Kavakami Mieko, a neves japán író, arra hívja fel a figyelmet, hogy Jennifer Lawrence beszédstílusa hasonló az oszakaiak japán nyelvhasználatához. Érdemes megfigyelni, hogy Lawrence hogyan alkalmazza a ritmust és a hangsúlyokat angolul, hiszen ezek a nyel
Kavakami Mieko, Az éj szerelmesei című regény japán alkotója, a közelmúltban Budapestre látogatva osztotta meg gondolatait a női szerepekről az irodalomban. Kiemelte, hogy ma már nem szokatlan, ha az írók a nőket csupán tárgyként kezelik műveikben; a szingliként való gyerekvállalás pedig már nem számít szégyennek. Ennek ellenére a férfiak továbbra is dominálják a döntéshozatali folyamatokat. Kavakami maga feministának vallja magát, azonban nem tekinti magát feminista írónak.
A "Végtelenül magányosak Az éj szerelmesei" című regény szereplőinek magányérzése rendkívül mély és sokrétű, amely nemcsak a karakterek életét határozza meg, hanem rávilágít a mai japán társadalom szociális dinamikáira is. Japánban a magányosság egyre elterjedtebbé válik, különösen a fiatalok és az idősebb generációk körében. A modern életstílus, a munkahelyi stressz, valamint a digitális kommunikáció térnyerése paradox módon sok embert elszigetel. A hagyományos családi struktúrák felbomlása és a közösségi kapcsolatok gyengülése hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen érezhetik magukat elhagyatottnak. A "hikikomori" jelenség, vagyis a társadalomból való visszahúzódás, jól példázza ezt a jelenséget: sok fiatal inkább bezárkózik a saját szobájába, mintsem hogy kapcsolatokat építsen ki. Ez a magány nem csupán érzelmi, hanem gyakran társadalmi problémákkal is párosul, mint például a mentális egészségi zavarok növekedése. Az emberek sokszor küzdenek a belső feszültségeikkel, miközben a társadalom elvárásainak próbálnak megfelelni. A "Végtelenül magányosak Az éj szerelmesei" szereplői tehát nemcsak egyéni tragédiákat élnek át, hanem egy olyan kollektív érzést is tükröznek, amely a mai japán társadalom sokak számára ismerős valósága. A magányosság tehát egy komoly téma, amely rávilágít a kapcsolatok fontosságára és arra, hogy mennyire szükség van a közösségre és a támogatásra a modern világban.
A történet Tokió szívében bontakozik ki, ahol a japánok gyakran keresik önmaguk megvalósításának lehetőségét. A város vibráló élete folyamatosan pörög, az emberek hajlamosak elmerülni a saját világukban, miközben egymástól távol, de egymáshoz mérten élik mindennapjaikat. A gyengeségeik kifejezése tabu, hiszen a társadalom elvárásai között kell helytállniuk. Olyan sajátos tokiói magány jellemzi ezt a helyet, amelyben a sokaság ellenére is képesek vagyunk eltévedni a saját érzéseinkben. Ezzel szemben a vidéki élet más értékeket hordoz. Ott a családi kötelékek szorosabbak, a hagyományos családmodell dominál, ahol az egyén helyett a közösség, a nagyszülők és az elsőszülött fiú státusza kerül a középpontba. A vidéki magány is jelen van, csupán más formában: itt az emberek nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is távolságot tartanak, hiszen a személyes identitás háttérbe szorul a családi elvárások és hagyományok mellett. A magány itt nem a néptömegben, hanem a szeretet és a felelősség terhe alatt bontakozik ki.
A történetet áthatja a fény, a "ragyogó éjszakai fény", a "hófehéren fénylő hold", az "aranyszínben tükröződő lámpafény" mint motívum. Miért fontos önnek a világosság? Segít elviselni a magányt?
Sokan merülnek el a kérdés rejtelmeiben, és számos filozófiai valamint tudományos elmélet született, de a lényegét még senki sem tudta igazán megragadni. A nappali fény mindent felfed, ami megnyugtató, ugyanakkor ijesztő is lehet, ha túl mélyen átlátunk egyes dolgok természetén. Az éjszaka viszont, a sötétség birodalmában, még egy lépést sem merünk tenni, ha nincs ott egy kis fény, ami irányt mutat számunkra.
