Ilyenek voltak az első konklávék: a bíborosok feje fölött még a tetőt is lebontották, hogy szigorúbb körülmények között, éhségre ítélve hozzák meg döntéseiket.

A pápaválasztást rengeteg rejtély övezi, ami nem csoda: egy kétezer éve indult hagyományról van szó. Igaz, az évek során sokat változott, sőt, maga a konklávé kifejezés sem egyidős a pápaválasztással, csak a 13. századtól beszélhetünk arról, hogy a bíborosok bezárkóznak egészen addig (maga a szó is innen ered, "cum clave" - kulcsra zárt), amíg nem döntenek az új pápáról. Az első ilyen esetről 1216-ból tudunk, akkor III. Ince halála után a kardinálisokat a saját biztonságuk érdekében zárták be a perugiai pápai palotába, mivel félő volt, hogy az eredményre váró feltüzelt tömeg kifosztja az épületet.

25 évre rá már egészen más funkciója volt a bezárásnak. Nem tudtak dönteni a bíborosok, egy szenátor, Matteo Orsini pedig így próbálta őket noszogatni. Összesen hatvan napig tartott a 10 bíboros tanácskozása, majd miután az egyikük elhunyt, megválasztották IV. Cölesztint, aki 17 nappal később halt meg. Úgy tartják a szakértők, hogy utóbbi megválasztása volt az első konklávé.

A két hónapos tanácskozás igazán hosszú időtartamnak tűnik, ám mindez eltörpül amellett, hogy 1268 decembere és 1271 szeptembere között a katolikus egyház 1005 napon át vezető nélkül maradt. Ez a három év a történelem egyik leghosszabb pápaválságának számít.