A mikorrhiza egy izgalmas szimbiózis, amely a növények gyökerei és a talajban élő gombák között alakul ki. Ez a kapcsolat nem csupán a növények tápanyagellátásában játszik kulcsszerepet, hanem a talaj egészségének megőrzésében is. A gombák képesek felszív
Gyakran hallani a mikorrhiza szimbiózis jótékony hatásairól, de vajon tényleg olyan csodafegyver ez, amely egyetlen lépésben orvosolhatja a mezőgazdasági kihívásokat? Elképzelhető, hogy a helyzet ennél bonyolultabb, és az igazságot valahol a két szélsőség között kellene felfedezni?
Sokféle fórumon lehet hallani mostanában a mikorrhizagombákról, vagy a mikorrhiza szimbiózis mezőgazdasági alkalmazásáról. Különösen, mióta egyre több cég rukkol elő mikorrhizagombákat tartalmazó készítményekkel.
A mikorrhiza egy görög szóból származik, amely a gomba és a gyökér kapcsolatát jelöli. Ez a fogalom olyan kölcsönösen előnyös szimbiózisokat takar, ahol a növények és gombák közötti interakciók világosan megfigyelhetőek. Ezek a kapcsolatok lehetnek szorosabbak vagy lazábbak, azonban mindig érezhető az egymásrautaltság a két fél között.
A legismertebb erdészeti szempontból jelentős kapcsolat az ektomikorrhiza, amelyet főként a mérsékelt égöv fái, mint a bükk és a tölgy, valamint a fenyőfélék alakítanak ki különféle gombafajokkal, például vargányával, galócákkal, rókagombával és szarvasgombával. Ez a szimbiotikus viszony nemcsak a növények tápanyagfelvételét segíti, hanem a gombák számára is tápanyagforrást biztosít, így mindkét fél számára előnyös.
A szántóföldön termesztett növények, valamint a zöldségek és gyümölcsfák leginkább az arbuszkuláris mikorrhizák révén létesítenek kapcsolatot, amelyet egy különleges, ősi gombacsoport – a Glomeromycota törzs – közreműködésével hoznak létre. Ez a gombák csoportja szinte mindenhol megtalálható a Földön, és kulcsszerepet játszik a növények táplálkozásában és fejlődésében.
Ez a kapcsolat rendkívül szoros, ahol a gombák kizárólag a növényektől nyerik a szerves táplálékot, és nélkülük már a szaporodásra sincsenek képesek. A növények, bár a gombapartner segítsége nélkül is életképesek, a természetben ez a helyzet ritkán fordul elő, és súlyos hátrányokkal járhat számukra. Néhány növényfaj, mint például a keresztesvirágúak (mint a repce és a káposzta) vagy sok gyomnövény, nem alakítanak ki mikorrhizát; ők alkotják a kisebbséget, akik egy alternatív stratégiát választottak.
Az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) elnevezése az arbuszkulumra vezethető vissza, amely a szimbiózis leglényegesebb eleme a gyökérben. Ez a struktúra kulcsszerepet játszik a tápanyagok átadásában. A folyamat során a gombahifa áthatol a növény sejtfalán, és a növényi sejthártyával való együttműködés révén, bonyolult elágazásokkal gazdagítja a kapcsolatot, így létrehozva a partnerek között egy rendkívül nagy felületű és szoros összeköttetést.
Biológiai párhuzamot vonva, az arbuszkulum a növények méhlepénye, amely a gyökerekben található. E helyütt gyakran felfedezhetünk kis zsákszerű struktúrákat, úgynevezett vezikulumokat, amelyek a gomba tápanyagraktározásának szolgálnak. Ezek a képletek nem csupán a növények táplálékfelvételét segítik elő, hanem a gomba életciklusának is fontos részét képezik, lehetővé téve a kölcsönös előnyök kiaknázását.
A mikorrhiza kialakulása egy rendkívül precíz és alaposan szabályozott folyamat, amely során a növényeknek biztosítaniuk kell, hogy ne engedjenek teret a gyökereikben kórokozó gombáknak. E cél érdekében a növények és a gombák egy ősi, félmilliárd éves kommunikációs rendszert alkalmaznak. A mikorrhiza tehát már a növények szárazföldi megjelenése óta létezik, és folyamatosan támogatja a növények növekedését és egészségét.
A növények számára kiemelkedő jelentőséggel bírnak az ásványi tápanyagok biztosítása, amelyet a gombák kivételes enzimrendszerük és hatékony gombafonalas hálózatuk révén valósítanak meg. Ezen kívül alapvetően hozzájárulnak a talaj szerkezetének fejlesztéséhez, ami elősegíti a víz és a tápanyagok hatékonyabb elérhetőségét. Emellett számos stresszhelyzetben, mint például aszály, sóstressz vagy kórokozók támadása, védelmet nyújtanak a gazdanövény számára, ezzel erősítve annak ellenálló képességét.
Összességében a mikorrhiza nem csupán összeköti a gyökereket a talaj világával, hanem „szakértő talajerőforrás-menedzserként” is működik. Befolyásolja a tápanyagok elérhetőségét, hiszen serkenti és irányítja a növények számára hasznos baktériumok sokféle tevékenységét, ezáltal létrehozva egy összetett, támogató közösséget.
