Rejtélyes körülmények között tűnnek el az őzek.
Bede Péter, a hivatásos vadász, egy impozáns magaslesen áll, figyelve a természetet. A magaslesek használata egyre ritkábbá válik, mivel az őzek száma drámaian csökken, ezért a vadászok is kevesebb zsákmányra számíthatnak. - Fotó: Móra Ferenc Sándor / Telex
A vadászok szeme előtt egyre inkább eltűnik az őzek látványa: korábban akár ötven egyedből álló csapatok is feltűntek, míg napjainkban csupán tíz körüli létszámban mozognak együtt. Különösen aggasztó, hogy a gidák száma is rendkívül alacsony a suták körül, éppen abban az időszakban, amikor a fiatal állatoknak követniük kellene anyjukat. Ezt Bede Péter, a hivatásos vadász emelte ki a Telexnek.
Az őzek társas lények, akik a közösségi életet részesítik előnyben, így az egyedüllét számukra nem jellemző. A vadászok az utóbbi két-három év során észlelték, hogy Békés és Csongrád-Csanád vármegyében csökken az őzcsapatok létszáma. Ennek érdekében módosítaniuk kellett korábbi vadgazdálkodási stratégiáikon, hogy megakadályozzák az állomány további apadását a vadászterületeken, és megőrizzék, ami még menthető. Csongrád térségében, ahol Bede Péter tevékenykedik, az évente kilőhető őzek számát csökkentették. Az őzállomány csökkenése nem csupán vadászati szempontból aggasztó, hanem a természetvédelem szempontjából is komoly kérdéseket vet fel.
A vadászok továbbra is felkutatják a jelentős vadállomány-csökkenés okait. Bede Péter szerint a klímaváltozás, különösen az egyre gyakoribb száraz időjárás, kulcsszerepet játszik a vadak eltűnésében. Az utolsó három nyár rendkívül aszályos volt, ami miatt a vadvilág komoly nehézségekkel küzdött: sok esetben nem találtak megfelelő vízforrást ott, ahol korábban még bőségesen hozzáférhettek.
Május elején megszületik a kis gida, szopni nem tud, mert az anyjának nincs teje, hiszen a szárazság miatt nem tud inni.
Bede Péter emlékeit idézve sok elpusztult kis gidát találunk. A nyári hajnalok olyan szárazak, hogy a csizmánk nem ázik el, hiszen a forróság miatt még éjszaka sincs harmat. A régi csatornákban is gyakran hiányzik a víz, ami korábban bőségesen áramlott. Éppen ezért a vadőrök mindennap itatták az állatokat, a vadetetők közelében fúratott kutakból merítve. Mindazonáltal valószínű, hogy ezzel még mindig nem minden állat jutott elegendő ivóvízhez.
Más problémák is felmerültek. Az utóbbi évek során az egész országban, így az Alföld térségében is drámaian megnövekedett az aranysakálok populációja. Ezek a ravasz ragadozók szinte bármilyen állatra lecsapnak, amit csak elérnek, és falkában vadászva rendkívül hatékonyak. Képesek még az őzeket is levadászni. Kezdetben főleg a fiatalabb vagy gyengébb egyedeket célozzák meg, de nem riadnak vissza az egészséges, felnőtt őzek megtámadásától sem. A vadászok ezért arra törekednek, hogy ezeket a ragadozókat a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák, azaz rendszeresen kilövik őket, hogy a természetes egyensúlyt fenntartsák.
Korábbi kutatások eredményei alapján Bede Péter arra a következtetésre jutott, hogy a gyenge minőségű takarmány szerepet játszhatott az őzpopuláció csökkenésében. A vadásztársaságok télen rendszerint etetik az állatokat, azonban sok helyen nem fordítottak kellő figyelmet a takarmány minőségére, és inkább az olcsóbb megoldásokat választották. Ennek következményeként az állatok gyakran gombatoxinokkal szennyezett takarmányhoz jutottak, ami kedvezőtlen hatással volt a szaporodásukra. A Nyírségben, Gúthon végzett kutatások és elemzések alapján a dámszarvas hímek megtermékenyítő képessége, valamint a nőstények fogamzóképessége is csökkent a gombatoxinok jelenléte miatt. Valószínű, hogy a gyenge minőségű, gombatoxinokkal fertőzött takarmány az őzek egészségére is káros hatással volt.
Bede Péter és kollégái az emberi fogyasztásra is alkalmas, minőségi takarmányt helyeznek el a vadetetőkben. Ugyanakkor azt nem tudják megakadályozni, hogy az őzek az erdőkben és mezőkön fellelhető növényeket fogyasszák el. Bede véleménye szerint a klímaváltozás számos következménye közül az enyhe telek és a forró, száraz nyarak is hozzájárulnak a növényi betegségek és gombafertőzések elterjedéséhez.
A mezőgazdasági művelés módszerei nem kedveznek az őzek életének. A hatalmas, egybefüggő szántóföldek nem nyújtanak számukra menedéket, ráadásul a gazdálkodók sok helyen kiirtották a korábbi mezővédő erdősávokat, amelyek helyét bevetették, és a kisebb csatornákat is beszántották. Ennek következtében az állatok a forró nyári hónapokban sem vízhez, sem árnyékhoz nem jutnak. Emellett a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek is káros hatással lehetnek a vadállatokra.
Nemcsak az őzek fogyatkoznak, hanem a többi vad is. Bede Péter tapasztalatai szerint az évek óta tartó nyári szárazság az apróvadat is megviseli, egyre kevesebb a mezei nyúl és a fácán is.
A vadásztársaságok anyagi helyzetére rossz hatással lehet az őzek fogyatkozása, ami azt jelenti, hogy azután rosszabb esetben a korábbinál kevesebb pénzt tudnak visszaforgatni a vadgazdálkodásba. Ha pedig kevesebb őzet lehet kilőni, kevesebb a bevétel a bérvadászatból. A jobb minőségű téli takarmány pedig többe kerül, mint a gyengébb fajta, azaz növeli a kiadásokat.
Jelenleg még nincsenek végleges adatok arról, hogy az őzek állományának csökkenése hatással volt-e a vadásztársaságokhoz érkező vendég- és bérvadászok számának alakulására tavaly. Az eddigi tapasztalatok alapján az őzbakok vadászatában még nem tapasztaltak jelentős visszaesést. A vadgazdálkodók a csökkenő őzpopuláció miatt elsősorban a suták és gidák védelmére helyezik a hangsúlyt, hogy a vadállomány szaporodása a lehető legnagyobb mértékben megmaradjon.
Földvári Attila véleménye szerint, ha a helyzet nem javul hosszú távon, várhatóan csökkenni fog az őzbakok kilövésének száma. Jelenleg nehéz megjósolni, hogy ez milyen mértékű bevételkiesést okoz majd az érintett vadásztársaságok számára. Érdemes észben tartani, hogy egy bérvadász által kilőtt kisebb agancsú őzbakért 30-40 ezer forintot is elkérhetnek, míg a nagyobb példányokért akár ennek a tízszeresét is megfizethetik. Ez alapján világosan látszik, hogy a bevételkiesés jelentős mértékű lehet.
Bede Péter véleménye szerint a vadgazdálkodás terén a szereplők kizárólag saját magukra támaszkodhatnak. A hazai vadgazdálkodás támogatásának egyedüli forrása az Országos Magyar Vadászkamara által 2018-ban bevezetett, pályázati rendszer keretein belül működő Országos Vadgazdálkodási Alap – válaszolta Földvári Attila, a Vadászkamara szóvivője a Telex megkeresésére. Azonban felmerül a kérdés, hogy ha az őzpopuláció tartósan csökken, és ez a Dél-Alföldön kívül más térségekre is kiterjed, aminek már most is mutatkoznak jelei, akkor a csökkenő vadászat következtében mennyi bevétel folytathatja az alapot, és elegendő forrás áll-e rendelkezésre a hazai vadgazdálkodás önsegítő támogatására a korábbi szinthez képest.
Az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége december elején hozta meg azt a jelentős döntést, hogy anyagi támogatással segíti a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és az Agrárminisztérium közötti közös kutatást, amely az őzpusztulás okainak felderítésére irányul - tájékoztatta a közvéleményt Földvári Attila, a Vadászkamara szóvivője. A vadászkamara a saját költségvetéséből 5 millió forintot különített el a vadászterületeken elérhető vizsgálati anyagok összegyűjtésének támogatására. Ebből az összegből a Békés és Csongrád-Csanád vármegyében működő vadásztársaságok és egyéb vadászati joggal rendelkező szervezetek részesülhetnek teljesítményarányos támogatásban. A minták összegyűjtésére december és január folyamán került sor, jelenleg pedig az elemzés és az adatkiértékelés folyamata zajlik. A vadászkamara tudomása szerint jelenleg nincs más program az őzpopuláció csökkenésének vizsgálatára.
Az őzek számának csökkenése mögött rejlő okok feltárása nem csupán a vadászat szempontjából lényeges, hanem a természetvédelem és az állatfajok megőrzése szempontjából is kiemelkedő fontosságú. Az eddigi ökológiai egyensúly, úgy tűnik, a klímaváltozás és a ragadozó aranysakálok elszaporodása következtében megbomlott. Jelenleg még kérdéses, hogy ez a kedvezőtlen folyamat megállítható-e, akár emberi beavatkozással, akár anélkül.
