Vilniusban felfedezték a Jagelló- és Habsburg-házak királyi kincseinek lenyűgöző tárgyait.
Felfedezésre kerültek a Jagelló- és Habsburg-ház királyi aranykincsei a vilniusi Szent Szaniszló és Szent László székesegyház kriptájában. A 15. és 16. századra datálható koronákat sosem viselték a királyok életük során; ezeket kifejezetten a temetési ceremóniákhoz készítették. Vydas Dolinskas, a litván nemzeti múzeum vezetője úgy véli, hogy a gyűrűk esetleg az uralkodók mindennapi viseletének is részét képezhették.
A leletben három különleges korona került elő, amelyek Sándor lengyel királyhoz (II. Ulászló magyar király testvéréhez), Habsburg Erzsébet osztrák főhercegnőhöz, aki egyben lengyel királyné is volt (Sándor édesanyja, I. Ferdinánd magyar király leánya), valamint Radziwiłł Barbarához, szintén lengyel királynéhoz kapcsolódnak. Ezen értékes koronák mellett a rejtekhelyről további különleges tárgyak is előkerültek: három nyaklánc, egy gyönyörű medál, négy gyűrű, három tábla, egy impozáns jogar és egy szimbolikus országalma.
A kincsek felfedezése 1931-re nyúlik vissza, amikor is a székesegyház kriptájában rejtőző titkok napvilágra kerültek. Egy áradás következtében a templomot elöntötte a víz, és ekkor bukkantak rá a három előkelőség szarkofágjára. Ezt követően a megtalált tárgyakat kiállították, ám a második világháború kitörése miatt nem sokáig élvezhették a nyilvánosságot. Pár nappal a háború kezdetét követően újságpapírba csomagolták őket, és elrejtették, hogy megóvják őket a háborús viszontagságoktól. Ezzel egy időben a templom áldoztató kehelygyűjteményét is elrejtették, amelyre végül 1985-ben bukkantak rá, de a felfedezést egészen 1991-ig titokban tartották. A kelyheket és az ékszereket szintén újságpapírba csomagolták, a papíron szereplő dátum szerint 1939. szeptember 7-én.
Saulius Poderis régész-restaurátor szerint az ékszerek hamarabb is előkerülhettek volna, ha rá hallgatnak, ugyanis ő már tíz éve megmondta, hogy hol vannak, de sem az egyházi elöljárók, sem az örökségvédelmi hivatal munkatársai nem foglalkoztak a bejelentéssel, állítólag azért, mert Poderis illegális műkincs-kereskedelemben vett részt, ezért nem voltak hajlandók szóba állni vele.
Dolinskas szerint örömteli, hogy a leletek előkerültek, de aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy 90 év után ismét háborús időkben fedezték fel őket újra. A múzeumigazgató szerint ennek ellenére az egyházmegye elöljárói, akik nem értesítették a műemlékvédelmet a kincsek kiemelésekor, jól tették, hogy nyilvánosságra hozták a felfedezést, ugyanis szerinte egyesek "túl közel" kerültek a kincsekhez, a nyilvánosság pedig gondoskodik majd a védelmükről. Az egyházmegye január 8-án elismerte, hogy hibáztak, amikor örökségvédelmi szakember jelenléte nélkül nyitották fel a rejtekhelyet.
Gintaras Grušas érsek véleménye szerint a koronát és a hozzá tartozó egyéb tárgyakat először restaurálják, majd kiállítják. A kiállítás helyszínéről azonban még nem született döntés. Dlinskas úgy véli, hogy a nemzeti múzeumban lenne a legjobb a helyük, míg Rita Pauliukevičiūtė, az egyháztörténeti múzeum vezetője azt javasolja, hogy inkább a királyi mauzóleumban helyezzék el őket.
