Nem isiász, hanem szepszis: a 23 éves fiatal nő hátfájása egy életveszélyes állapotot jelezett.

2024 szeptemberében Skye Owen, a kalandok szerelmese, Cornwall festői tengerpartján élte az aktív, sportos életét. A 23 éves fiatal nő szenvedélyesen űzte a túrázást, motorozást, szörfözést és snowboardozást – a mozgás minden pillanatát élvezte, hiszen ez volt az élete mozgatórugója. Ezért, amikor egy zsúfolt hétvége után csípő- és hátfájdalom kezdte gyötörni, nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet, hiszen a sportágak világában a fájdalom néha elkerülhetetlen kísérője a kalandoknak.

Skye számára teljesen ismeretlen volt, hogy az ízületi fájdalom mögött egy komolyabb probléma rejlik, amely akár az életét is veszélyeztetheti: a szepszis egyik rejtett előfutára volt. A fertőzés olyan sebességgel terjedt el a testében, hogy az orvosok később megdöbbentően konstatálták: az élet és a halál között csupán egy hajszálnyi különbség állt.

"A fájdalom szavakkal nem kifejezhető volt. Az a kilátástalan érzés, hogy tehetetlenségem fogságában vagyok" - meséli Skye, aki ma már szinte csodának számító módon kezd magához térni.

Amikor a tünetek első jelei megmutatkoztak, Skye még reménykedett benne, hogy mindössze egy peches mozdulat vagy valamilyen sportsérülés áll a háttérben, ami csupán átmeneti kellemetlenséget okoz.

"Azt gondoltam, hogy szörfözés közben csak egy apróbb balesetet szenvedtem, vagy talán furcsán zuhantam le - igazából semmi lényeges" - fejtette ki.

De a fájdalom nem múlt el. "A fájdalom egy állandó, tompa érzés és minden lépésnél éles, nyilalló fájdalom keveréke volt, ami végigszáguldott a lábamon."

A háziorvos első vizsgálata során isiászt diagnosztizált, és haza is irányította Skye-t. Azonban néhány órával később a fájdalom olyan elviselhetetlenné vált, hogy a szülők tanácstalanul álltak a helyzet előtt. Még a 111-es segélyvonalon is megnyugtatták őket, hogy semmi ok a pánikra, de a bizonytalanság így is folyamatosan gyötörte őket.

Másnap reggelre azonban a helyzet drámaian romlott.

"A fájdalom nemcsak mozgás közben jelentkezett, hanem folyamatosan lüktetett a bal lábamon és a hátamon. Annyira szenvedtem, hogy megfordult a fejemben, könnyebb lenne, ha véget érne" - idézte fel Skye.

Amikor végül a 999-es számot tárcsázták, Skye-t azonnal kórházba szállították, de az orvosok még mindig kételkedtek abban, hogy valóban súlyos problémával állnak szemben.

"Az első nap végén megjelent az orvos, és közölte, hogy itt az idő távoznom, mivel minden vizsgálat eredménye rendben van" - idézte fel az emlékeket.

Borzasztó belegondolni, hogy lehetett volna egy másik út, amely hazavezetett volna. Azt állították, hogy túlságosan felnagyítom a helyzetet.

Szerencsére Skye nem hagyta magát. Amikor lázas lett - ami a szepszis egyik klasszikus tünete -, újabb vizsgálatokat végeztek. Az MRI-felvétel végül kimutatta, hogy a fertőzés a medencéjében és a csípőjében szeptikus ízületi gyulladást okozott, ami már az egész szervezetében szétterjedt.

Az orvosok azonnal műtétet hajtottak végre, hogy eltávolítsák a fertőzött szövetet, majd intenzív antibiotikum-kúrát kezdtek.

Skye hetek hosszat a kórház falai között raboskodott. A műtét során sajnálatos módon idegsérülést szenvedett, amely következtében átmenetileg elveszítette a lába érzékelését.

Egy hónappal később végre visszatérhetett otthonába, ahol szülei körében lábadozik – újra felfedezi a járás örömét.

Körülbelül négy-öt nap telt el, amíg az osztályon voltam, mire végre felfedezték, hogy szepszissel állok szemben. Anyukám és apukám kitartóan kérték a második MRI-t – ez volt az, ami végül megmentette az életemet.

Bár már több mint egy év telt el a diagnózis óta, Skye még mindig nem teljesen épült fel. Rendszeres vér- és MRI-vizsgálatokon vesz részt, és továbbra sem tudni, pontosan hogyan fertőződött meg.

Most az a küldetése, hogy saját történetén keresztül másokat is figyelmeztessen:

"Merjenek bízni a megérzéseikben, és ne engedjék, hogy mások elnyomják a hangjukat – ez akár az életükért is küzdhet."

Skye ma már csupán egy vágyat dédelget: azt szeretné, ha mások elkerülnék ugyanazokat a csapdákat, amelyekbe ő is beleesett.

"Éreztem, hogy valami nem stimmel, hiszen jól ismerem a saját határaimat és a fájdalommal szembeni tűrőképességemet. A testedhez való kapcsolatod egyedi, senki más nem értheti meg úgy, ahogy te."

A történet mára nem csupán figyelmeztetésné vált, hanem reménysugár is: a szepszis korai azonosítása életet menthet. Egyetlen emberi intuíció is döntő szerepet játszhat, és ez a különbség akár az élet és a halál határvonalán is állhat.

A szepszis egy rendkívül súlyos állapot, amely akkor lép fel, amikor a szervezet immunválasza egy fertőzésre túlzottan heves lesz, és ezzel saját szöveteit, illetve szerveit is veszélyezteti. A probléma gyökerét nem maga a fertőzés jelenti, hanem a test védekező mechanizmusának túltengése, ami komoly következményekkel járhat. E folyamat során a gyulladásos reakció kicsúszik a kontroll alól, ami a vérkeringés, a légzés és a szervi funkciók instabilitásához vezethet. Amennyiben a beteg nem részesül időben megfelelő orvosi ellátásban, a szepszis szeptikus sokkot idézhet elő, amelynek következtében a vérnyomás drámaian csökken, és létfontosságú szervek, mint a vese, a tüdő vagy a szív, működésképtelenné válhatnak.

A szepszis leggyakrabban tüdőgyulladás, húgyúti vagy bőrfertőzés, valamint sebészeti beavatkozások utáni szövődmények következtében lép fel. A betegség jelei sokszor félrevezetőek lehetnek: előfordulhat, hogy a testhőmérséklet magasra szökik, de akár alacsony szintre is süllyedhet. További figyelmeztető jel a gyors szívverés, légzési nehézségek, zavartság, valamint a hideg, foltos bőr és a szokatlan fájdalmak is, amelyek mind arra utalhatnak, hogy valami nincs rendben.

A korai felismerés rendkívül fontos. Minden egyes perc döntő lehet – ha valakinél a szepszis jelei mutatkoznak, az azonnal szükséges orvosi beavatkozás életet menthet. Az antibiotikumok alkalmazása, a megfelelő folyadékpótlás és a fertőzés forrásának minél előbbi kezelése elengedhetetlen a gyógyulás érdekében.