Morbid divathullámot hódítanak meg a német látogatók a temetőkben.

Németország fővárosában, Berlinben az utóbbi évtized során számos kávézó nyílt meg a temetők területén, köztük egy különösen érdekes hely, amely egykor krematóriumként működött. Itt a vendégek a sírkövek árnyékában élvezhetik cappuccinójukat, miközben gyakran gyászolók is összegyűlnek a közeli asztaloknál. Ez a szokatlan kombináció ma már egyre kevésbé tűnik furcsának, és a kissé morbid hangulat szerves részévé vált a berlini kulturális életnek.

Berlin sűrűn lakott kerületeiben váratlan oázisok rejtőznek: kávézók, amelyek a temetők csendes, lombos zugaiban kínálnak menedéket a város zajától. A trend az elmúlt tíz évben erősödött fel, és a kezdeti aggodalmak alaptalannak bizonyultak: a vendégeket nem riasztja el a szokatlan környezet, a gyászolók pedig nem érzik sértőnek a kikapcsolódásra vágyó emberek jelenlétét, írja a The Guardian.

A berlini temetők egészen más karaktert képviselnek, mint a párizsi vagy New York-i monumentális sírkertek. Ezek a temetők mindig is a város szövetének szerves részét alkották, nem elzárt, hanem átjárható helyszínek voltak, ahol a közösség együttélésének egyfajta színtereként szolgáltak. Ma pedig még inkább a mindennapi élet színhelyévé avanzsálnak, ahol a múlt és a jelen találkozik.

Chiara de Martin Topranin, a Lisbeth kávézó 30 éves olasz származású vezetője egy homályosan megfogalmazott online hirdetésen keresztül talált rá a presszóra. A hirdetésben az állt, hogy egy személyt keresnek, aki szívesen irányítana egy kertkapcsolattal rendelkező szép helyet Mitte negyedben. Amikor Topranin rájött, hogy egy temetőben működő kávézóban kell dolgoznia, ledöbbent. Aztán elkezdett úszni az árral.

"Olaszként kezdetben teljesen hihetetlennek tűnt számomra. A mi kultúránkban a halálhoz való viszony egészen más. Amikor felfedtem a családom előtt, hol dolgozom, elképedtek, és azt hitték, hogy megőrültem. De ahogy egyre többet merengtem rajta, úgy éreztem, hogy muszáj belevágnom ebbe a kihívásba" - mesélte a nő.

Rövid időn belül észrevette, hogy a vendégek "teljesen más rezgéseket" hoznak magukkal, mint amit egy hagyományos utcai kávézóban tapasztalhatunk. Ahogy átlépik a temető kapuját, szinte azonnal empatikusabbá és nyugodtabbá válnak. A pszichológiai háttérrel rendelkező vezetőnő különös figyelmet fordít arra, hogy fenntartsa a törékeny egyensúlyt: tiszteletben tartja a gyászolók fájdalmát, miközben ügyel arra, hogy ne tántorítsa el azokat, akik egy kellemes, bár kissé szokatlan környezetben szeretnék eltölteni az ebédszünetüket.

"Esküvőket sosem vállalok, mert azok nem az én világom. Születésnapokat viszont szívesen szervezek, de csak mérsékelt keretek között. A hangos bulizás nálunk abszolút elfogadhatatlan. Emlékszem, voltak vendégek, akik Aperol Spritzet kortyolgattak a sírkövek között, és ez nagyon felbosszantott. Ilyen helyzetekben nem tudom megállni, hogy ne reagáljak, és hangosan rászólok azokra, akik átlépik a határokat. Van egy vonal, amit senki nem léphet át." - fogalmazott Topranin.

A berlini Friedhofscafék népszerűsége mögött húzódó valódi eredettörténet az AIDS-válsághoz és a halállal összefüggő gyakorlatok átalakulásához köthető.

Bernd Bossmann, a 65 éves színész, a temető-kávézó mozgalom igazi úttörőjeként ismert. 2006-ban megalapította Németország első ilyen különleges helyét, a Finovo-t, amely azóta is a kulturális és közösségi élet színterévé vált.

Bossmann a nyolcvanas években coming outolt, abban az időszakban sokak számára ez még a "meleg pestis" volt. Számtalan fiatal barátját veszítette el, akiket a legendás Ómatthias temetőben temettek el - ott, ahol egy évszázaddal korábban a Grimm testvérek is végső nyugalomra leltek.

"Rájöttem, hogy a temető szép hely a halottaknak, de szörnyű az élőknek. Nem volt hol kényelmesen leülni, virágot venni, még mosdó sem volt a közelben. Akkor figyeltem fel a kapu melletti elhagyott kis épületre. Abból az épületből született meg a Finovo" - mesélte Bossmann.

Közel húsz év múltán Bossmann átadta a kávézó vezetését, amely időközben számos hasonló helyet inspirált szerte a városban.

A németek új generációi egyre gyakrabban választják a hamvasztást a hagyományos temetés helyett, ami pénzügyi gondokat okozott a temetőknek: a csökkenő kereslet mellett ugyanis nehéz fenntartani a gondozott parcellákat. A karbantartás hiánya vandalizmushoz és bűnözéshez vezetett, miközben a ingatlanárak az egekbe szöktek, így a temető épületeinek újrahasznosítása vonzó lehetőséggé vált.

A 21 Gramm kávézó Neukölln vibráló, multikulturális szívében bújik meg, mint egy apró oázis a nyüzsgő Hermannstrasse közvetlen közelében. Nevét az emberi lélek titokzatos súlyáról nyerte, ami különös jelentőséget ad a helynek. Az egykori neoromán stílusú ravatalozó kápolna, amely korábban egy romos raktárhelyiség volt, nyolc éve új életre kelt, amikor átadta a stafétát a kávézónak, így a múlt és a jelen találkozása érezhető minden egyes csésze kávéban.

A Silent Green kulturális komplexum szívében megbúvó Mars kávéház egy különleges, leszerelt krematóriumban található. A törzsvendégek leírása szerint a hely varázsa lenyűgöző, a környezet pedig szinte mágikus. A kiváló kiszolgálás mellett a látogatók számára lehetőség nyílik arra, hogy egy rövid időre eltávolodjanak a város zsongásától, és elmerüljenek a kávéház intim, nyugodt atmoszférájában.