Ő volt Hollywood első milliomosnője: férfiak és nők egyaránt irigykedtek rá, és sokan még átkokat is szórtak rá a sikeréért.

Angyali mosolya miatt "Amerika üdvöskéjeként" vonult be a köztudatba olyan fiatalon, ahogy előtte senki. Ám a bájos arc egy szívós nőt rejtett, aki felismerte, hogy hogyan boldogulhat a szórakoztatóipar kegyetlen világában. Sokan kételkedtek Mary Pickford sikerében, ám ő hamar bebizonyította, mire képes: az ujja köré csavarta Hollywood hiénáit és a közönséget is.

Természetesen ez nem volt ingyen: kitartó munkával és ügyesen kidolgozott stratégiákkal haladt előre, hogy negyvenéves korára véglegesen visszavonulhasson, gazdagságban és sikerben. A némafilmek uralkodó női alakja megmutatta, hogy a nők is képesek komoly eredményeket elérni a filmipar világában.

Mary Pickford, akit eredeti nevén Gladys Louise Smith-ként ismerünk, nem az Egyesült Államokban, hanem Kanadában, pontosabban Ontarióban látta meg a napvilágot. Édesapja korai halála után édesanyja úgy döntött, hogy lányai, köztük Mary is, a szórakoztatóiparban próbáljanak szerencsét. Kezdetben csak apróbb szerepeket játszottak különböző ismeretlen társulatokban, de Mary végül kiemelkedett a többiek közül, és jelentős szerepeket kapott, amelyek megalapozták karrierjét.

Egy amerikai turné során hozta össze a sors az író és rendező William deMillé-vel, aki egy darabig Pickford színházi karrierjét egyengette. Amikor az ekkor tizenhét éves lánnyal egy New York-i próbafelvétel után szerződést kötött a Biograph Company, deMille egy levelében ezt írta:

"...hátrahagyja a karrierjét az olcsó szórakoztatás kedvéért. Mondjunk búcsút a fiatal Mary Pickfordnak, mert valószínűleg soha többé nem fogunk róla hallani."

A férfi elképzelései között nem is létezhetett volna nagyobb tévedés.

A Biograph Company igazgatója, D.W. Griffith szabályosan beleszeretett Pickford játékába, és míg más színészek mindössze öt dollárt kerestek naponta, a lány tíz dollárt kapott minden egyes stúdióban töltött napért. Mindenféle szerepet hajlandó volt eljátszani, de ennek oka volt.

"Alakítottam takarítónőt és titkárnőt is, illetve különböző nemzetiségű nőket. Úgy gondoltam, hogy minél inkább megismernek, annál nagyobb igény lesz majd a munkámra"

- mondta később Pickford.

Csak 1909-ben 51 filmmel gazdagította a mozgókép világát, és noha ekkoriban a színészek nevei nem voltak feltüntetve, Pickford arca már a közönség számára ismerősen csengett.

Az 1914-ben bemutatott Tess of the Storm Country és az 1915-ös Rags című filmek hozták meg számára az igazi hírnevet. A katonák az ő fényképével mentek a frontra, idegenek virágot loptak a kalapjáról, és borzasztóan elkeseredtek, ha mezitláb jelent meg egy filmben. Persze nem csak rajongói voltak.

Nők, akikkel soha nem találkozott, több ezer dollárt követeltek tőle, miközben azzal fenyegetőztek, hogy ha nem kapják meg a pénzt, ő lesz az oka annak, hogy testüket áruba bocsátják. Egy alkalommal pedig egy férfi több mint két percig meredt rá, mielőtt azt mondta: "Talán angyali az arca, de a szíve az ördögé. Ha van szíve, szánom, ha pedig nincs, imádkozom érted."

Pickford gyorsan rájött, hogy nem a tragikus szerepek a sajátja, hanem sokkal inkább a könnyed szórakoztatás világában találta meg a helyét. Az általa megformált karakterek, legyenek akár szegények vagy gazdagok, akik nehéz helyzetbe kerültek, árvák vagy olyanok, akiket magukra hagytak, mindig megőrizték belső erejüket. Bár ezek a karakterek sokszor naivnak tűntek, sosem adták fel a film során átélteket. Ez a Pickford-i különlegesség volt az, ami elbűvölte a közönséget, és amiért annyira szerették.

Bár rendkívül népszerű színésznő volt, olykor a közvetlen környezete sem ismerte el. Első férje, a színész Owen Moore például gyakran nyilatkozott róla lekicsinylően:

Mary rendkívül tehetségtelen, és a sikerét biztosan nem az intelligenciájának köszönheti.

Bár Pickford nem rendelkezett formális oktatással, és az írás-olvasást is csupán a turnék során látott plakátok alapján sajátította el, mégis elég okos volt ahhoz, hogy kiérdemelje az évi 560 ezer dolláros jövedelmét.

Pickford hosszú évekig halogatta a válást, mivel félt attól, hogy a rajongók elfordulnak tőle. Végül azonban mégis rászánta magát, és 1920-ban újra férjhez ment, Douglas Fairbanks-hez. Közösen Beverly Hills-i otthonukat valódi intellektuális központtá varázsolták. Számos neves vendég tisztelte meg őket látogatásával, közöttük Albert Einstein, Amelia Earhart, George Bernard Shaw, F. Scott Fitzgerald és Charlie Chaplin.

A végső választás során a független United Artists filmstúdió alapító tagjai között találjuk a neves Pickfordot, Fairbanket és Chaplint. 1927-ben pedig, mint az Akadémia egyik alapítója, hozzájárult az Academy of Motion Picture Arts and Sciences megalapításához, amelyet ma már egyszerűen Akadémiaként emlegetünk, és amely a híres Oscar-díjakról ismert.

Mary Pickford sok szempontból különleges nő volt, és úttörő is, nemcsak a szakmájában, hanem nőként is.

Ő volt az első nő, aki a vásznon repülésre vállalkozott, ő fedezte fel először a reflektorfényt, hogy fiatalosabb képet mutasson magáról, és ő volt az első hölgy, aki milliomosként hódította meg a filmipart. Ezen kívül ő nyerte el az első Oscar-díjat a hangosfilmek világában, mindezt a Coquette című filmben nyújtott emlékezetes teljesítményéért.