülővárosára, hanem arra az istenházára is, ahol az őt megkeresztelő Csepi tiszteletest gyakran hallgatta, és amely ezelőtt száz évvel, 1925-ben is a centenáriumi megemlékezésnek a színhelye volt.

"Ez a templom Komárom városának egyik legszebb épülete, és a felszentelésekor, 1788-ban az akkori Magyarország második legnagyobb református temploma volt, melyet Jókai Mór egyik írása is megörökít, elmesélve a ma piros-fehér-zöld szalaggal díszbe öltöztetett Jókai-pad történetét" - mondta el az egyesület elnökasszonya.

Fazekas László emeritus püspök, a komáromi református gyülekezet lelkipásztora a megjelentekhez intézett beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Jókai Mór életének első lépései valójában e falak között indultak. Mint mondta, a család puritán református életmódja és hite végigkísérte őt életpályája során. "Még a legnehezebb időszakokban is az istenfélelem tartotta egyben, amely gyakran megjelenik műveiben és gondolkodásában" – emelte ki a tiszteletes. Hozzátette azt is, hogy a "nagy mesemondó" édesapja, Jókay József, miután Ógyalláról átköltözött, először a második padsor presbiteri helyét foglalta el, később pedig felesége, Pulay Mária számára megalkotta a híres családi padot.

A gazdag kulturális program keretében Szili Katalin, a magyar miniszterelnöki főtanácsadó, ünnepi beszédet mondott, melyben Jókai Mór életművét sokrétűen elemezte. Szili kiemelte Jókai írói teljesítményeit, de nem mulasztotta el megemlíteni politikai pályafutását sem. A társadalmi problémákra adott kritikáit "váteszi" nézőpontból közelítette meg, hangsúlyozva, hogy ezek a megnyilvánulások mennyire előremutatóak voltak. A cikkíró, Vataščin szavaival élve, Szili a következőket fogalmazta meg: "Jókai művei és politikai aktivitása alapvetően hozzájárultak a magyar társadalom fejlődéséhez a feudális berendezkedésből a polgári demokrácia irányába. A nyelv és a kultúra gazdagításával, valamint a nemzeti eszme terjesztésével folyamatosan erősítette a nemzeti identitást és tudatot. Jókai emlékének legfontosabb üzenete pedig az, hogy ennek megőrzése mindannyiunk közös felelőssége."

Az Új Szó munkatársa a folytatásban arról is beszámolt, hogy a nap folyamán, több helyszínen "irodalmi kommandókra" is sor került és ugyanitt tesz említést a már szóbahozott, minden komáromi templomtoronyból egyszerre felcsendülő harangzúgásról. Mint írja, "az ÉS Polgári Társulás az iskolákban és a belvárosban is az íróról szóló novellákat és anekdotákat adtak elő az embereknek. Pontban délután négy órakor pedig egyszerre szólaltak meg a komáromi templomok harangjai a 200. születésnap és az évforduló tiszteletére."

Ezt követően tudjuk meg, hogy az emlékév nyitányaként a Zichy-palotában két részből álló Jókai-emlékkiállítást is bemutatott a Duna Menti Múzeum. Ezekről a következőket mondja el Vataščin:

A komáromi Jókai-kultusz első jelentős eseményeit 1881-től egészen 1937-ig öleli fel a kiállítás. Az anyag gazdag történelmi és képzőművészeti gyűjteményből származó plakátok, kisnyomtatványok, műalkotások, fényképek és eredeti kéziratok révén tárja elénk a témát. Külön érdekesség, hogy néhány darabot a nagyközönség most láthat először. A kiállításon megcsodálhatjuk Jókai személyes tárgyait is, például egy elegáns úti toll- és tintatartót, valamint a saját kezével faragott sétapálcáját.

A tárgyakat izgalmasan kiegészíti Samarjay Károly 1879-es útinaplója, amelyben a híres író, Jókai Mór társaságában fedezték fel a felső-magyarországi tájakat. Ez a napló a DMM Jókai-gyűjteményének legújabb ékköve, amely nemrégiben ajándékozás keretében került a múzeum falai közé. A kiállítás második szegmense Porpáczy Zoltán lenyűgöző plakátkiállítása, ahol a 33 műalkotás mindegyike egy-egy Jókai-műből merített idézetet elevenít meg.

Elérkeztünk a Jókai emlékév kezdetének egy olyan kulcsfontosságú pillanatához, amelyet különösen fontos kiemelni. Ez a mozzanat egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a felvidéki magyar párt, a Magyar Szövetség választott képviselői elkötelezetten és eredményesen igyekeztek megóvni a rájuk bízott kulturális örökséget. Komáromban nem csupán Jókai emlékét tudták méltó módon megőrizni, hanem a város és a környék más, magyar szempontból értékes hagyományait is sikerült hangsúlyozniuk.

Ez a fejlemény jól tükrözi az esemény jelentőségét: a február 18-án esedékes Jókai-megemlékezések alkalmából a Magyar Szövetség nyitrai képviselői, valamint Gubík László pártelnök egy sajtótájékoztatót tartottak a Duna Menti Múzeum felújított főépületén, a Kultúrpalotánál. A párt megyei frakciója közreműködésével a felújításra körülbelül 1,4 millió eurót sikerült összegyűjteni, amely lehetővé tette a helyszín újjávarázsolását. Továbbá, a magyar párt megyei vezetőinek erőfeszítései révén hazai forrásból a tervezett új állandó kiállítás megvalósításához is sikerült előteremteni a szükséges anyagiakat.

Ezért nem meglepő, hogy Orosz Örs megyei képviselő beszédében érződött az elégedettség és a büszkeség. A múzeum előtti Jókai-szobornál elmondott szavai különösen figyelemre méltóak voltak. A leglényegesebb pontokat Vataščin Péter is rögzítette, és az ő cikkéből szeretnék most néhány részletet kiemelni:

"A Kultúrpalotáért való felelősség nem csupán a komáromiak vállát nyomja, hanem a Magyar Szövetség egész közössége is érzékeli ezt a kötelezettséget." Külön köszönetét fejezte ki a múzeum munkatársainak, akik a felújítási időszak alatt ügyesen megoldották a tárlatok és gyűjtemények átköltöztetését. A beruházás kapcsán hangsúlyozta, hogy "ez a projekt a szülőföldünkön a saját adónk visszaforgatásával valósulhatott meg, anélkül, hogy a már sokszor természetesnek tűnő magyarországi támogatásokra támaszkodnánk."

A sajtótájékoztatón Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke kiemelte, hogy az utolsó négy év során folyamatosan korszerűsítették a komáromi kulturális intézmények legfontosabb, történelmi jelentőségű részeit, amelyekre összesen körülbelül 3,2 millió eurót költöttek. Véleménye szerint ezek a fejlesztések és más hasonló projektek azért valósulhattak meg, mert Nyitrán már nyolc és fél éve erős képviselet áll a régió szolgálatába.

A Kultúrpalota falain belül elsőként Vincze Máté, a budapesti Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára, aki a közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felel, üdvözölte a sajtó képviselőit. Beszédében hangsúlyozta, hogy a közeljövőben a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár is fontos szerepet tölthet be a Duna Menti Múzeum megújulási folyamatában.

Utána Gubík László pártelnök mintegy a "lényeget összefoglalva" elmondta, szükség van példaképekre: "Jókai Mór pedig nemcsak egy egyszerű komáromi hős, hanem világsztár volt. Nem sok ilyen hőse és ikonja van a magyar történelemnek és irodalomnak" - állapította meg. Másodsorban annak örült, hogy "önerőből" sikerült felújítani a Kultúrpalotát - azonban egyben örül Magyarország folyamatos és sokrétű támogatásának is. Harmadrészt pedig "a párt megyei képviseletét dicsérte, amely szerinte egyben bizonyítékot jelent a magyar etnikai politizálás nélkülözhetetlenségére is."

Az emléknap zárásaként a Kultúrpalota előtt álló Jókai-szobornál gyűlt össze a közönség. Az esemény keretében nem csupán a megemlékezés virágait helyezték el, hanem egy különleges virtuális projekcióval életre keltették az író legendás alakját is. Jókai Mór, a jövő század regényének egy lebilincselő részletét olvasta fel, ezzel varázsolva varázslatos atmoszférát a rendezvényhez.