Milyen lépéseket tehet az EU a kedden benyújtott "nagytakarítási" törvény kapcsán?

Orbán Viktor a Békemenet keretében 2024. június 1-jén elmondott beszédéhez kapcsolódóan készült fotó - Kép: Huszti István / Telex

Kedd éjjel benyújtották "a közélet átláthatóságáról" című törvényjavaslatot, ami alapján a Szuverenitásvédelmi Hivatal listázhatja, a kormány pedig jegyzékre teheti azokat az újságokat, civil szervezeteket, akiknek a tevékenysége a Fidesz szerint veszélyezteti Magyarország szuverenitását, ezekkel szemben pedig retorziókat vezethetnek be. Élő adásban beszéltünk arról, mit jelent ez a törvény, és mi lesz ennek a hatása.

A jogszabály újabb konfliktust generálhat a magyar kormány és az uniós intézmények között. Az Orbán-kormány az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján már bizonyította, hogy számukra a céljaik elérése érdekében akár százmilliárdokat is hajlandóak beáldozni.

A Halász János fideszes képviselő által benyújtott javaslat úgy erősítené meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal szerepét, hogy az azt létrehozó jogszabály miatt már így is az Európai Unió Bíróságán jár egy per. Egy kötelezettségszegési eljárás fajult idáig. Ez az eszköz a legalapvetőbb az uniós jog betartatására. Oda-vissza levelezéssel indul az Európai Bizottság és az adott kormány között. Ha ezalatt sem tudják meggyőzni egymást vagy táncol vissza valamelyikük, az Európai Unió bíróságán kötnek ki.

A szuverenitásvédelmi törvény körüli eljárás tavaly februárban indult, miután az Európai Bizottság megállapította, hogy a jogszabály ellentétes az uniós jog elsődleges és másodlagos normáival. Számos jogi rendelkezést sért, többek között:

A keddi törvényjavaslat kapcsán felmerülhetnek különféle aggályok, amelyek a már említett aspektusokon túl a tőke szabad mozgásának elvével is összefüggésbe hozhatók. Ezen kívül a média szabadságát védő uniós rendelet, amelyet tavaly fogadtak el, szintén a viták középpontjába kerülhet, hiszen a magyar kormány volt az egyetlen, aki nem támogatta ezt a jogszabályt. Még ha a jelenlegi tervezet esetleg ütközne is ezzel a rendelettel, fontos megjegyezni, hogy annak teljes körű alkalmazása csupán idén augusztustól kötelező.

A korábbi szuverenitási törvény következtében elindított eljárásban a kormánynak két hónap állt rendelkezésére a módosításra vagy a helyzet magyarázatára. Ám nem tudtak érdemben reagálni, így tavaly májusban újabb fejlemények következtek, majd októberben megkezdődött a pereskedés. A magyar kormány nem csupán "Brüsszellel" néz szembe, hanem az Európai Parlament mellett több tagállam vezetése is bekapcsolódott a folyamatba.

Az Európai Bizottság az eljárásban elvileg kérhetett volna ideiglenes intézkedést, azaz indítványozhatta volna, hogy az Európai Unió Bírósága már az ítélet előtt állíttassa le a törvény alkalmazását. A hasonló perek általában egy-két évig tartanak, így ideiglenes intézkedés híján még jó ideig gyakorlati következmények nélkül meg lehet úszni az uniós jog megsértését. Ráadásul ha elmeszelik a jogszabályt, az Európai Bizottságnak akkor is külön lépésben kell kérnie a pénzbüntetés megállapítását a bíráktól.

A per bejelentésekor az Európai Bizottság szóvivője, Jördis Ferroli kiemelte, hogy az ideiglenes intézkedéshez specifikus feltételek szükségesek, amelyek a bírósági precedensjogra épülnek, és jelenleg ilyen kérést nem nyújtottak be. Ugyanakkor gyorsított eljárásra vonatkozó kérés érkezett, és a helyzet folyamatos nyomon követése zajlik, ami azt jelenti, hogy a jövőben az ideiglenes intézkedés indítványozása nem zárható ki.

Ilyen intézkedéshez három feltételt kell teljesíteni. A kereset első látásra nem komolytalan, a kérelmező alátámasztja az intézkedések sürgősségét, "amelyek nélkül súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedne", valamint tekintettel kell lenni a felek és a köz érdeke közötti egyensúlyra.

Elvben egy ilyen ideiglenes intézkedés lehetne az egyik leggyorsabb következménye annak, ha elfogadják a Halász által beadott keddi jogszabályjavaslatot. Épp nemrég volt egy többé-kevésbé hasonló példa, de ott úgy néz ki, hogy az Európai Bizottság nem lép.

A köztéri Pride rendezvények ellehetetlenítésére irányuló módosítás következtében egy áprilisi budapesti látogatás során az európai parlamenti delegáció tagjai ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be. Hivatkoztak arra, hogy a melegellenes szándékokkal átpolitizált könyvfóliázási jogszabály miatt a helyzet már olyan kritikusra fordult, hogy a 26 tagállam közül 15 által támogatott eljárás keretein belül kérhetne ilyen lépést az uniós javaslattevő testület. Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársa a Népszava áprilisi végén megjelent cikkében hangsúlyozta, hogy "a jogi helyzet világos: a Pride betiltását elrendelő jogszabály egy olyan paragrafusra épül, amely szintén középpontjában áll az eljárásnak."

Az Európai Bizottság reagálása a lap megkeresésére meglehetősen világos volt: a gyülekezési törvény kapcsán még nem indult eljárás, így jelenleg nem áll módjukban lépéseket tenni. Felmerül a kérdés, hogy a kedden benyújtott javaslatot, amely már jogi útra terelődött, különálló esetként kezelnék-e, vagy az előzővel egyenértékűen fognák-e megítélni.

A magyar kormány már bizonyította, hogy adott körülmények között nem fél a kötelezettségszegési eljárásokkal járó súlyos pénzbírságoktól, amelyek napról napra gyarapodnak, és a behajtásuk elkerülhetetlenné válik. Általában ez az a pillanat, amikor a kormány visszakozik, azonban tavaly júniusban a menekültügyi uniós politika kikerülésével odáig jutottak, hogy kétszáz millió eurós átalányt róttak ki, s azóta minden egyes nap egy millió euróval nő ez az összeg.

A bíróság döntése, amely egyedülálló és az egész uniós politikai keretrendszert megkerülő szabályozásra épül, már közel egy éve, június közepén született. Azóta a helyzet drámaian súlyosbodott, hiszen a veszteségünk már bőven félmilliárd euró felett jár. Az Európai Bizottság rendszeresen, körülbelül két-három havonta küld figyelmeztetéseket, amelyeket azonban a magyar kormány rendre figyelmen kívül hagy. Ennek következményeként az uniós támogatásokért benyújtott pályázatok kifizetési kérelmeiből a késedelmi kamatokkal együtt levonják ezeket az összegeket, így a hazai költségvetésből már kifizetett pénzek visszatérítése uniós forrásból lehetetlenné vált.

Bár azóta közel egy év telt el, a menekültjogokkal kapcsolatos ügyekben eddig nem sikerült előrelépést elérni. Tavaly szeptemberben Bóka János, az EU-ügyi miniszter, bejelentette, hogy az Európai Bizottsággal egy közös "menetrend és módszertan" kidolgozásán dolgoznak, amelynek célja a kormány számára a lehető leggyorsabb megfelelés az ítéletnek. A miniszter hangsúlyozta, hogy a megegyezés érdekében folynak az egyeztetések. Ylva Johansson, a volt belügyi EU-biztos szerint pedig Bóka és Pintér Sándor belügyminiszter is ígéretet tettek arra, hogy a magyar kormány eleget fog tenni a bíróság döntésének.

Orbán Viktor viszont lázadást szorgalmazott a most hatályos jogszabályok és bírói ítéletek ellen, a kormány pedig decemberben akár 600 millió forintból ígért jogi ellenlépéseket. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter épp szerdán hozta fel ezt a pénzbüntetést példának arra, hogy "nem fogadunk el külső beavatkozást szuverén országok belügyeibe".

A magyar kormány az utóbbi másfél évben láthatóan háttérbe szorította azokat az általános jogállamisági mechanizmusokat, amelyek a támogatások jelentős hányadát befolyásolják. Ezek a mechanizmusok szoros kapcsolatban állnak a felzárkóztatási forrásokat részben blokkoló, részben pedig véglegesen hozzáférhetetlenné tevő feltételes eljárásokkal, valamint a helyreállítási alap normál kifizetéseihez elengedhetetlen "szupermérföldkövekkel".

Eddig soha nem tapasztalt jelenség, hogy a feltételességi eljárások vagy a szupermérföldkövek esetében utólag módosítanák az elvárásokat. Ráadásul az ezeket érintő egyeztetések körül egyfajta zűrzavar támadt 2023-2024 fordulóján. Azóta a körülbelül kéttucatnyi feltétel közül csupán egyetlen, már eleve kudarcra ítélt próbálkozásra emlékezhetünk, míg a többi esetében szinte teljes a csend. A helyzet egyre aggasztóbb, és az utolsó érdemi fejlemény 2023 végén történt, amikor a tét sokkal magasabbra szökkent: az igazságügyi reform gyakorlatilag minden felzárkóztatási forrást blokkolt a horizontális feltételek keretein belül.

Az Európai Bizottság elvileg gyors döntéseket hozhatna a hasonló ügyekben, és a három fennmaradó feltétel közül kettő, amelyek a kötelezettségszegési eljárásokhoz kapcsolódik - nevezetesen a már említett könyvfóliázás és a menekültügy - szintén szóba jöhet. Ezek a kérdések azonban nem állnak kapcsolatban a többi intézkedéssel, és a felzárkóztatási forrásokból csupán kisebb, összefüggő területeket érintenek, így nem meglepő, hogy a kormány részéről itt sincs meg a szükséges lelkesedés az igazságügyi reformok iránt. Az uniós költségvetés 2029-ig való felhasználása miatt még akkor is lenne idő, ha a szexuális kisebbségek és a menekültek támogatása érdekében a kisebb összegek iránt érdeklődnének.

Lehet, hogy érdemes alaposan átgondolni, milyen uniós szabályokat sérthet a keddi javaslat, és milyen pénzügyi kockázatokat hordoz magában, de az eddigi események alapján világos, hogy a kormányt nem igazán izgatja a költségvetés jelenlegi magas hiánya. Érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a magyar társadalom helyett miért az uniós intézményekre várunk megoldásokra. Ráadásul a kormány ezzel a helyzettel erősítheti az elképzelését, miszerint a szuverenitás védelme érdekében külső támadásokkal szembesül, ami lehetőséget adhat a mozgósításra a 2026-os választások előtt.