A bársonyférgek tüsszentése halálos lehet | National Geographic A bársonyférgek, ezek a különös és rejtélyes lények, nem csupán a természet csodáit képviselik, hanem egy meglepően veszélyes titkot is rejtenek. Tüsszentésük, amely elsőre ártalmatlan csele

Az állat által termelt nyálka rendkívüli fehérjeösszetevői körülbelül 400 millió év evolúciós folyamat során formálódtak meg.

A bársonyféreg (Onychophora) valóban izgalmas inspirációt kínálhat a fenntartható bioműanyagok újbóli felhasználásához. Ez a különleges lény, amely testalkatával némileg a meztelencsigákra emlékeztet, nem igazi féreg, hanem inkább egy evolúciós híd az ízeltlábúak és a férgek között. Ősei már a kambrium időszakának hajnalán, körülbelül 500 millió évvel ezelőtt bukkantak fel, ám a pontos rendszertani kapcsolatok még mindig homályosak. A legtöbb kutató azonban egyetértene abban, hogy a Burgess-képződmény leletei között felfedezett Hallucigenia és Aysheaia valószínűleg közös ősöktől származik, amelyek a bársonyférgek evolúciós útját formálták.

A mai kor távoli utódai nem csupán különleges, sőt gyakran színekben gazdag megjelenésükről ismertek, hanem arról a figyelemre méltó képességükről is, hogy zsákmányukra olyan anyagot bocsátanak ki, amely gyakorlatilag pillanatragasztóként működik. Ez azonban még mindig nem a legizgalmasabb aspektusa ennek a lenyűgöző lénycsoportnak.

Maga a ragasztóanyag az igazán izgalmas, ugyanis képes folyadékból szilárddá válni, majd ismét visszaalakulni folyadékká. A McGill Egyetem részvételével nemrégiben végzett kutatásban pont ezt a tulajdonságot vizsgálták meg, feltárva a speciális összetevőket, amelyek lehetővé teszik a ragacs átalakulását.

Az állatka az erdők lehullott avarjában él, elsöprő többségben a trópusok lakója , és jórészt éjszakai. A mérsékelt övi fajaik Új-Zélandon és Dél-Amerikában laknak csak, mivel a bőrük rendkívül érzékeny a kiszáradásra, vízvesztésre, ez pedig jelentős korlát az élőhelyválasztásukban - a mérsékelt égövön igen kevés a megfelelő helyszín bolygónkon.

A bársonyféreg, ez a rejtélyes kis lény, ügyesen vadászik rovarokra. Amint észleli a potenciális áldozatát, a nyálmirigyéből előtörő, fehérjékben gazdag váladékot két különleges nyúlványán keresztül spricceli ki. Ez a művelet olyan gyors, mintha csak egy tüsszentés lenne. Lassított felvételek segítségével felfedezhetjük, hogy a fejét ingatva, cikkcakkos mozdulatokat végezve ráragasztja áldozatát a faágra. E tekintetben a bársonyféreg némileg emlékeztet a csupaszpókok zsákmányejtési technikájára.

A kutatók most egymással csak távoli rokonságban álló ausztrál, szingapúri és barbadosi bársonyférgek vizsgálatával arra jutottak, hogy e különös anyag már mintegy 400 millió éve e ragadozók fegyverét jelenti. Azonban a kutatók most nem ezt, hanem az összetevőket akarták igazán megismerni.

A korábbi kutatások során megfigyelték, hogy ez a ragacsos anyag, miután megszáradt, vízbe merítve újra puhává válik. Amikor pedig az emberek ujjukkal elkezdik gyúrni ezt a nedves ragacsot, újra életre kelnek azok a finom szálak, amelyek a ragacs igazi lényegét hordozzák.

A kutatók egy olyan mesterséges intelligencia alapú megoldást alkalmaztak, amely 2024-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Ez a forradalmi technológia, az AlphaFold, képes a fehérjék aminosav-sorrendje alapján előre jelezni azok háromdimenziós szerkezetét. E különleges képesség lehetővé teszi a tudósok számára, hogy olyan fontos tulajdonságokat vizsgáljanak, mint például az antibiotikum-rezisztencia vagy a műanyagot lebontó enzimek tervezése, ezzel hozzájárulva a modern biológia és orvostudomány fejlődéséhez.

A kutatók felfedezései alapján a módszer segítségével olyan fehérjéket sikerült azonosítani a ragacsos anyagban, amelyek a receptorokhoz hasonlóan működnek. E fehérjék feladata az, hogy a nyálka egyes molekuláit összekapcsolva kialakítsák annak szálas struktúráját.

A bársonyféreg rendkívüli módon, csupán mechanikai eljárások révén képes létrehozni erőteljes szálakat, amelyeket aztán újra hasznosít. Ezzel szemben a legtöbb olyan élőlény, amely fehérje alapú anyagokat termel vadászati célból, mint például mérgeket, gyakran többször is megfontolja, hogy a nehezen és rengeteg erőforrással előállított mérgét egy adott helyzetben felhasználja-e.

A bársonyféreg azonban más módszerrel takarékoskodik: a leragasztott zsákmányát először megbénítja, majd lenyalogatja róla a ragasztót, így visszanyeri annak anyagait. Ez pedig pontosan olyan tulajdonság, amelyre az újrahasznosítható anyagok terén nekünk is szükségünk van.