Felfedték a hosszú évek óta rejtélyes tapsolás titkát a leszállás után – Spabook

Szinte mindenki, aki már repülőgépen utazott, szembesült e különös jelenséggel: a gép kerekei érintik a kifutót, a hajtóművek fokozatosan lelassulnak, és a kabin egyik sarkából hirtelen felhangzik a taps, amely mint egy vírus, gyorsan átterjed a többi utasra is. Máskor viszont csönd honol, csak a biztonsági övek kattanása tör meg a csendet. De mi is rejlik a taps mögött, és miért különbözik ennyire a szokás globálisan?

A Wizz Air egy átfogó nemzetközi kutatás keretében 4500 utas és 150 légiutas-kísérő véleményét gyűjtötte össze, hogy felfedje a tapsolási szokások mögött meghúzódó motivációkat. Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a tapsolás leginkább a közép-kelet-európai nyaralójáratokra jellemző. A magyar, bolgár és román utasok körében a tapsolás aránya 45-48 százalék, míg a brit, svájci és szerb utasok esetében ez az arány alig haladja meg a 30 százalékot. A különbözőség egyik magyarázata, hogy a kontinens keleti részéről induló járatokon gyakran találkozhatunk olyan utasokkal, akik ritkán, vagy akár életükben először repülnek, ami fokozza az élményt és a tapsolás iránti hajlandóságot.

A legtöbben a biztonságos megérkezés feletti megkönnyebbülést és a személyzet iránti hálát jelölik meg indokként.

Kelet-Közép-Európában a legfőbb indok a biztonságos landolás, amely a válaszadók 38 százalékának véleménye szerint a legfontosabb. Ezzel szemben Nyugat-Európában a személyzet munkájának elismerése dominál, hiszen itt a válaszadók 28 százaléka ezt emeli ki első helyen. Emellett a "konform taps" jelensége is jelen van, ahol az utasok csupán a tömeg hatására kezdik el tapsolni - ez körülbelül minden ötödik utasra jellemző világszerte.

A számokból kiderült az is, hogy összességében az utasok 55 százaléka tapsol, és meglepő módon a legfiatalabbak, a 18-24 évesek a legaktívabbak ebben (64 százalék). A középkorosztály és az idősebbek között kisebb a különbség, így az életkor önmagában nem magyarázza a jelenséget.

A légiutas-kísérők tapasztalatai is világosan mutatják, mennyire fontos a konformitás egy repülőút során. Gyakran tapasztalják, hogy rendkívüli helyzetek, mint például erősebb turbulencia vagy technikai problémák megoldása után, az utasok lelkes tapsolásba kezdenek. Azonban a személyzet megfigyelései alapján ez a szokás fokozatosan háttérbe szorul; a légiutas-kísérők kétharmada úgy véli, hogy manapság már ritkábban fordul elő, mint korábban. Különösen a román, albán és olasz utasok körében figyelhető meg a legnagyobb lelkesedés, amikor a tapsról van szó.

"A taps a landolás után sokaknál egyfajta kollektív megkönnyebbülés, ami egyszerre fejezi ki a hála érzését és a kontroll visszanyerését egy olyan helyzet után, ahol más kezében volt az irányítás. A pszichénk imádja az apró rituálékat, főleg, ha azok biztonságérzetet és közösségi élményt is adnak - márpedig néha egy taps pont ilyen kis mikroünnep."

Úgy fest, hogy ez a jelenség leginkább a kultúra, a személyes érzések és a pillanatnyi hangulat összefonódásából ered. Azoknak, akik tapsolnak, ez egy apró ünnepség, míg a csendben maradók talán éppen így élik meg a helyzetet, számukra ez a belső megérkezés kifejezésének sajátos módja.