Nofertiti varázsának titka abban rejlett, hogy ő nem csupán egy szépséges fáraóné volt, hanem egy igazi ikon, aki képes volt elbűvölni mindazokat, akik találkoztak vele. Szépsége nem csupán külső megjelenéséből fakadt, hanem abból a magabiztosságból és ka

Corneliát, a Gracchusok anyját, a római erények megtestesítőjeként tisztelték, aki a hagyományos női értékek szimbólumává vált.

A Kr. e. 14. század ókori Egyiptomának izgalmas időszaka volt, amikor Ehnaton fáraó radikális vallási reformokat vezetett be. Felesége, a rendkívül befolyásos Nofertiti, nem csupán férje mellett állt, hanem ambíciói révén előbb társuralkodóvá vált, majd Ehnaton halálát követően önállóan irányította a Nílus menti birodalmat. Nofertiti emlékét nem csupán politikai szerepe, hanem a világörökség részét képező, legendásan gyönyörű mellszobra is megörökíti. E szobor a szépség és a hatalom szimbólumaként él a köztudatban, így a fáraónő neve örökre összefonódott Egyiptom fénykorával.

Bár a fáraónak több felesége is volt, Nofertiti mégis kiemelkedett a többiek közül. A történelmi feljegyzések alapján a két uralkodó között rendkívül szoros és intimebb kapcsolat alakult ki, amely a korabeli társadalomban meglehetősen szokatlan volt. Ezt a különleges köteléket jól tükrözik Ehnaton által Nofertitinek adott előkelő nevek és címek, mint például a "Kegyelmes Hölgy" és az "Édes Szerelmem", amelyek mély érzelmeket és tiszteletet sugallnak.

Nofertiti nem volt az a tipikus jámbor asszony, hiszen férjével, Ehnaton fáraóval együtt vezették be az Amarna-reformot, amely radikálisan megváltoztatta az egyiptomi vallási életet. Az embereket arra kényszerítették, hogy elhagyják a hagyományos isteneiket, és Aton, a napisten imádatát fogadják el új hitüknek. A régi templomokat, amelyek évszázadok óta a vallásos élet középpontját képezték, a hívek heves ellenállása ellenére kifosztották és lerombolták, így letartóztatva a múltat és megnyitva az utat egy új vallási rend előtt.

Nofertiti lenyűgöző mellszobra, amely a történelem egyik legismertebb és legcsodálatosabb műalkotása, Philip Pikart fotója révén kapott újabb figyelmet (Wikipédia / CC BY-SA 3.0). Ez a különleges szobor nemcsak a fáraók korának szépségét idézi fel, hanem a művészet és a kultúra örökségét is megtestesíti.

A feleség fontos szerepét jelzi az a számtalan művészeti alkotás is, melyen a fáraó mellett szerepel. Itt mindig előkelő módon ábrázolták, harci szekeret vezet vagy szétkergeti Egyiptom ellenségeit. Ennek ellenére semmit sem veszített női mivoltából, hiszen a kutatások mindig a korabeli szépségideál mintájaként festették le.

Nofertiti minden egyes ábrázolásán a jellegzetes, magas, lapos tetejű kék koronát viselte, amelyet állítólag saját elképzelései alapján tervezett. A fáraók hagyományosan a khepresh, vagyis a háborús fejdísz viselésére szánták, amikor harcba indultak. Királynőnk tehát tudatosan választotta ezt a koronát, amely nem csupán szépséget, hanem hatalmat és tekintélyt is sugárzott.

Uralkodásuk utolsó szakaszában a fáraó annyira eltávolodott a valóságtól, hogy nemcsak magát, hanem feleségét is isteni rangra emelte. Eltökélte, hogy minden alattvalójától elvárja, hogy így tekintsenek rájuk, mint a legfelsőbb hatalom megtestesítőire.

Ehnaton halálát követően a királynő egyeduralkodóként lépett a történelem színpadára, ezzel a leghatalmasabb ókori nők közé emelkedett. Egyiptom több ezer éves történetében mindössze öt nőnek volt lehetősége elérni a fáraói címet, és közülük ő volt a második, aki e figyelemre méltó pozíciót megszerezte.

Nofertiti és Ehnaton, a híres ókori egyiptomi fáraó pár, gyermekeikkel körülvéve éltek, ami lenyűgöző betekintést nyújt a fáraói család mindennapjaiba. A gyerekek jelenléte nemcsak a családi kötelékeket erősítette, hanem egyúttal a trónöröklés jövőjét is meghatározta. Ezt a történelmi pillanatot Gérard Ducher képei örökítették meg, amelyek révén a múlt e dicsőséges időszakának hangulata és a fáraói életmód varázsa elevenedik meg.

Nofertiti uralkodása alatt nem igazán akadt olyan esemény, ami különösebben lenyűgözte volna a kortársakat. Az egyiptomi arisztokrácia felháborodott, mivel a fáraó asszony külföldi férjre vágyott, ami az Új Birodalom időszakában precedens nélküli lépésnek számított. Nem meglepő, hogy ezt követően a neve szinte nyomtalanul eltűnt a történelem lapjairól, ami arra enged következtetni, hogy valószínűleg gyilkosság áldozatául esett.

Emléke azonban még mindig él, hiszen 1912-ben egy elismert német régészcsoport felfedezte Nofertiti lenyűgöző brüsztjét, amely egy királyi szobrász műhelyének romjai között rejtőzött Amarnában. A szobor így a berlini múzeum gyűjteményébe került, ahol hamarosan világszerte nagy hírnévre tett szert.

Adolf Hitlert különös büszkeség töltötte el a brüszt német kezekben lévő mellszoborral kapcsolatban, amelyet egyedülálló mesterműként és igazi kincsként emlegetett diskurzusai során. A Führer ennek birtoklásához olyannyira ragaszkodott, hogy még politikai előnyök érdekében sem volt hajlandó lemondani róla. Herman Göring felvetette, hogy a szobrot vissza kellene adni Egyiptomnak, ezzel jelentős diplomáciai profitot szerezve. Hitlert azonban szinte betegesen vonzotta a mellszobor, így a második világháború alatt német sóbányák mélyén rejtőzött, míg amerikai katonák végül rábukkantak, és visszaadták, de nem Egyiptomnak, hanem az újra megerősödő Németországnak. Jelenleg a mellszobor a német főváros, Berlin Neues Museumának büszkeségeként várja látogatóit.