Vásári | Demokrata: A hagyományok és az újdonságok találkozása A vásári hangulat mindig is különleges élményt nyújtott az emberek számára. Az illatok, a színek, a zajok és a nevetések egyedülálló atmoszférát teremtenek, amely magával ragadja a látogatóka

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/vasari-964391/

Ha valami távol áll Stephen King hangvételétől, akkor az a humor, ugyanakkor abszurd sztorijai a vásznon egyszerűen nem működnek komoly hangvételű feldolgozásban. Erre ébredhetett rá Osgood Perkins, a már-már önmaga paródiájába fulladó módon nyomasztó Longlegs - A rémmel feltűnést keltő rendezője, akiről ezúttal már az első percekben kiderül, hogy szellemességét eddig jól sikerült titkolnia. A történet címszereplője egy régi játék majom, amelyet ha felhúznak és dobolni kezd, valakit a közvetlen környezetében halálos baleset ér, mégpedig olyan groteszk módon, hogy azt még a Végső állomás-franchise alkotói is megirigyelnék. Azt nem tudjuk pontosan, hogy utóbbiak merítettek-e ihletet a nyolcvanas évekbeli novellából vagy Perkinsre gyakorolt hatást az említett széria stílusa. Mindenesre bár az alkotásban fellelhetők King jellegzetességei, azaz a szorongató kisvárosi légkör, a súlyosan terhelt gyerekkor, ám ha valaki drámát, mélyen megírt karaktereket vár, csalódni fog. A majom ugyanis csak és kizárólag a vásári szórakoztatás céljából született, mindezt a vaskos, igencsak véres poénjaival, a gyors tempónak és a baráti játékidőnek köszönhetően maradéktalanul teljesíti is.