Magyarország komoly kihívással néz szembe az ukrán gáztranzit leállása miatt, amit Orbán Viktor is nyíltan elismert.

Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió mai reggeli műsorában kifejtette véleményét az ukrán tranzit leállásával összefüggésben, amely bő egyéves csúcsra emelte a piaci gázárakat. A miniszterelnök figyelmeztetett a potenciális további drágulás lehetőségére is.

Az energiaárak nagyívű emelkedése a mi gazdasági terveinket megakaszthatja, ezért nevezem ezt a legnagyobb veszélyforrásnak.

Az ukrajnai gáztranzit év eleji leállása után nemrégiben orosz források azt állították, hogy ukrán drónok támadták meg a Török Áramlatot. Az orosz külügyminiszter szerint ez a lépés az Egyesült Államok érdekeit szolgálhatta. A magyar kormányfő erre a fejleményre reagálva kijelentette: "most a Török Áramlatot is próbálják lezárni". Ebből kifolyólag hangsúlyozta:

Minden lehetséges eszközzel védenünk kell a magyar gazdaság életfontosságú ütőerét, hogy elkerüljük annak elvágását. A Török Áramlat működése elengedhetetlen, hiszen nélküle nem tudjuk megvalósítani gazdasági céljainkat.

Orbán Viktor már az Északi Áramlat 2022 őszi felrobbantása után is azt a szófordulatot használta a Török Áramlatra, hogy az a magyar gazdaság ütőere, így nagyon fontos, hogy épségben maradjon, mert a magyar gázimport jelentős része ezen érkezik be Oroszországból Törökország, Bulgária és Szerbia érintésével.

Azzal, hogy ma ismételten ezt a kifejezést említette, még inkább hangsúlyozta, mennyire elengedhetetlen a magyar gázellátás biztonsága érdekében, hogy ez az útvonal továbbra is fennmaradjon.

A hosszú távú magyar-orosz gázvásárlási szerződés ezen az útvonalon évi 3,5 milliárd köbméteres mennyiség leszállítását rögzíti az évi 8,5 milliárd köbméter körüli teljes magyar gázfogyasztás mellett, de a plusz magyar gázvásárlások miatt már jó ideje azt látjuk, hogy ennél a mennyiségnél lényegesen több orosz gáz érkezik be az országba a kiskundorozsmai határkeresztező ponton. Ez a tavaly szeptember végén zárult 2023-2024-es gázévben összesen 7,8 milliárd köbméter volt (napi 21-23 millió köbméter) a megelőző gázévi 5,3 milliárd köbméter után, így már csaknem teljesen kihasználta Magyarország ezen vezeték éves maximális kapacitását (8,4 milliárd köbméter).

Az import csúcsra járatása nyilvánvalóan nem csupán az MVM orosz gázvásárlásáról szól, hanem más kereskedők tevékenységét is magában foglalja. Ezek a kereskedők szintén kihasználják az orosz gáz kedvező árazásából adódó előnyöket, amelyek a régióban történő elosztás során jelentkeznek. Ugyanakkor a napi összesített importadatok alapján lehetetlen pontosan meghatározni, hogy az egyes kereskedők mekkora részesedéssel bírnak a piacon.

Amint minapi régiós gázellátási elemzésünkben már érzékeltettük: ezen a déli útvonalon olyan orosz gáz is beáramlik, amely aztán Szlovákiába és Ukrajnába megy tovább, így tehát nemcsak a magyar, hanem a régió ellátásbiztonsága szempontjából is kulcsfontosságú vezetékről van szó. Sőt, egy friss fejlemény afelé mutat, hogy az ukrán tranzit kiesése miatt Szlovákia áprilistól hivatalosan is átterelheti az orosz gázimportjának egy részét a Török Áramlatra, hogy az rajtunk keresztül jusson el Kiskundorozsmán és Balassagyarmaton át északi szomszédunkhoz.

Tavaly ősszel a magyar és szlovák rendszerirányító ideiglenesen 3,5 milliárd köbméterre emelte a Szlovákia felé irányuló, megszakítás nélküli gázszállítási kapacitást. Ezzel párhuzamosan a napi nettó gázszállítás 7 millióról 9-9,3 millió köbméterre nőtt. A legutóbbi bejelentés viszont azt jelzi, hogy a nem-megszakítható kapacitás mostantól állandó jelleggel bővül Szlovákia irányába. Jelenleg azonban a napi gázforgalmi adatokból nem tükröződik az a szlovák miniszterelnök által említett elképzelés, hogy az ukrajnai tranzit kiesését részben a megnövelt import révén pótolnák; sőt, az utóbbi napok tapasztalatai alapján a szlovák gázimport Magyarország felől, Balassagyarmaton keresztül, nettó 7-8 millió köbméterre csökkent.

Az elmúlt hetek szlovák-ukrán üzengetéseiről, az ukrán tranzit újraindulásának és a szlovák áramexport Ukrajna felé blokkolásának esélyeiről öt piaci szakértőt kérdeztünk meg.

Abban megosztottak voltak a szakértők, hogy az ukrán tranzit újraindulásának mik az esélyei, abban viszont mind az öten egyet értettek, hogy nem reális a szlovák áramexport leállításával kapcsolatos fenyegetés.

Két szakértő hangsúlyozta, hogy az ukrán gáztranzit leállása újévtől az ukránok figyelmét a Török Áramlat felé tereli. Ezt a hétfői, állítólagos dróntámadás eseménye is tükrözi, ami a gázszállítás kockázatának növekedését jelzi. Ugyanakkor az orosz gáz olcsóbb beszerzéséből adódó profit lehetősége is jelentősen emelkedhet. Turai József, a T-Energies Kft. ügyvezetője rámutatott, hogy ez a helyzet hasonló a pénzügyi befektetésekhez: a magasabb kockázat mindig a magasabb potenciális nyereséggel jár együtt.

Egy névtelenséget kérő energiapiaci szakértő hangsúlyozta, hogy az orosz és ukrán fél közötti megállapodás előnyös lenne, mivel az ukrán vezeték esetleges tartós kiesése esetén a Török Áramlat elsődleges katonai célponttá válhat. Kiemelte, hogy Bulgáriában számos ukrán nacionalista lehet jelen, akik számára ez a helyzet potenciális célpontot jelenthet. A szakértő hozzátette, hogy Robert Fico karácsony előtti, váratlan moszkvai tárgyalása Vlagyimir Putyinnal a gázszállítás ügyében csak tovább erősítette az ukrán nacionalisták meggyőződését, hogy Zelenszkij ne engedje meg a gáztranzitról való paktálást Ficóval év végén.

Mindezeket figyelembe véve, a legutóbbi energiapiaci szakértőnk továbbra is úgy véli, hogy az ukrán tranzit vonatkozásában...

Minden bizonnyal, idővel elérkezik a megállapodás pillanata.

Mivel az oroszok számára létfontosságú a gázértékesítési bevétel, az ukránok pedig a tranzitdíjakból származó jövedelemre támaszkodnak, a két fél érdekei szorosan összefonódnak.

Egy brüsszeli informátorunk, aki jól ismeri az Európai Bizottságon belüli orosz energiahordozóktól való függetlenedésre irányuló terveket, amelyeket február végén terveznek bemutatni, elárulta, hogy a nemrégiben megtartott találkozón Dan Jörgenssen, az új energiaügyi biztos, nem nyújtott segítséget Robert Ficónak az ukrán gáztranzit újraindításához. Pedig a szlovák fél sürgeti, hogy egy egyértelmű támogató jelzés érkezzen az EU-tól ebben a kérdésben.

Ő úgy fogalmazott: a kritikus helyzetekben – mint amilyen a nyári Lukoil-ügy vagy a jelenlegi szlovák-ukrán vita – a Bizottság...

A tétlenségével képes befolyásolni a folyamatok alakulását, irányítva őket az általa kívánt mederbe.

Szerinte rövid távon egyáltalán nem reális, hogy Brüsszelből támogató jelzés érkezzen, hiszen Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke, már 2022 tavaszán világossá tette elköteleződését az iránt, hogy 2027-ig az EU függetleníteni kívánja magát az orosz fosszilis energiahordozóktól. Ebből adódóan az ukrán tranzit újraindítása egyértelműen ellentétes lenne ezzel a legfőbb céllal.

Rövid távon tehát a brüsszeli forrás szerint nincs esély a tranzit újraindítására, de hosszabb távon nem zárta ki ezt, részben amiatt sem, mert ez a Trump-adminisztráció és az EU közötti vámháborús egyezkedés és az amerikai energiahordozó vásárlással kapcsolatos alkutól is függ. Ezzel arra utalt, hogy ha Donald Trumpék több cseppfolyósított földgázt (LNG-t) akarnak eladni az EU-nak, akkor logikus, hogy az EU belemegy ebbe (Ursula von der Leyen Budapesten erre már tett is egy direkt jelzést), hogy felpuhítsa a Trump által belengetett vámokat.

A források alapján valószínű, hogy a magyar és a szlovák kormány is fontolóra veheti az orosz LNG lengyelek által javasolt szankcióit, sőt, akár a vezetékes gáz használatának csökkentésére is készülhetnek, ami esetleg lehetőséget biztosítana a Trump által kilátásba helyezett vámok mérséklésére. Az államfő kiemelte, hogy a szankciók érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy minden tagállam egységesen támogassa az intézkedéseket. Ugyanakkor Orbán Viktor ma reggeli rádióinterjújában éppen az orosz szankciók feloldásának szükségességéről beszélt, ami ellentmondásos helyzetet teremt. A kormányfő ugyanakkor elismerte, hogy a jelenlegi oroszellenes szankciók január végén lejárnak, és ezek meghosszabbítása is egyhangú támogatást igényel a tagállamok részéről. Ezért valószínű, hogy a magyar kormány kész lehet a szankciók hat hónapos újabb meghosszabbítására.

Turai József véleménye szerint az ukrajnai gáztranzit jövője körül két ellentétes nézőpont áll egymással szemben, és jelenleg még nem tisztázott, hogy melyik irányba fog billenni a mérleg. Egyik oldalról az a tény áll, hogy Ukrajna már hetven éve működtet gázszállítást ezen az útvonalon, amely továbbra is nélkülözhetetlen energiát biztosít Európa számára. A másik oldal viszont azt hangsúlyozza, hogy erkölcsi megfontolások miatt nem szabad energiahordozót vásárolni egy háborús agresszortól. Turai szerint a Török Áramlaton történő gázszállítás nemcsak kockázatokkal jár, hanem lehetőséget is teremt, hiszen például az MVM számára a hosszú távú magyar-orosz gázszerződés keretein belül jelentősen megnőtt az importált gáz mennyisége ezen a vonalon.

Véleménye szerint Donald Trump jövő hétfői beiktatása, és a február 23-i német választások eredményének ismerete előtt nem érdemes találgatni, hogy mi lesz az ukrajnai orosz tranzit sorsa, illetve esetleg újraindul-e az Északi Áramlat megmaradt egyetlen vezetékén a gázszállítás (a német AfD ezt szorgalmazza). A tavaszi hónapokra kristályosodhat ki, hogy egyáltalán újraindulhat-e az orosz gázszállítás Európába az ukrajnai, vagy az északi útvonalon, és ha ez be is következne, akkor is előbb rövid távú spot ügyleteket köthetnek a piaci szereplők, nem hosszú távúakat.

Szerinte ebben a bizonytalan képletben azt sem tudni, hogy ha például Magyarország amerikai LNG-t venne a horvátországi krk-i LNG-kikötőn keresztül, akkor az elegendő lenne-e az üzletpolitikus Donald Trumpnak ahhoz, hogy a magyarországi kínai akkumulátoripari és egyéb érdekeltségek működését elnézze, hagyja felfutni.

Jolsvai Zoltán, az energiapiac szakértője, úgy véli, hogy a tavaly nyári incidens, amely az orosz Lukoil olajának ukrán szankcionálásával kapcsolatos, nem csupán véletlen esemény volt. Az ezt követő megoldás – miszerint a Mol a fehérorosz-ukrán határon megszerzi az olajat, majd ő biztosítja a szállítást az országon belül – komoly előkészület lehetett arra, hogy a jövőben, amikor leáll az ukrán gáztranzit, hasonló stratégiát alkalmazzanak. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az orosz fél kész legyen elismerni a kőolaj tulajdonjogának átruházását.

Meglátása szerint

az ukrajnai vezeték az EU-nak egyfajta arbitrázs lehetőség is hosszabb távon, és nem lenne szabad elengednie, mert ez egyfajta ellensúlyt képezhet arra az esetre, ha túlságosan függővé válna az LNG-szállítások terén.

Az ő véleménye szerint nem végleges a helyzet az ukrán tranzit leállításával kapcsolatban, és elképzelhető, hogy a közeljövőben létrejöhet egy megállapodás a folytatásról. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez a folyamat nem fog gyorsan lezajlani, és tavasz előtt egyelőre nem is igazán indokolt. Azt gondolja, hogy amikor a tavasz végén már látható lesz, milyen szintre csökkentek az európai gáztárolók, akkor ez jelentős tényezővé válhat a felek közötti megállapodás szempontjából. Ezen kívül kiemelte, hogy az egész éves ukrajnai tranzit, amely körülbelül 15 milliárd köbmétert jelent, a valóságban elenyésző mértékű az EU éves gázimportjához és fogyasztásához viszonyítva.

Arra is rákérdeztünk mind az öt szakértőnél, hogy mit gondolnak arról a szlovák miniszterelnöki fenyegetésről, hogy a kieső gáztranzit megtorlásaként blokkolhatják Ukrajna felé az áramexportot. Egyikük sem tartotta reálisnak részben uniós jogszabályi keretek, kötelezettségek miatt, részben az üzleti logika miatt.

Brüsszeli informátorunk szavai szerint az Európai Bizottság energiapiaci szakértői nem tulajdonítanak komoly jelentőséget Fico áramexport leállítására vonatkozó fenyegetésének, ráadásul jogi szempontból sem lenne képes ezt végrehajtani. Ezzel összefüggésben egy névtelenséget kérő forrásunk a következőkre hívta fel a figyelmet:

A szlovák áramexport ügye nem csupán a politikai döntéshozók hatáskörébe tartozik, hanem számos egyéb tényező is befolyásolja. Az energiapiac dinamikája, a nemzetközi kapcsolatok és a piaci igények mind szerepet játszanak abban, hogy hogyan alakul a szlovák áramexport helyzete. A politikai döntések csupán egy része ennek a komplex rendszernek, amelyet a gazdasági érdekek és a technológiai fejlődés is formál.

hanem a brüsszeli JAO (Joint Allocation Office) a rendszerirányítók által megadott elérhető átviteli kapacitás adatok (Available Transmission Capacity, ATC) megadása alapján, egy allokációs mechanizmus segítségével. Hozzátette: megcsinálhatja persze a szlovák rendszerüzemeltető politikai nyomásra, hogy 0 MWh elérhető ATC adatot ad meg a szlovák-ukrán határmetszékre, de ennek nagyon súlyos bírság következménye lehet, és közben súlyosan megzavarná az összekapcsolt európai árampiac működését is.

Ukrajnai forrásunk szerint a szlovák fenyegetés nem tűnik reálisnak az uniós piaci szabályozás fényében. Ha azonban a szlovákok valamilyen ürügyet keresve mégis megkísérelnék az áramexport blokkolását, az Európai Bizottság valószínűleg nem tűrné ezt tétlenül. Emellett megemlítette, hogy a blokád a szlovák áramkereskedők számára is kedvezőtlen következményekkel járna, mivel ez megakadályozná őket abban, hogy a kérdéses relációban értékesítsenek.

Azt is megjegyezte: az átviteli kapacitás tekintetében a lengyelek bőven be tudnának állni az esetleg kieső szlovák kapacitás helyébe, de legalább két fontos akadály továbbra is adott lenne. Egyrészt az, hogy Ukrajnában ársapka van a nagykereskedelmi áramáron, így a lengyel erőművek (amelyek egyébként már érdeklődtek a többlet ukrajnai áramértékesítési lehetőségekről) piaci alapon kérdéses, hogy akarnának-e többlet mennyiséget eladni. Másrészt az ukrán vezetékhálózat nagyon súlyos károkat szenvedett el az ország sok régiójában, így kérdéses, hogy a lengyelek felőli többletet ténylegesen el lehetne-e juttatni bizonyos nagyobb energiafogyasztó ipari körzetekbe. Nyilván a végső szót az európai rendszerirányítók hálózata (ENTSO-E) mondaná ki, hogy mennyi kapacitást tartanak érvényben az EU-Ukrajna relációban, és egyébként is sokszor van olyan, hogy a most engedélyezett összesen 2100 MW import kapacitást Ukrajna nem használja ki/nem tudja kihasználni belső hálózati okok, vagy a kereslet gyengesége (gazdasági károk, ipari hanyatlás) miatt.

Turai József összességében politikai fenyegetésnek tartja azt a Robert Fico szlovák miniszterelnök által megfogalmazott fenyegetést, miszerint ha nem indul újra az ukrán gáztranzit, akkor a károkozásra hivatkozva leállítja Szlovákia az áramexportot Ukrajna felé. Felhívta a figyelmet, hogy a szlovák-ukrán áramszállításokról a két ország rendszerirányítói kötöttek magánjogi szerződéseket, amelybe a politika nem szólhat bele, de ha megtenné, akkor amellett, hogy a szlovák áramexportőrök elesnének a bevételektől, még a blokkolásból eredő jogi költségeket is állni kellene, márpedig szerinte perek százai indulhatnának emiatt, hiszen Szlovákia az összekapcsolt európai árampiac része.

Azt is megjegyezte: abban az esetben tudná megtenni az áramexport blokkolását a szlovák politika, ha előtte energetikai vészhelyzetet hirdet, és vis maior helyzetre hivatkozik (ebben az esetben többek között Magyarország felé sem exportálhatna). Ennek azonban nincs meg az energiapiaci alapja, hiszen zavartalanul működnek a nagyobb áramtermelő erőművei, és az ország nettó áramexportőrnek számít.

A három említett téma esélyeinek rangsorolásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a legnagyobb valószínűséggel nem várható semmiféle korlátozás a szlovák áramexport irányába Ukrajna felé. Ezt követi a második helyen az orosz gázszállítás esetleges újraindulása Ukrajnán, valamint az Északi Áramlaton keresztül. A legkisebb esélye pedig annak van, hogy az új amerikai adminisztráció engedné a magyarországi kínai akkumulátoripari és más jelentős beruházások zavartalan végrehajtását és fejlődését.

Jolsvai Zoltán a szájkarate műfajába helyezte a szlovák miniszterelnök által megfogalmazott fenyegetést, amely az ukrán áramexport leállítását célozta. Szerinte nehezen érthető, hogy Szlovákiának miért lenne anyagi haszna egy ilyen lépésből, hiszen ezzel egyúttal lemondanának egy jelentős bevételi forrásról.