Az Antarktisz jegének olvadása egyre gyorsabb ütemet ölt, ami a vulkánkitörések számának növekedését is magával hozhatja. Ahogy a jég mennyisége csökken, úgy a föld alatti magma nyomása is változik, ami újabb vulkáni aktivitásokat generálhat. Tehát, minél
Az Antarktisz jege alatt több mint száz vulkán szunnyad, és ha a jég olvadása csökkenti a rájuk nehezedő nyomást, az akár kitöréseket is előidézhet. Egy új tanulmány szerint ennek veszélye attól függ, milyen gyorsan veszíti el a jégtakaró a súlyát.
Az emberi tevékenység által generált felmelegedés egyre inkább felerősíti a természetes katasztrófák hatásait, legújabb példaként említhetjük a Los Angelesben dúló pusztító tűzvészt. Ezen kívül a globális felmelegedés következményeként úgy tűnik, hogy több vulkán is aktivitásra készülhet, hiszen az Antarktisz és Grönland hatalmas jégtakarói olyan óriási nyomást gyakorolnak a földkéregre, hogy az alatta lévő talaj jelentős mértékben összenyomódik. Érdekes módon, bizonyos területek még ma is emelkednek, miután több ezer évvel ezelőtt megszabadultak a gleccserek súlyától. Ezen hatalmas nyomás pedig befolyásolja a föld mélyében található magmakamrák viselkedését is, ahogy azt az IFLScience legfrissebb jelentése is hangsúlyozza.
Egy új tanulmány szerint azonban jobban meg kellene értenünk, milyen módon befolyásolja a vulkáni aktivitást a jégveszteség. A patagóniai jégtakaró visszahúzódása a legutóbbi jégkorszak végén a vulkanikus tevékenység megugrását idézte elő. Vajon a jelenlegi olvadás is hasonló következményekkel járhat? A Föld kérgében bekövetkező nyomásváltozás, legyen az csökkenés vagy növekedés repedéseket okozhat, amelyeken keresztül a magma a felszínre törhet, különösen sekélyebb kamrák esetén. Ráadásul, ha a lefelé irányuló nyomás egy bizonyos szint alá csökken, a magmában oldott víz és szén-dioxid buborékokat képez, növelve a kamra belső nyomását, ami kitörést idézhet elő.
A kutatók eddig óvatosan közelítették meg a kérdést, hogy milyen mértékű olvadás válthatja ki a vulkáni aktivitást, és ennek milyen esélyei lehetnek. Az ilyen jellegű közvetlen kísérletek nem csupán technikai kihívásokkal néznek szembe, hanem etikai dilemmákkal is. Allie Coonin, a Brown Egyetem doktori hallgatója és csapata innovatív számítógépes modellezési módszerekkel tanulmányozta a Nyugat-antarktiszi jégtakaró és az alatta húzódó vulkánok kölcsönhatását. Noha a Nyugat-antarktiszi jégtakaró kisebb méretű, mint a keleti antarktiszi régió, a szakértők véleménye szerint sokkal könnyebben összeomolhat. Ennek ellenére, a vulkáni aktivitás lehetőségét ritkán veszik figyelembe, holott e terület geológiai szempontból rendkívül aktívnak számít.
A Nyugat-antarktiszi Hasadékrendszer a Föld egyik legnagyobb vulkáni övezete, amely körülbelül a dinoszauruszok kihalásának időszakában kezdett formálódni. Ez a nehezen megközelíthető terület még mindig sok titkot rejteget számunkra. A tudósok különböző modellezési technikákat alkalmaztak a régió bazaltjának tulajdonságainak feltérképezésére, és arra a következtetésre jutottak, hogy a víz és a szén-dioxid jelenléte is valószínű. A kutatások szerint, ahogy a jégtakaró olvadni kezd, a magmakamrákban csökkenő nyomás vulkánkitöréseket idézhet elő. Emellett az olvadás üteme is jelentős hatással van arra, hogy mennyi magma szabadul fel, és mennyi hő termelődik. Például, ha egy 1 kilométer vastag jégtakaró 300 év alatt olvad el ahelyett, hogy 3000 évig tartana, akkor 50 millió tonnával több anyag kerülhet a légkörbe.
Még a lassabb olvadás is hozzájárul a vulkáni aktivitás növekedéséhez, és a kutatók szerint a jelenlegi globális felmelegedés hatásai még évszázadokig vagy évezredekig befolyásolhatják a Nyugat-antarktiszi Hasadékrendszer vulkánjait. A vulkáni hő tovább olvasztja a jégtakarót alulról, felgyorsítva annak mozgását az óceán felé, miközben csökken a súrlódás. Ez az ördögi kör egyre több kitöréshez és további olvadáshoz vezethet.
