Milyen legyen az új pápa? Várszegi Asztrik bencés szerzetes, pannonhalmi főapát gondolatai Az új pápa megválasztása mindig különleges és fontos esemény a katolikus egyház életében. Várszegi Asztrik bencés szerzetes, a pannonhalmi főapát mélyen átgondolt

Várszegi Asztrik, a bencés rend elkötelezett szerzetese, a nyugalmazott pannonhalmi főapát, méltóságteljes főcelebránsa volt annak a szentmisének, amelyet Jedlik Ányos bencés szerzetes, kutató és feltaláló születésének 225. évfordulója alkalmából tartottak. Beszédében a főapát mély tisztelettel idézte fel Jedlik életművét és hozzájárulását a tudományhoz, ugyanakkor kifejtette saját elképzeléseit arról, hogy milyen értékek és erények mentén kellene vezetnie az új pápának a katolikus egyházat.

Ha ma megkérdeznénk a bölcs és hosszú életet megélt Jedlik Ányos bencés szerzetest, tudóst és feltalálót, valószínűleg nem tagadná a tudás fontosságát, de hangsúlyozná, hogy testvérek, a valódi hitre van szükségünk – a húsvéti hitre! Mert bár környezetünk tele van jósággal és kedvességgel, valahol elvesztettük a hitünket. Hiányzik az érzékenységünk az Isten jelenlétére életünk során. Ezt a kapcsolatot kellene újra felélesztenünk a szívünkben, hogy mi magunk is boldogabbá válhassunk keresztény mivoltunk által, és ezt az örömöt, a belső szabadság érzését átadhassuk a minket körülvevő közösségnek.

Ez a téma most különösen időszerű, hiszen a világi struktúrák és az egyházi intézmények egyaránt komoly kihívásokkal néznek szembe. Ma délelőtt például egy televíziós interjú keretében egy órát töltöttem el, ami talán feleslegesnek tűnt. Ilyen helyzetekben az emberre ránehezedik a kényszer, hogy megfogalmazza véleményét arról, milyen irányba kellene haladnia az új pápának. Számomra a válasz egyértelmű volt, és Jedlik Ányos rendtársamra emlékezve osztottam meg gondolataimat.

Jézus Krisztus egyházának küldetése nem az, hogy szépeket, jókat és okosakat mondjon, hanem az, hogy a megélt és befogadott Isten szeretetét, a gyógyírt, hogy Isten szeret bennünket, tovább adjuk.

A katolikus egyháznak most, amikor tisztelettel emlékezik erre a mosolygós, szerető szívű öreg emberre, Ferenc pápára, akkor nincsen más vágya, mint hogy olyan jöjjön - fiatalabb vagy idősebb, nem ezen van a hangsúly -, aki ugyanezt a szeretetet, kisugárzást, ugyanezt a fényt, örömet és derűt legyen képes a mi derűtlen, örömtelen, sokszor nyomorgó, szegény világunkba belesugározni!"