"Mi történik, ha...?"
Ne időzzünk túl sokáig sem az "mi lett volna, ha...?" kérdésnél, sem pedig a már megtörtént események miértjeinél, mert az emberiség évszázadok óta tudja, hogy a történelem saját logikája szerint tekeredik. Az események láncolatát két, egymás mellé helyezett hang/betű irányítja, és az emberi akaratnak ebben a játékban nem jut szerep. H és A, összekapcsolva: 'ha'. Együtt alkotnak egy kötőszót, amelynek ereje meglepő bonyodalmakat képes generálni. Ha megfordítjuk őket ('ah'), máris más jelentést kapunk, amit a 'rejtett logika' irányít. Egyetlen példa, mint például: "Ah! lágyan kél az esti szél / Milford-öböl felé...", világosan mutatja, hogy nem érdemes ezen filozofálni. Így rendeltetett, és így van rendjén. Ha másként kellett volna történnie, akkor úgy is lett volna. Blaise Pascal már négyszáz évvel ezelőtt megfogalmazta ezt a gondolatot, amikor azt mondta: "Ha Kleopátra orra rövidebb lett volna, az emberiség történelme is másképp alakul." Ezzel utalt arra, hogy az egyiptomi szépség miként vonzotta magához Róma három uralkodóját, és milyen hatással volt a történelem alakulására.
Visszalapozván, a Nagykönyvben egy másik klasszikusra bukkanunk: "Ha most történik: nem ezután. Ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor." (Shakespeare: Hamlet.) Ártatlannak tűnő szócska, ám éppoly szigorú tud lenni, mint a 'de'. Utasításokba vagy törvényekbe beférkőzve is meg tudja kavarni a dolgokat; pl. ha teljesül egy föltétel, annak jó vagy rossz következményei is lehetnek: jutalom, ill. büntetés. "Ha megvan a lecke, lemehetsz focizni." "Ha kritizálod a párt politikáját, akkor megtorlásra számíthatsz."
A 2019-ben elindult huncut vírus milliónyi áldozatot szedő világjárvánnyá alakult, nagyobbacska pánik kíséretében. Holott az efféle pandémiáknak közel azonos forgatókönyvük van, s a "mi lesz" kérdésre adható választ évszázadok tapasztalata adta meg: lesz aki túléli, s lesz, aki nem. Ha sikerül rövid idő alatt megfelelő gyógymódot találni, akkor kevesebben, ha nem, akkor többen. De olyasmivel hitegetni a népet, hogy "mindenkit meggyógyítunk", nem egyéb ordas hazugságnál. Sem a száraz teveszaron guggoló sámánok, sem a belvárosi grundokon felnőtt ficsúrok nem képesek kézrátéttel vagy varázsigékkel meggyógyítani a vírus áldozatait...
A szóban forgó kötőszó nem csupán tragédiák, hanem apróbb, jelentéktelen események sorát is irányíthatja. Gondoljunk csak arra, hogy Eissberg, ha tudta volna, hogy a Titanicot a kapitány egy másik, biztonságosabb útvonalra terelheti, talán a hajó nem süllyed el. Hasonlóképpen, a csongorádi kisbíró hirdetménye sem kellett volna, hogy egy verébfióka életébe kerüljön: "Ha eső nem lesz, a Bivalyréten szombaton vásár lesz. Ha eső lesz, a vásár elmarad." De van egy másik történetem is, amely sokkal furcsábban zárult volna, ha nem találják meg a megfelelő kiutat. 1989-ben még két gyufagyár üzemelt az országban, azonban a kilencvenes évek elején, egy tollvonással mindkettőt bezárták. Az emberek pedig ott álltak, tanácstalanul: "mi lesz most, ha nincs mivel tüzet gyújtani, és a malac sem kapja meg a főtt ételt?" Megértem, hogy a kapitalista rendszerben csak világszínvonalú termékekkel lehet boldogulni, de a hazai gyufa sem volt annyira rossz. Megszoktuk, hogy a gyufák fele nem működik, ezért mindig kettőt húztunk ki a dobozból. Ám, ha a szomszédnak csak a harmadik gyufája gyulladt meg, mi jócskán verte őket. Ha az illetékes elvtárs nem találja ki a megoldást, talán még most is ott állnánk az utcán, és kérdezgetnénk az arra járóktól: "n-ai un foc?". De megoldották a problémát: ma már csak importgyufát lehet kapni. A kedvencem egy kék doboz, amelynek hátoldalán egy novella bújik meg, amit csak nagyítóval tudsz elolvasni: "Környezetbarát gyufa, gyorsan növő nyárfából / jegyenyéből. Rákkeltő anyagot nem tartalmaz. Gyermekek kezébe nem kerülhet. A testtől távolodó irányba gyújtsa meg." Valóban megéri ezt a külföldről behozott terméket; és ki tudja, talán a felvett kölcsönöket is vissza kell majd fizetnie valakinek, ha marad még itthon valaki, és ha még lesz miből.
De mi lesz akkor, ha nincs 'ha'? Nincs rá válasz, mint annyi más kérdésre sem. De itt van a témához leginkább illő vers. "Hé, nagyurak: sok rossz fehér ököl. / Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe / Rettenetes, nagy dühvel özönöl? // Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? / Rablóváraitokból merre fut / Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel / Lecsukjuk a kaput?" Ezt Ady Bandi 1908-ban kérdezte meg, de maradék életében (1919. jan. 27-én halt meg) csak kevés választ kapott. A 'nagy háború' és Lenin uralomra kerülése még belefért, de a Magyar Tanácsköztársaság és a trianoni béke már nem. Nem baj, 2027-ben lesz a születésének a 150. évfordulója, s addig csak kerül egy másik táltos, aki a Mesterkélt Intelligencián elküldi neki a választ a fenti kérdésekre. (Nota bene: Ady önmagát "táltosok átkos sarjának" nevezte, merthogy a legenda szerint a hat ujjal születő gyermekeket táltosnak tartották.)
Akár tetszik, akár nem: a régi rómaiak már régóta megfogalmazták a kiszámíthatatlan jövő és az élet különös fordulatai iránti kíváncsiságukat (pedig még gyufájuk sem volt). "Sic fata tulerunt." Ennek a mondásnak a jelentése nem a 'székely leánka' kedvező sorsához kapcsolódik, sokkal inkább egy egyszerűbb igazságot hordoz: "így hozta a sors". Bakos szótára ehhez hozzáfűzi: "a megtörtént eseményekkel szemben el kell fogadnunk a helyzetet, mert ellenük úgysem tehetünk semmit". Ezt a gondolatot szombaton írom, a választási eredmények kihirdetése előtt, az olvasó viszont kedden találkozik vele - amikor már egy kis vigaszra van szüksége -, ezért ki is vágja és elteszi emlékbe. Assisi Szent Ferenc bővíti a latin mondás üzenetét: "Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam azt, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." Legyen így.
