Üres templom, teli mecset: A hit különböző formái és az emberek közötti távolságok. A csendes templom falai között csak a múlt emlékei suttognak, míg a mecsetben a közösség élete pezseg, tele imával és összetartozással. Két világ, két lélek, melyek mindke

A cikk megosztásához egyszerűen kattints ide, vagy másold ki az alábbi linket, és küldd el emailben: https://demokrata.hu/vilag/ures-templom-teli-mecset-1041923/

Az anglikán egyház komoly aggodalommal néz szembe, mivel az Egyesült Királyságban drámaian csökken a templomlátogatók száma. A koronavírus-járvány utáni időszakban, amikor a lezárások véget értek, még reménykedtek abban, hogy a heti istentiszteletekre járók száma visszatér a 2019-es 854 ezerhez. Sajnos ez a vágyálom nem vált valóra: 2023-ra már csupán 685 ezer hívő látogatta a templomokat rendszeresen, ami 169 ezer fő eltűnését jelenti a padsorokból. Ma már a helyi plébániák látogatottsága is elmarad a közeli mecsetek és katolikus misék iránti érdeklődéstől.

Bár egyes püspökök úgy vélik, hogy az aggódás helyett a tervezést jobb Istenre bízni, és inkább az imádságra kellene összpontosítani, nehéz figyelmen kívül hagyni a számadatokat. Az ezredfordulón évente körülbelül egymillió ember látogatta a templomokat, míg 1980-ban ez a szám még 1,3 millióra rúgott. Sokan úgy gondolják, hogy a megállíthatatlan csökkenés mögött nem csupán annyi áll, hogy egyre kevesebb brit azonosítja magát keresztényként, amit egyébként egész Európában is tapasztalhatunk.

Neil O'Brien konzervatív képviselőt is elszomorította a választókerületében látott üresen tátongó, omladozó templomok látványa. A blogján megjelent elemzéséhez kikért egy sor adatot az anglikán egyháztól, és amit kapott, hasonlóan riasztó, mint a fentiek.

A vasárnaponként templomba járó felnőttek száma 2003 óta körülbelül 40 százalékkal csökkent, 802 ezerről 477 ezerre. De a vasárnaponként anglikán templomba járó gyermekek száma ugyanebben az időszakban még ennél is meredekebben esett vissza: ma már kevesebb mint a fele a 2003-asnak.

A katolikus egyházra vonatkozó adatok sem túl rózsásak: míg 2000-ben 973 ezer ember járt rendszeresen római katolikus templomba, addig 2022-re már csak 481 ezer. A kiürülő templomok problémája ugyanakkor a katolikusoknál kevésbé akut, hiszen eleve kevesebb valóban régi, műemléki épületük van. Az eredetieket ugyanis elvesztették az egyházszakadáskor, és csak a viktoriánus reformokkal kapták vissza a jogot, hogy újra láthatóvá váljanak. Jelenleg 3200 római katolikus templom van az Egyesült Királyságban, míg anglikán 16 ezer.

A konzervatív képviselő írásában arra is rámutat, hogy míg a hagyományos egyházak népszerűsége folyamatosan csökken, egyre nagyobb teret hódítanak az úgynevezett "egzotikus nevű karizmatikus közösségek" és az új, nagy létszámú "megaegyházak".

Az anglikán egyház hanyatlása már régóta jelen van a társadalmi diskurzusban, és nem új keletű jelenség. A 2000-es évek körüli időszakban, amikor a számok még kedvezőbbnek tűntek, a médiában már akkor is felmerült, hogy az egyház bevételei folyamatosan csökkennek. Ezzel párhuzamosan az egyház egyre nehezebben tudta finanszírozni a közszolgáltatásokat, például az iskolák működését, ami tovább növelte a kétségeket a jövőbeli szerepéről.

Az anglikán egyház szerepe messze túlmutat a puszta lelki tevékenységen. A püspökök élen járnak a történelem jelentős eseményeinek megörökítésében, mint például az első világháborút lezáró compiegne-i fegyverszüneti egyezmény aláírásának évfordulós ünnepségein. Emellett 26 püspök képviselteti magát a Lordok Házában, ezzel is hangsúlyozva az egyház politikai befolyását. Az anglikán iskolarendszer, amely 4600 intézményt számlál, nem csupán oktatási hatalmat ad az egyháznak, hanem szakrális és ceremoniális jogosítványokat is biztosít, hiszen a canterbury-i érsek koronázza meg Anglia királyát. Az egyház alapvagyona 2023-as becslések szerint körülbelül 10,4 milliárd fontot tesz ki, ám morális tőkéje sokak szemében csökkenő tendenciát mutat. A konzervatív, gyakran volt gyarmatokon működő egyházcsoportok és a liberálisabb, jellemzően anyaországi irányzatok közötti feszültség a társadalmi kérdésekben, például az azonos neműek házasságának elfogadásában, tovább nehezíti az egyház helyzetét. Ezen kívül, a gyermekbántalmazási ügyekkel kapcsolatos vádak is megjelentek, amelyek árnyékot vetnek az egyház hitelességére. Justin Welby canterbury-i érsek, akit sokan a botrány kezelésében elbukott vezetőként ítéltek meg, 2023. január 6-án lemondott, és azóta is zajlik az utódjának kiválasztása, amely új kihívások elé állítja az anglikán közösséget.

A baloldali nézőpont szerint a helyi önkormányzatoknak kellene kezükbe venniük az irányítást, hogy támogassák a templomok "újrahasznosítását". Bár furcsán hangozhat, a britek már számos templomot sikeresen átalakítottak, hogy új funkciókat kapjanak: szolgálnak postaként, boltként, könyvtárként, élelmiszerbankként, iskolaként, kávézóként, napközi központként, edzőteremként, sőt, néha még sörfőzdékként is. A brit kis- és középvállalkozások jelentős forgalmat bonyolítanak, tehát van potenciál a hasonló kezdeményezések finanszírozására. Azonban ehhez nem csupán anyagi forrásokra van szükség, hanem elkötelezettségre is: a templomok fűtése és átalakítása nem kis feladat, és az ehhez szükséges engedélyek beszerzése igazi bürokratikus kihívást jelent.

Természetesen nem csupán a magánszektor kínál lehetőségeket a forrásszerzésre; számos európai országban bevezetett egyházi adó szolgál a templomok karbantartásának finanszírozására. Az európai emberek vonzódnak templomaikhoz, még akkor is, ha sosem lépik át küszöbük küszöbét. Ezt támasztja alá egy 2019-es nemzetközi felmérés is, amely megállapította, hogy a kontinens polgárainak többsége megnyugtatónak érzi a templomok jelenlétét, sőt, szükség esetén menedékként tekint rájuk. Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban az egyházi adó fizetése önkéntes, de lehetőség van alapítványok támogatására is, hasonló megoldásokat találunk Izlandon is. A déli országokkal ellentétben Dániában, ahol a vallásosság alacsonyabb, szintén általánosan elfogadott, hogy érdemes hozzájárulni a helyi templom fenntartásához éves adó formájában. Nagy-Britanniában ez az összeg szintén nem lenne túl magas, de elengedhetetlen az egyház és a helyi közösségek közötti együttműködés és kölcsönös megértés.

Az épületek jövője még a konzervatív, ám ateista Neil O'Brien figyelmét is felkeltette. Rámutat arra, hogy azok, akik nem látogatják rendszeresen a templomokat, vagy csupán kulturális keresztényként tekintenek magukra, szintén nem szeretnék, ha a templomok sorsa a feledés homályába merülne. O'Brien véleménye szerint az egyik legfontosabb lépés az, hogy megakadályozzák az épületek állapotának drámai romlását, hiszen a karbantartás költségei jellemzően alacsonyabbak, mint a későbbi renoválásé. Ugyanakkor ez a feladat jelentős anyagi terhet ró minden érintett félre. A csökkenő hívekszám miatt nemcsak az egyház, hanem a helyi közösségek és önkormányzatok is felelősséget kell vállaljanak a templomok megóvásáért.

A templom látogatók számának alakulását természetesen nem mellőzheti a bevándorlás hatása sem. Tíz évvel ezelőtt, a Brexit előtt, a brit médiában arról számoltak be, hogy a lengyel bevándorlók növekvő száma pozitívan hat a katolikus közösségekre. Ugyanakkor a hírek arról is beszámoltak, hogy Londonban egyre több, fekete többségű gyülekezet jön létre, és általánosságban elmondható, hogy a hagyományos egyházszerkezeteken kívüli új keresztény közösségek is folyamatosan növekednek – ahogyan azt O'Brien is megjegyezte.

A képviselő friss statisztikákra támaszkodva kijelentette, hogy noha rengeteg találgatás övezte az uniós migráció csúcsát, különösen a lengyelek templomokban való megjelenése kapcsán, a migráció nem fogja alapvetően megváltoztatni az ország vallási egyensúlyát a kereszténység szempontjából. A szigetország lakosságának 46%-a vallja magát kulturálisan kereszténynek, azonban a tényleges templomlátogatók száma ennél jóval alacsonyabb, ahogyan azt korábban is említettük különböző adatok alapján. A bevándorlók körében hasonló arányban találkozhatunk kulturálisan keresztényekkel, ám fontos eltérés, hogy közöttük kevesebb a vallástalan és ateista. Ezzel szemben jelentősen többen vannak a muszlimok, hinduk, valamint kisebb számban a szikhek és buddhisták is.

A bevándorlás a brit kereszténységet is átformálja, fogalmaz Rakib Ehsan brit-pakisztáni kutató egy cikkében. Ő a lengyel katolikusokat és az olyan, a Nemzetközösségből származó csoportokat emeli ki, mint a nigériai protestánsok - jellemzően Londonban - összpontosuló közösségei. Megjegyzi, hogy Anglia és Wales két leggyorsabban növekvő etnikai kategóriája a "fekete-afrikai" és az "egyéb fehér" (vagyis nem brit). A fekete-afrikai származásúak száma a 2011 és 2021 között a lakosság 1,8 százalékáról 2,5 százalékára nőtt. A fekete-afrikaiak jelentős része muszlim, de a legutóbbi népességnövekedést nagyrészt a keresztény bevándorlók érkezése hajtotta az afrikai Nemzetközösség tagállamaiból, például Nigériából, Ghánából és Dél-Afrikából (valamint a volt tag Zimbabwéból). Az "egyéb fehér" etnikai kategória aránya 2011 és 2021 között 4,4-ről 6,2 százalékra emelkedett. A növekedést nagyrészt az EU-tagállamokból érkező bevándorlás okozta, például Lengyelországból, Romániából és a balti államokból. A szerző szerint fontos felismerni, hogy a bevándorlóknak nagy szerepük van a kereszténység életben tartásában. Ezzel kapcsolatban egyaránt bírálja a baloldalt, amiért a vallásosság csökkenését a haladás jelének tekinti és a jobboldalt, amiért csak a bevándorlás negatív hatásaira összpontosít.

A brit mainstream sajtó írásai a muszlim közösségről mintha óvatosan lavíroznának a kényes témák között. 2001 és 2021 között a muszlim népesség 150%-os növekedést mutatott, 1,6 millióról már négymillióra emelkedve, ezzel ők a legdinamikusabban fejlődő kisebbségi csoport az Egyesült Királyságban. Angliában a 0-18 éves korosztály 11,2%-a muszlim háttérrel rendelkezik, ami arra utal, hogy a muszlim népesség aránya a jövőben legalább 10%-ra nőhet, azonban a legfrissebb népszámlálási trendek alapján akár 20-30%-ra vagy még magasabbra is emelkedhet 2100-ra. Birminghamben a fiatalok 43,5%-a, míg Greater Manchesterben 35%-a muszlim hátterű, ami jelzi, hogy a nagyvárosi központokban már most is jelentős demográfiai átalakulások zajlanak. Nem meglepő tehát, hogy a mecsetek egyre csak népesednek, és egyre élénkebb közösségi élet zajlik körülöttük.