Rejtélyes népdalokban pulzál a törzsi ritmus, mintha a gépdob szíve dobogna.

A Дeva néven ismert Takács Dorina művészi világában a népzene és az elektronika izgalmas fúzióját fedezhetjük fel. Minden új szerzeményével határokat feszeget, és az elemek kreatív összekapcsolására törekszik. Legújabb nagylemeze, az Avar, egy varázslatosan sötét, mégis lenyűgöző atmoszférát teremt, amely meghív minket, hogy elmerüljünk ebben az egyedi zenei univerzumban.

Bár Takács Dorina zenei pályafutása mindössze szűk öt éve indult, a fiatal dalszerzőnek nem kellett sok idő, hogy a legizgalmasabb hazai előadók között tartsák számon. 2020 márciusában a 777 című dalával alapozta meg későbbi sikerét: akkor még az elektronika és a magyar népzenei motívumkészletből építkező folk műfaji párosításából inkább előbbi dominált.

A zenei eszköztár innovatív kihasználásával már a kezdetektől fogva kiemelkedett: a sound design megoldások, a downtempo ritmusok és a minimalista dalstruktúrák szervesen kapcsolódtak a többszólamú, népi ihletésű énekhez. Érdekesség, hogy a dallam és a szöveg "alapanyaga" Bartók Béla nevéhez fűződik, aki a 20. század elején rögzítette ezeket az Ipolyság környékén.

Ezt követően Дeva lépésről lépésre haladt a kísérletezés mezsgyéin (Hyacynth), kitérőt téve az angol nyelvű dalszerzés felé (Unglitched) is, mígnem 2022-ben kézhez kaptuk a Csillag című első nagylemezt.

Az időnként felbukkanó - és olykor már túlzsúfoltnak tűnő - népdal-újraértelmezési próbálkozások között kiemelkednek a lenyűgöző zenei kompozíciók, mint például a „Libben” című dal, amely nem csupán a hagyományos elemeket ötvözi, hanem új irányokat is felfedez. A dalszerkezetek egyre összetettebbé válnak, és a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kapnak az akusztikus hangszerek. Ezzel párhuzamosan a koncepció fokozatosan az art pop felé is elmozdul, miközben a népzene még inkább dominálja a zenei palettát.

Így talált otthonra a dalszerző a folktronica világában, és lett az egyik legkiemelkedőbb fiatal tehetség az utolsó három év során. E közben megkapta az Eurosonic Fesztivál Music Moves Europe díját, valamint közreműködött a Kossuth-díjas népdalénekes, Lovász Irén új lemezén. Végül pedig megjelent második albuma, az Avar, amely újabb mérföldkővé vált pályafutásában.

A dalsor két korábbi tételét már ismerhetjük (Odú, 11 - Két szál), amelyek tavaly egyenként jelentek meg single formájában. Az Avaron azonban még nyolc új kompozíció vár felfedezésre, amelyek között találunk saját írásokat és népdalfeldolgozásokat is. Az album különlegessége Zahár Fanni fuvolajátéka, míg Gozlán Fatima neyen (nádsíp) és derbukán (dob) varázsol, Lantos Zoltán pedig hegedűjével színesíti a hangzást. A felvételek Takács Dorina otthonában berendezett stúdiójában készültek.

Egy nagylemez hallgatása során a felvételek minősége gyakran nem az elsődleges szempont, amikor először találkozunk a zenével. Csak a sokadik alkalommal kezdjük el igazán észrevenni, hogy milyen hatással van ránk a hangzás - persze, ha egyáltalán figyelmet szentelünk ennek. Kivételt képeznek azok a pillanatok, amikor valami komoly hiányosságra bukkanunk, vagy ritkábban, amikor egy különleges zenei megoldásra akadunk, amely szervesen illeszkedik az album koncepciójába.

Általában akkor kezdünk el a felvételek minőségéről beszélni, amikor valami komoly hiba lép fel, míg a ténylegesen jó hangzás olyan evidens számunkra, hogy szinte észre sem vesszük. Az Avar album viszont annyira kiválóan sikerült, hogy már az első hallgatás alkalmával is minden figyelmünket leköti. Természetesen nem állítjuk, hogy otthon ne lehetne olyan technikai berendezéseket összeállítani, amelyek képesek ezt a szintet megugrani, de fontos hangsúlyozni, hogy a siker nem csupán a felszerelés minőségén múlik.

DÉva tehetsége ezen a területen kétségtelenül kivételes, minden dal minden részlete tökéletes harmóniában áll. A sample-ök és szintetizátorhangzások mesteri alkalmazása már korábban is felhívta magára a figyelmet, akárcsak az énekhangjával végzett lenyűgöző bravúrok, amelyeket már említettünk. Az Avaron azonban új dimenziókat nyitott, különösen a nádsíp hangzásának (mint például a Folyóban) és a zörejek, háttértextúrák kreatív felhasználásával, amelyek révén valódi varázslatot teremtett a dalszerző. Valószínű, hogy ebben a munkában jelentős támogatást nyújtott a kiadványt gondozó Move Gently Records vezetője, a Žagarból ismert és a lemezen is közreműködő Zságer Balázs.

Ha egy kicsit távolabbról tekintünk az összképre, és a hangok szövetének felfedezése mellett elmerülünk a tartalom mélységeiben, már a nyitódallam (Sárkány) során felfedezhetjük az album központi koncepcióit. A spirituális elemek és a természeti képek gazdagítása továbbra is jellemző. Noha a Csillag sem volt kifejezetten "vidám" alkotás,

Nem kifejezetten vészjósló az album egésze. Mégis az ősi(nek ható) dallamok és a népdalokból ismerős archetípusok, motívumok, fordulatok kísérteties elegyet alkotnak. Talán épp a folk és a modern zenei eszközök sajátos egymás mellé helyezése, összefonása az, ami ezt kiváltja: minél vastagabban szedettek a népi motívumok, annál több mélységet kapnak az elektronikus zenéből kölcsönzött fogások.

Szemléletes példa erre a 11 - Két szál című dal. A kortárs könnyűzenében lépten-nyomon előforduló pulzálás, a jól felismerhető elektronikus dobhangok kölcsönhatásba lépnek a gyermekdalként is aposztrofált Két szál pünkösdrózsa dallamvezetésével. A dobok gépi ritmusa törzsi lüktetéssé válik, a népi rigmus pedig fatalista szerelmi igézet alakját ölti ebben a környezetben.

A szóban forgó, borzongató atmoszféra keretein belül a korábban csupán háttérben megbúvó melankólia a Hiába című dal révén válik a hangulat meghatározó elemévé – ezzel egyúttal az album legkiemelkedőbb számává is. A két erdélyi népdalból szőtt kompozíció igazi különlegessége a visszafelé játszott ének, amelyet a hullámzó, kórusra emlékeztető vokális háttérszólamok, valamint a színes zörejek és a dalközépi kiállás feszültségkeltő ereje ötvöz. Mindez együtt alkotja a dal középpontját, ami igazán emlékezetessé teszi a hallgató számára.

Az Avar egy biztos következő lépést jelent Дeva karrierjében: kockázatvállalás helyett inkább a dalszerző zenei világának részletesebb kimunkálását, a már előzőekben jól eltalált tematika továbbfűzését hallhatjuk.

Azaz nem a hangszerhasználat, a dalstruktúrák vagy épp a stílus szintjén érdemes újdonságot keresnünk benne, hanem főleg a hangulati regiszterekben: a Csillaghoz képest egységesebbnek, némileg komorabbnak, egyben komolyabbnak is mutatkozik az album. Ezzel az érzelmi finomhangolással pedig Takács Dorinának megint sikerült újabb rétegeit felfednie és egyedi keretbe helyeznie hangzó hagyatékunkat.