Meddig díszíti a Halottak napi virág a mi emlékeinket?
A mexikói Halottak napjának varázsa elképzelhetetlen a cempasúchil élénk narancssárga világítása nélkül. Ez a gyönyörű virág évszázadok óta szerves része az ünnepi hagyományoknak, formálva a kultúra szellemét és atmoszféráját. Míg a világ más tájain egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a hagyományos mexikói termőhelyeken sajnos komoly kihívásokkal néz szembe.
Egyre több gazdaság számol be arról, hogy a szélsőséges időjárás és a város terjeszkedése alapjaiban írja át a termesztési lehetőségeket.
A Tagetes erecta több mint virág, szakrális szimbólum, amely az azték hagyományok óta vezeti a lelkeket az oltárakhoz. Mexikóváros külvárosában, Xochimilco csatornarendszerében ugyanolyan fontos része a helyi identitásnak, mint a csinampákon folyó gazdálkodás. A helyi gazdák számára a Halottak napi szezon a legjelentősebb bevételi forrás, így minden terméskiesés közvetlen megélhetési kockázat.
Az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak a váratlanul lecsapó esőzések és a hosszúra nyúló száraz időszakok, amelyek drámaian megváltoztatják a megszokott termesztési ciklusokat. A gazdák tapasztalatai alapján olyan helyek is akadtak, ahol a 2025-ös szezonban az extrém csapadék és az áradások következtében 30-50%-os terméskiesést szenvedtek el.
Amikor a gyökérzónában állandó víz áll a talajban, a cempasúchil növény gyors rothadásnak indulhat, ami súlyos következményekkel járhat, akár a teljes ültetvény elpusztulásához is vezethet. Az ilyen évek során a növényvédelmi kockázatok és a kapcsolódó költségek drámaian megnövekednek.
Xochimilco úszó kertjei, amelyek egykor bőséges és kiegyensúlyozott termelést biztosítottak, ma már sokkal kevésbé képesek ellenállni a város terjeszkedéséből és a vízrendszerek átalakulásából fakadó nyomásnak.
A hagyományos vízgazdálkodási rendszerek elvesztése gyorsan destabilizálhatja egy egész régió mezőgazdasági helyzetét. Ezek a földek szoros kapcsolatban állnak a vízkészletekkel, ugyanakkor különösen érzékenyek a túlzott csapadékra, így a klímaváltozás kettős fenyegetést jelent számukra. Nem meglepő, hogy egyre több gazdálkodónak kell alternatív növényfajtákra váltania, vagy akár teljesen új tevékenységeket keresnie.
Fontos, hogy világosan elválasszuk egymástól a növény fajszintű fennmaradását és a tradicionális mexikói termesztés jövőjét. A cempasúchil, más néven mexikói körömvirág, globálisan nem veszélyeztetett faj, mivel számos országban termesztik, és mögötte jelentős nemesítési programok állnak, amelyek biztosítják a fajták sokszínűségét és a fenntartható termelést.
A fenyegetés leginkább kulturális és gazdasági dimenziókból érkezik. Elveszhetnek azok a termelési struktúrák, amelyek a virágot olyan formába öntötték, ahogyan ma ismerjük. A fenntartható vízgazdálkodás, a rezisztens fajták kutatása, valamint a helyi termelők támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy ez az ikonikus növény továbbra is a mexikói kultúra élő szimbóluma maradhasson.
